Dombi (67)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Érdekes történet váratlan fordulatokkal (1)

2021. 04. 20. 12:06 | Megjelent: 771x
Reggel hamar ébredt mindenki. Gyorsan a rabszolgákat is felhozták és részükre mezítelen reggeli tornát tartottak, nehogy elgémberedjenek. A mozgás senkinek sem ártott. Igaz, hogy a reggeli idejére visszavitték őket, de ők is kaptak enni, inni. A vendégek bőséges reggelije után újra felhozták a rabszolgákat és hosszú kötélhez hozzákötve – mezítelenül – futtatták le a tóig, majd ott a kötélen maradva fürödhettek, pancsolhattak, míg a többiek úszkálhattak is. Több csínyt is kieszeltek a vendégek rabszolgák kárára, mint kis siklókat dobtak feléjük, vagy békákkal dobálták meg azokat, de a végén – szárításként – a kötél két végét egy-egy fához kötözték, majd csalánnal elverték a rabszolgákat mindenhol. Lett is nagy sikongatás, sikoltozás erre. Égett a testük mindenhol a csalánoktól, ezért még egyszer fürödhettek és ezzel lehűthették a testüket.
Hazaérve azt látták, hogy egy autó áll a kapu előtt, de körülnézve senkit sem láttak. Végre feltűnt Li és Pálffy. Örömmel paroláztak a helyiekkel, majd megcsodálták a kötélen vezetetteket is. Most már Ők is részt akartak venni azok gyötrésében, a tortúrában, amint felismerték kik is a rabszolgák. Hogy kedvükre tegyenek most a kötél végeit a kertben kötötték egy-egy fához és önkiszolgáló módon választhatott mindenki a rabszolgák közül. Pálffy és Li gyors beállás, átöltözés után egy sortban és pólóban szaladt ki a kertbe, de odaérve látták, hogy minden rabszolga még a kötélen van, mert a többiek ugyan ingerelték, botokkal ütlegelték azokat, de a választást meghagyták az újonnan érkezetteknek. Li és Pálffy alaposan körbevizslatták azokat, míg döntöttek.
Li kezdte, mert odalépett az általa kiválasztotthoz és kezdő bemutatkozásnak egy hatalmas pofont kevert le, majd ráordított:
- Ugye tudod miért kaptad?
- Igen, Uram! – szólalt meg a rabszolga, de látszott, hogy csodálkozik azon, hogy a keleties srác magyarul szólt hozzá. Li folytatta, nem hagyott sok időt csodálkozni:
- Igen, tudok magyarul, de magyarul is nagyon fájt, amit tettél ott, kikötve velem, a magasles lábánál. Most visszakapod, de lesz esélyed, mert én, eloldozlak és védekezhetsz. – jelentette ki Li s már oldozta is el a kiválasztottat.
Mikor az szabad lett, kapta hirtelen az ellenkező irányból jött a pofont, így a váratlan ütésről földre került. Li megvárta, míg feláll, majd gyomron vágta. A srác összegörnyedt erre. Jó ideig tartott, mire újra kiegyenesedett, de ekkor már fordulásból rúgta meg a kezét teljes erőből, hogy megint elesett. Már hosszabb idő kellett a felállásához, bizonytalanul állt a lábain, imbolygott. Li ekkor mögé ugrott és egy bilincset kattintott a csuklójára, majd a másikat is hátra rántotta és a csuklóin kattant a bilincs. A rabszolgának csodálkozni sem maradt ideje. Most megfogta a karját és maga előtt vezetve a kerti pavilonhoz vezette, ahol hátba vágta, így az előregörnyedt, de Li már fel is dobta a kötél végét a gerendára, majd a túloldalt visszahulló kötélhez kötözte rabját, jól felfelé feszítve a karjait, hátul. Az görnyedt és sziszegett a fájdalomtól.
Most Zé lépett Li-hez valamit súgott, mire az bólintott és átvette a korbácsot, amivel módszeresen végig verte a rabszolgát alulról a mellét, hasát, combjait, majd hátul is a vádliját, felső combját, megfeszülő fenekét és karjai között, amit elért a hátából, azt is. Közben visszaért Zé és letette a hozott eszközöket a padra.
- Ne leselkedj, mert úgy is lesz időd megtudni, miket hozott Zé! – ordított rá Li a rabszolgára. Odalépve a padhoz kezébe vette az egyik gyertyát, meggyújtotta és már visszalépve kezdte is a rabszolga alatt az égő gyertyát elhúzni. Kezdetben még távolabb, de fokozatosan közelítette a lángot a testhez, míg csak a rabszolga már fel nem hördült és erősen rángatta a kötelet, tekergette a testét.
- Aha, meleg? Te nem vagy az?  - kérdezte nevetve Li.
