Bor és korbács - 2. rész

- Nos, megpróbálom röviden, csak a lényeget elmondani. Mona és én pár apróbb-nagyobb nehézségtől eltekintve nagyon jól megvagyunk egymással. Olyan a viszonyunk, már egészen a kapcsolatunk elejétől fogva, hogy bármit elmondhatunk a másiknak, nem kell attól félnünk, hogy az furcsán nézne ránk, vagy kiakadna. De ezt te is tudod Erik, azt hiszem, biztosan emlékszel még az egyetemi évekre…
- Igen – válaszolta Erik –, nagyon jól emlékszem, ti már akkor is meglehetősen nyíltan beszéltetek meg mindent, khmm… azt is… hogy akkoriban… – hagyta félbe hirtelen.
- Mi volt akkoriban? – kérdezett közbe váratlanul M’édaya.
Erik rám nézett, aztán a feleségemre, majd újra rám. Aztán a neje felé fordult:
- Hát, régen volt már, úgyhogy elmondhatom. Az volt a helyzet, hogy Aldo végzős korában jött össze Monával, aki akkor kezdett az egyetemen. És mi már akkor nagyon jó barátok voltunk, szóval nekem is bemutatta Monát, én pedig… szóval nekem is borzasztóan tetszett. És Mona ezt észrevette, és a következő alkalommal, amikor hárman találkoztunk, elmondta Aldonak. Én azt hittem, vége a barátságunknak… de látod, még most is tart. Szóval engem nagyon meglepett, ahogy kezelték ezt a szituációt, mert egyáltalán nem azt éreztem, hogy féltékeny lenne, vagy mérges. Sőt, úgy éreztem, hogy mindketten elfogadják a helyzetet. És továbbra is jó barátok maradtunk. Aztán én nemsokára megismerkedtem Clarával, az első feleségemmel és onnantól ez a kérdés lekerült a napirendről.
- És még most is tetszik neked Mona? – kérdezte hirtelen M’édaya.
- De drágám, hát megőrülök érted, tudod. Te vagy életem legjobb dolga, melletted nincs szükségem másra – válaszolta Erik.
- Tudom, kedves – mondta a nő, és odahajolt Erikhez, hogy megpuszilja az arcát –, de nem is azt kérdeztem, hogy szükséged van-e másra. Csak arra vagyok kíváncsi, tetszik-e neked Mona? Nyugodtan válaszolhatsz, egyáltalán nem zavar, ha igent mondasz. Már ha Monának és Aldonak nincs ellenére a kérdés.
- Hát, Erik tudja, hogy nekem egyáltalán nem okoz problémát ez a kérdés – válaszoltam.
- És persze nekem sem – tette hozzá nevetve a nejem.
- Azt hiszem, Aldo, kifejezetten jó ötlet volt ez a harmadik üveg rozé. Különben szerintem nem mernék válaszolni – szólalt meg zavart mosollyal az arcán Erik. – Na, ha már így rákérdeztél drágám, hát bevallom, igen. Még most is tetszik Mona, és mindig is tetszett. De tudod, hogy nekem te…
M’édaya nem engedte befejezni a mondatot, odahajolt ismét Erikhez és hosszan szájon csókolta.
- Tudom, szerelmem. Tudom, hogy szeretsz. És nagyon jól esik, hogy velem is ennyire őszinte vagy. Viszont egyre kíváncsibban várom, hogy Aldo folytassa – mondta a nő. Aztán lerúgta a lábairól a magassarkú cipőit: - Ah, de jólesik így mezítláb…
- Szeretnéd, hogy Nina megmasszírozza a talpaidat? – kérdeztem.
- Miért? Megtenné? – kérdezett vissza M’édaya pár másodperc szünet után.
- Ha kívánod, igen.
- Szeretném.
Ninának egy pillantással jeleztem, hogy mi a teendője. Engedelmesen odakucorodott a nő elé, lábait az ölébe vette és masszírozni kezdte.
- Ó, ez isteni – sóhajtott föl a nő. – Így még nagyobb élvezettel hallgatlak, Aldo.
