Érdekes történet váratlan fordulatokkal (1)

Reggel hamar ébredt mindenki. Gyorsan a rabszolgákat is felhozták és részükre mezítelen reggeli tornát tartottak, nehogy elgémberedjenek. A mozgás senkinek sem ártott. Igaz, hogy a reggeli idejére visszavitték őket, de ők is kaptak enni, inni. A vendégek bőséges reggelije után újra felhozták a rabszolgákat és hosszú kötélhez hozzákötve – mezítelenül – futtatták le a tóig, majd ott a kötélen maradva fürödhettek, pancsolhattak, míg a többiek úszkálhattak is. Több csínyt is kieszeltek a vendégek rabszolgák kárára, mint kis siklókat dobtak feléjük, vagy békákkal dobálták meg azokat, de a végén – szárításként – a kötél két végét egy-egy fához kötözték, majd csalánnal elverték a rabszolgákat mindenhol. Lett is nagy sikongatás, sikoltozás erre. Égett a testük mindenhol a csalánoktól, ezért még egyszer fürödhettek és ezzel lehűthették a testüket.
Hazaérve azt látták, hogy egy autó áll a kapu előtt, de körülnézve senkit sem láttak. Végre feltűnt Li és Pálffy. Örömmel paroláztak a helyiekkel, majd megcsodálták a kötélen vezetetteket is. Most már Ők is részt akartak venni azok gyötrésében, a tortúrában, amint felismerték kik is a rabszolgák. Hogy kedvükre tegyenek most a kötél végeit a kertben kötötték egy-egy fához és önkiszolgáló módon választhatott mindenki a rabszolgák közül. Pálffy és Li gyors beállás, átöltözés után egy sortban és pólóban szaladt ki a kertbe, de odaérve látták, hogy minden rabszolga még a kötélen van, mert a többiek ugyan ingerelték, botokkal ütlegelték azokat, de a választást meghagyták az újonnan érkezetteknek. Li és Pálffy alaposan körbevizslatták azokat, míg döntöttek.
Li kezdte, mert odalépett az általa kiválasztotthoz és kezdő bemutatkozásnak egy hatalmas pofont kevert le, majd ráordított:
- Ugye tudod miért kaptad?
- Igen, Uram! – szólalt meg a rabszolga, de látszott, hogy csodálkozik azon, hogy a keleties srác magyarul szólt hozzá. Li folytatta, nem hagyott sok időt csodálkozni:
- Igen, tudok magyarul, de magyarul is nagyon fájt, amit tettél ott, kikötve velem, a magasles lábánál. Most visszakapod, de lesz esélyed, mert én, eloldozlak és védekezhetsz. – jelentette ki Li s már oldozta is el a kiválasztottat.
Mikor az szabad lett, kapta hirtelen az ellenkező irányból jött a pofont, így a váratlan ütésről földre került. Li megvárta, míg feláll, majd gyomron vágta. A srác összegörnyedt erre. Jó ideig tartott, mire újra kiegyenesedett, de ekkor már fordulásból rúgta meg a kezét teljes erőből, hogy megint elesett. Már hosszabb idő kellett a felállásához, bizonytalanul állt a lábain, imbolygott. Li ekkor mögé ugrott és egy bilincset kattintott a csuklójára, majd a másikat is hátra rántotta és a csuklóin kattant a bilincs. A rabszolgának csodálkozni sem maradt ideje. Most megfogta a karját és maga előtt vezetve a kerti pavilonhoz vezette, ahol hátba vágta, így az előregörnyedt, de Li már fel is dobta a kötél végét a gerendára, majd a túloldalt visszahulló kötélhez kötözte rabját, jól felfelé feszítve a karjait, hátul. Az görnyedt és sziszegett a fájdalomtól.
Most Zé lépett Li-hez valamit súgott, mire az bólintott és átvette a korbácsot, amivel módszeresen végig verte a rabszolgát alulról a mellét, hasát, combjait, majd hátul is a vádliját, felső combját, megfeszülő fenekét és karjai között, amit elért a hátából, azt is. Közben visszaért Zé és letette a hozott eszközöket a padra.
- Ne leselkedj, mert úgy is lesz időd megtudni, miket hozott Zé! – ordított rá Li a rabszolgára. Odalépve a padhoz kezébe vette az egyik gyertyát, meggyújtotta és már visszalépve kezdte is a rabszolga alatt az égő gyertyát elhúzni. Kezdetben még távolabb, de fokozatosan közelítette a lángot a testhez, míg csak a rabszolga már fel nem hördült és erősen rángatta a kötelet, tekergette a testét.
- Aha, meleg? Te nem vagy az?  - kérdezte nevetve Li.
- Uram, kegyelmezzen, nagyon éget a láng. – könyörgött a rabszolga.