- Uram, kegyelmezzen, nagyon éget a láng. – könyörgött a rabszolga.
- Éget, ez? – hitetlenkedett Li és közelebb tartotta a gyertyát a sráchoz.
Az felrántotta a testét, de nem nagyon tudott elmozdulni. Li most lefelé vezette a gyertyát s a farkánál megállapodva, újra közelítette azt a testéhez, de a másik kezével lenyomta a hátát, derekát. A rabszolga nyögött, vergődött, zilált, végül felordított. Ekkor Li leejtette a gyertyát, az leesve elaludt a földön. Li odébb lépett és hirtelen mozdulattal benyúlt, megszorította a srác ékszerét erősen. Az felnyögött újra. Li átvette Zé-től a korbácsot és így oldalról alaposan elpáholta a rabszolga popóját csíkosra. Végül eldobta a korbácsot, ellépett s karba tett kézzel nézett a rabszolgára. Az mozdulni sem mert, csak lihegett erősen.
Pálffy következett a sorban s látszott már kinézte a maga rabszolgáját. Az is észrevehette, mert egy ideig nézett Pálffyra, majd lesütötte a szemeit, és aki figyelt, az láthatta, hogy reszket a teste. Mikor Li befejezte a maga rabszolgája popójának kicsíkozását, akkor lépett elő Pálffy. Lekapcsolta a kiválasztottat a kötélről és lendítette is már a kezét, mire az behúzta a nyakát, de nem pofon csattant az arcán, hanem helyette előre esett, mert a kéz lendítése mellett a lába is lendült. Talált.
Méghozzá telibe a srác farát, így a váratlan rúgástól orra esett. A földön, nem mert megmozdulni sem. Várta a következőt, ami nem érkezett meg, hanem helyette Zé lépett hozzá s nem túl kíméletesen csatolta fel a nyakörvét, jól meghúzva azt, szinte levegőt sem kapott, majd arra a pórázt is rögzítette, amit Pálffy kezébe adott. A srác még összegörnyedve feküdt a földön, mikor Pálffy megrántotta a póráz végét és elbődült: - Talpra! A srác iparkodott nagyon gyorsan mozogni, de balszerencséjére felállás közben elveszítette az egyensúlyát és oldalára esett vissza a földre. Pálffy már üvöltötte is:
- Ellenállsz? Majd adok én neked! – szólt és már suhogott is a korbács a srác testét érve. Az kezdetben csak sziszegett, majd már vinnyogott a csapásoktól és a fájdalomtól. Míg nem kinyögte:
- Uram, kegyelmezz, kérlek!
- Kegyelmezzek neked? Miért? - bődült el újra Pálffy.
Majd már a korbácsot lovaglóostorra cserélve csépelte tovább a srácot, akit tágabb pórázra engedett, hogy tudjon eltáncolni s így legyen tere és helye az újabb és újabb ütésekre. A srác kapkodta a lábait, próbált elhajolni, eltáncolni az ostor hatóköréből s közben folyamatosan vonyított. Pálffy megállt s Zé-re nézett. Az egy golyós pecket vett elő s a srác szájába rögzítette.
Alig lépett hátra, már kapta is a srác az újabb ostorcsapásokat, melynek eleje Zé-t is érte. Pálffy bocsánatot kért Zé-től, de dühét a srácon töltötte ki továbbra is. Ekkor odaléptem hozzá, mire Pálffy megakadt, leengedte az ostort. Kivettem a kezéből és pár csapást mutattam Pálffynak azzal, de mindenki értette ennek célját. Pálffy is. Látszott lehiggadt.
Kérdőn nézett rám, így segítettem. Közelebb léptemt és valamit súgtam a fülébe. Pálffy képe elkerekedett a csodálkozástól és gyorsan visszakérdezett valamit, mire válaszoltam, de ekkor már Pálffy lépett is.
Egyik kezében még fogta a srác pórázát, miközben Zé-t arra kérte, hogy a másik rabra is tegyen nyakörvet és pórázt s annak végét is feltétel után a másik kezébe adták. Most ott állt Pálffy középen tőle jobbra és balra a pórázaik végén a két rab. Ekkor magához intette a rabokat, akik félénken léptek közelebb hozzá. Kezéből a pórázok végeit mindig a másik rab bal csuklójára húzta fel s közben utasította őket, hogy a felhúzott póráz végét markolják meg szorosan. A rabok megtették, de eléggé csodálkozó tekintettel. Nem értették az utasítást.
Hamarosan azonban megértették, mert Pálffy is a magáét adta az egyik rabnak, míg Zé hozott egy másik hasonló korbácsot és a másik rab jobb kezébe adta. Ekkor egyszerre lépett hátra Pálffy és Zé is, miközben felharsant Pálffy hangja:
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.