- Hol is tartottam? Szóval Monával elég hamar rájöttünk arra, hogy mindkettőnk számára mást jelent egy párkapcsolat, mint ahogy azt általában az emberek nagy többsége helyesnek, vagy elfogadhatónak gondolja. Azt mindketten elmondtuk a másiknak, hogy mennyire fontos a számunkra, mennyire szeretjük, de azt is tisztáztuk, hogy ezen a téren mennyire tág határok között gondolkodunk. Aztán három éve Mona egy kiállításon megismerkedett Ninával. Én nem voltam ott, ők együtt jöttek haza…
- Amikor megláttam Ninát – folytatta innen Mona –, arra gondoltam, hogy milyen kis védtelen, mennyire sebezhető. És nagyon vonzó is volt számomra, úgy éreztem, mindenképpen az enyém kell, hogy legyen – nézett rá a földön üldögélő Ninára szenvedélyesen. – Elmondtam neki, hogy párkapcsolatban élek, és hogy nagyon vonzónak találom. Gondolom, a kiállításmegnyitón kínált bor hatására is tettük, de fél óra beszélgetés után már az egyik sarokban csókolóztunk, majd sürgősen távoztunk a lakásunkra. Biztos voltam benne, hogy Aldo is elfogadja a Nina iránti érzelmeimet. Aztán egy picit még én is meglepődtem azon, ami a dologból végül kisült.
- És nem csak Mona, hanem én is elcsodálkoztam – folytattam. – Attól a pillanattól fogva, ahogy Mona és Nina együtt hazaértek, valahogy mindhármunknak annyira természetesnek és magától értetődőnek tűnt minden, hogy amikor belegondoltam, pont ez adott okot a csodálkozásra. Mona beleszeretett Ninába, én meg ennek baromira örültem, mert láttam, hogy a feleségem mennyire boldog ettől. De a nagyobb meglepetés igazából Nina volt. Köztünk valami teljesen spontán módon rögtön kialakult egyfajta domináns-szubmisszív viszony, már ha értitek, mire gondolok…
- Hú, ez nagyon izgalmasan hangzik! – vetette közbe M’édaya.
- Hát, titeket ismerve ez annyira nem lep meg – tromfolt rá Erik. – Az már ugye régebben is kiderült, hogy vonzódtok a köznapi értelemben furcsának is nevezhető dolgokhoz…
- Mesélsz erről bővebben, Aldo? Nagyon érdekelne. – mondta M’édaya, közben nagyot kortyolt a borospoharából.
- Szívesen. Bár nem tudom, mennyire vagytok otthon a BDSM világában…
- Az pontosan mit is jelent? – kérdezte megint a fekete nő.
Röviden elmondtam nekik, hogy minek a rövidítése ez a négy betű, és hogy nagyjából mi is tartozik ebbe a világba. Beszéltem arról, hogy a mi életünkben mennyire fontos, hogy milyen mértékben határozza meg a mi hármunk kapcsolatát.
- Amióta bestseller lett a Szürke ötven árnyalata, azóta szerintem a legtöbb ember hallott erről a dologról – reagált M’édaya. – Mi is olvastuk, ugye, Erik?
- Igen, én is így gondolom, bár nekem nem tetszett a könyv – válaszoltam.
- Én is szívesebben hallanék tőletek erről a témáról – mondta a nő kíváncsi mosollyal a tekintetében.
Pár pillanatig gondolkodtam, mit is válaszoljak erre. Úgy éreztem, az elfogyasztott remek bor és a megnyugtató környezet oldotta annyira a hangulatot, hogy belevágjak a közepébe.
- Rendben – egyeztem bele. – És hogy ne csak beszéljek, szeretnék mutatni valamit. Azt már említettem, hogy Nina és köztem alá-fölérendeltségi viszony van, ezt szokták szub-dom viszonynak is hívni. Ez azt jelenti, hogy én vagyok az ura, ő pedig engedelmességgel tartozik nekem. Én persze vigyázok rá, gondoskodom róla – és ebbe beletartozik az is, hogy legjobb tudásom szerint formálom, nevelem. Ha kell, büntetéssel. És ma történt valami, ami miatt erre sort kell, kerítsek. Ugye, Nina?
- Igen, Uram – válaszolta a M’édaya lábát masszírozó lány. – Elkéstem délután.
- Így van – folytattam –, Nina a megbeszéltnél jóval később jött csak meg ma délután a vásárlásból. Az ő dolga lett volna a vacsora előkészítése is, amit mi kellett, hogy megcsináljunk helyette Monával. Ezért meg kell büntetnem őt. Ezt most előttetek fogom megtenni. Persze ha zavar titeket, vagy nem akarjátok végignézni…
- Nem, nem zavar, sőt…! – vágott közbe M’édaya az izgalomtól kikerekedett szemekkel. – Csináld csak, Aldo, én szívesen megnézném.