- Éget, ez? – hitetlenkedett Li és közelebb tartotta a gyertyát a sráchoz.
Az felrántotta a testét, de nem nagyon tudott elmozdulni. Li most lefelé vezette a gyertyát s a farkánál megállapodva, újra közelítette azt a testéhez, de a másik kezével lenyomta a hátát, derekát. A rabszolga nyögött, vergődött, zilált, végül felordított. Ekkor Li leejtette a gyertyát, az leesve elaludt a földön. Li odébb lépett és hirtelen mozdulattal benyúlt, megszorította a srác ékszerét erősen. Az felnyögött újra. Li átvette Zé-től a korbácsot és így oldalról alaposan elpáholta a rabszolga popóját csíkosra. Végül eldobta a korbácsot, ellépett s karba tett kézzel nézett a rabszolgára. Az mozdulni sem mert, csak lihegett erősen.
Pálffy következett a sorban s látszott már kinézte a maga rabszolgáját. Az is észrevehette, mert egy ideig nézett Pálffyra, majd lesütötte a szemeit, és aki figyelt, az láthatta, hogy reszket a teste. Mikor Li befejezte a maga rabszolgája popójának kicsíkozását, akkor lépett elő Pálffy. Lekapcsolta a kiválasztottat a kötélről és lendítette is már a kezét, mire az behúzta a nyakát, de nem pofon csattant az arcán, hanem helyette előre esett, mert a kéz lendítése mellett a lába is lendült. Talált.
Méghozzá telibe a srác farát, így a váratlan rúgástól orra esett. A földön, nem mert megmozdulni sem. Várta a következőt, ami nem érkezett meg, hanem helyette Zé lépett hozzá s nem túl kíméletesen csatolta fel a nyakörvét, jól meghúzva azt, szinte levegőt sem kapott, majd arra a pórázt is rögzítette, amit Pálffy kezébe adott. A srác még összegörnyedve feküdt a földön, mikor Pálffy megrántotta a póráz végét és elbődült: - Talpra! A srác iparkodott nagyon gyorsan mozogni, de balszerencséjére felállás közben elveszítette az egyensúlyát és oldalára esett vissza a földre. Pálffy már üvöltötte is:
- Ellenállsz? Majd adok én neked! – szólt és már suhogott is a korbács a srác testét érve. Az kezdetben csak sziszegett, majd már vinnyogott a csapásoktól és a fájdalomtól. Míg nem kinyögte:
- Uram, kegyelmezz, kérlek!
- Kegyelmezzek neked? Miért? - bődült el újra Pálffy.
Majd már a korbácsot lovaglóostorra cserélve csépelte tovább a srácot, akit tágabb pórázra engedett, hogy tudjon eltáncolni s így legyen tere és helye az újabb és újabb ütésekre. A srác kapkodta a lábait, próbált elhajolni, eltáncolni az ostor hatóköréből s közben folyamatosan vonyított. Pálffy megállt s Zé-re nézett. Az egy golyós pecket vett elő s a srác szájába rögzítette.
Alig lépett hátra, már kapta is a srác az újabb ostorcsapásokat, melynek eleje Zé-t is érte. Pálffy bocsánatot kért Zé-től, de dühét a srácon töltötte ki továbbra is. Ekkor odaléptem hozzá, mire Pálffy megakadt, leengedte az ostort. Kivettem a kezéből és pár csapást mutattam Pálffynak azzal, de mindenki értette ennek célját. Pálffy is. Látszott lehiggadt.
Kérdőn nézett rám, így segítettem. Közelebb léptemt és valamit súgtam a fülébe. Pálffy képe elkerekedett a csodálkozástól és gyorsan visszakérdezett valamit, mire válaszoltam, de ekkor már Pálffy lépett is.
Egyik kezében még fogta a srác pórázát, miközben Zé-t arra kérte, hogy a másik rabra is tegyen nyakörvet és pórázt s annak végét is feltétel után a másik kezébe adták. Most ott állt Pálffy középen tőle jobbra és balra a pórázaik végén a két rab. Ekkor magához intette a rabokat, akik félénken léptek közelebb hozzá. Kezéből a pórázok végeit mindig a másik rab bal csuklójára húzta fel s közben utasította őket, hogy a felhúzott póráz végét markolják meg szorosan. A rabok megtették, de eléggé csodálkozó tekintettel. Nem értették az utasítást.
Hamarosan azonban megértették, mert Pálffy is a magáét adta az egyik rabnak, míg Zé hozott egy másik hasonló korbácsot és a másik rab jobb kezébe adta. Ekkor egyszerre lépett hátra Pálffy és Zé is, miközben felharsant Pálffy hangja:
(folyt. köv.)