Erik nem szólalt meg, kezében a borospoharával némán ült a felesége mellett a kanapén, és csak egy fejbólintással jelezte, részéről is rendben van a dolog.
- Nina! – szóltam rá a lányra. Többet nem kellett mondanom, tudta, mi a dolga.
Öléből óvatosan a szőnyegre tette M’édaya kecses lábfejeit, és fölállt a szőnyegről. Aztán fogta a trikóját és lehúzta magáról, majd a shortot gombolta ki és lépett ki belőle. A szandáljától még vacsora előtt megszabadult, úgyhogy most ott állt előttünk egy szál vékony fehér bugyiban. Mind a négyen látható élvezettel szemléltük kecses alakját, kicsi, kemény melleit, feszes hasát, izmos combjait, egyenletesen lebarnult bőrét.
- A bugyit is! – utasítottam.
Egy szégyenlős pillantást vetett Erikék felé, majd ahogy letolta a bugyiját és kilépett belőle, előtűntek kopaszra borotvált szeméremajkai. Láttam, hogy az én barátom és a felesége mindketten tágra nyílt szemekkel merednek a lány testére és feszülten várják, mi fog történni.
- Gyere, hasalj ide! – mutattam a combjaimat a lánynak.
Ő odajött hozzám és engedelmesen letérdelt, majd hasával a combjaimra feküdt, popsiját enyhén kipucsította.
- Mennyit késtél délután? – kérdeztem tőle.
- Fél órát, Uram.
- Rendben. Az harminc perc. Ez azt jelenti, hogy most harmincat kapsz a fenekedre tőlem. Számold!
Ezzel rögtön rá is csaptam a tenyeremmel, majd felváltva, hol az egyik, hol a másik felére szépen rámértem a harminc ütést a farára. Nem ütöttem hatalmasakat, igyekeztem úgy, hogy a végére szép piros legyen a popója, de ne maradjon nyoma. Nina engedelmesen számolta az ütéseket, majd a végén felkelt a combomról, elém állt és így szólt:
- Köszönöm, Uram, hogy törődsz velem, és köszönöm a büntetést is, megérdemeltem.
- Jól van, Nina, most ülj oda – mutattam tőlem balra, a sarokkanapénak arra a részére, ahol Mona foglalt helyet.
Nina odalépett, majd szorosan odabújt a feleségemhez, aki két karjával átölelve magához vonta és szenvedélyesen csókolózni kezdtek.
- Remélem, nem volt nagyon ellenetekre… - fordultam a velem szemben ülő vendégeinkhez, akik szemmel láthatóan még a történtek hatása alatt voltak. Először M’édaya ocsúdott fel:
- Neem, csöppet sem. Sőt, bevallom nektek, annyira izgató volt, nem is tudom, mit is éreztem közben…
- Szeretted volna te elfenekelni helyettem? - szegeztem neki a provokatív kérdést.
- Igen! – vágta rá egyből. – Illetve nem is tudom… igen, az első gondolatom az volt, hogy én is szívesen megtenném, de aztán egyből az is beugrott, hogy milyen érzés lehet a helyében lenni, ha engem… szóval, ha engem fenekelnének el – fejezte be kissé zavartan.
- És te, Erik? – kérdeztem a barátomat.
- Én inkább Nina helyében lennék most – válaszolta váratlan őszinteséggel a barátom, miközben a kanapén összeölelkezve csókolózó feleségemre és szubomra pillantott. – Jaj, nem úgy gondoltam – próbált visszakozni, ijedten a nejére pillantva maga mellett.
- Semmi baj! – kacagott fel hangosan a párja. – Ez ma úgy látszik a vágyak őszinte megvallásának estéje. Köszönjük meg ennek a remek rozénak, amivel Aldoék kínáltak minket, illetve köszönjük meg a barátaidnak, Erik! Őszintén örülök, hogy eljöttünk hozzájuk, nagyon jól érzem magam és szerintem izgalmas este áll még előttünk. Gyere ide, te drága! – hajolt a férjéhez és a nyakát átkarolva csókolni kezdte. – Engem most valahogy egyáltalán nem zavarna, ha tényleg te lennél Nina helyében.
- Engem sem, Erik – szólalt meg hirtelen Mona. – De ezt úgyis tudod, hiszen megmondtam még akkor, az egyetemen, hogy kedvellek.
- Rendben, akkor cseréljünk – vetette fel váratlanul M’édaya.
Jó – válaszolta a feleségem –, de csak akkor, ha Erik is meztelenül bújik ide mellém!
(folyt. köv.)