Párizsi élmények a manzárdtető alatt (5)

A reggeli után siettünk a metróhoz, mert azzal könnyebb s gyorsabb is volt kimenni annak a végállomására, ahol volt a találkozó, mert onnan ment a busz Versaillesbe. Kb. 11 órára értünk ki a kastélyhoz, és már 13 órakor kellett is visszaindulni onnan a busszal a metróhoz, majd azzal a Vásárra. Így a kastélyba nem mentünk be, hanem vettünk egy videót a kastély 3D-s részletes bemutatásáról és a parkban sétáltunk a szép időben. Időben indulva a Vásárra is visszaértünk, ott tudtunk enni az elkészített szendvicsekből, inni az üdítőkből, majd a saját programja szerint ment mindenki a vásárt nézni terve szerint.
Péterrel 18 órakor találkoztunk a kijáratnál és metróval beutaztunk az Invalidusok domjához, Napóleon sírját megtekinteni, még a zárás előtt. Onnan a Szenátus kertjéhez mentünk, nézelődni, sétálni. A terv szerint innen Emile legénylakásába ugrottunk volna fel, de még a kertből kijövet találkoztunk Emile-l, aki elénk jött s ott várt a kijáratnál reánk. (Abban az időben ugyan még nem volt mobiltelefon, így fel nem hívhatott.) Azért jött elénk, mert tudta, hogy este hajókázni megyünk a Szajnára, de az utánra szervezett egy házibulit az egyik barátjánál, 23 órától hajnalig. Azt beszéltük meg, hogy elénk jön a hajóállomásra, s onnan majd együtt megyünk már a barátjához a buliba, mivel Péter is jött hajókázni velünk.
Így maradt a hajó indulásáig időnk még – így Emile tanácsára – a kertből a közeli metróállomáshoz siettünk, majd metróval a Defende negyedig utaztunk. Ott körülnéztünk, majd onnan vissza szintén metróval a Szajna parthoz közeli megállóig jöttünk, de onnan futnunk kellett már a hajóig, hogy le ne késsük.
A hajókázást kár lett volna kihagyni, mert az egy órás volt. Nyugis és a lassan úszóról élvezetes volt – más nézőpontból – megcsodálni Párizs – a Szajnáról is - látható nevezetességeit, de a hajó reflektoraival megvilágított szajna-parti házakat is. (Sajnáltuk is az ott lakókat, mert erősen bevilágítottak a reflektorok a szinte függöny nélküli szobáikba.  )
Lassan vége lett a kellemes hajókázásnak, mi elköszöntünk a többiektől, mert láttuk már Emile-t, nem messze a parton. Megvártuk, míg a többiek taxit fognak, elmennek azzal, s csak akkor értünk oda Emile-hez. Még volt időnk 23 óráig, így Emile tanácsára elsétáltunk a Szent Lajos szigethez, amelynek végén egy nagy park terült el. Igaz este már be volt zárva a park kerítésén a kapu, de az volt magas, így nem okozott gondot átugrani azon. A kerítést Párizsban minden este 21 órakor zárták s reggel 6 órakor nyitották. A parkban kelleme, murvás sétautak voltak, mellette helyenként padokkal, körülötte magas fákkal, de a nagy tisztáson túl bokros rész terült el a partig, ami japán-kertnek lett kiképezve. Még a japán kert előtt, több, kisebb tisztás is volt, azokon is padok a bokrok mellett, de ezeket a Szajnáról a japán kert magasított részei miatt nem lehetett látni.
Hamarosan beugrásunk után észrevettük – ahogyan mi is sötétben voltunk már – a bokrok között árnyak mozognak. Jobban megfigyelve azokat az is feltűnt, hogy zömükön volt valami – póló és gatya, vagy csak felül hosszabb póló – de pár olyan fazon is mutatkozott – szó szerint mutatkozott – akin semmi sem volt, azaz tök mezítelen volt. A fehér teste szinte csak „kivillant” – a holdfényben, amiben fürdött a park. Úgy sétáltak lóbálva a farkukat, vagy támaszkodtak egy fához, esetleg ültek egy padon átvetett lábakkal és mereven ágaskodó farkukkal várva, hogy leszólítsák, megérintsék, de leginkább leszopják, vagy megdugják őket.
Emile intett, hogy ne beszéljünk, főleg ne külföldiül. Körbejártunk, közben bámészkodtunk, „élveztük” a látnivalókat. Volt is mit: az egyik bokornál egy fiatal pasi támaszkodott erősen, a fának - derékból előre hajolva - és mögötte sorban álltak s várták a pasik, hogy sorra kerüljenek ők is, hogy megdughassák az ott állón támaszkodót.
Egy másik kisebb tisztásnál, a fűre volt terítve egy ing s azon feküdt hanyatt fekve, ég felé mutató lábakkal egy másik fiú, akit éppen egy idősebb fazon dugott erősen. Jól hallható volt a zilálásuk, lihegésük. Egy padnál pedig, annak végétől a padra hasalt egy molettebb srác, de azon volt gatya és póló, s egy másik álló pasi egy vesszővel fenekelte erősen. Aki kapta, annak a szájában pedig egy derékszíj volt, arra harapott rá, hogy ne ordítson.
Egy másik, kis tisztáson álló padra pár dildó volt „ragasztva”, azon lovagoltak a srácok beleülve a dildókba és előttük egy középkorú férfi térdelt s szopta a mereven ágaskodó farkukat. Kapósak lehettek, mert hamarosan mindegyikük előtt, térdelt valaki, szorgalmasan szopizva. Akiket pedig szoptak, azok általában megujjazták az őket, vagy a mellettük lévőt - szopókat előre hajolva s lovagolást nem abbahagyva közben.
Kis idő múlva arra jött egy hajó s reflektorai végig szántották a park bokrait, így mindenki gyorsan leguggolt, lehajolt, de volt, aki a fűre vetette magát. Jókor, mert a park előtt elhaladt egy autó is, annak reflektorai is bevilágították a park szélső részét.
Megvártuk, míg az autó és a hajó is elhaladt, de Emile intett s utána menve, kiugrottunk a park kerítésén s sétáltunk tovább a part felé, lassan, kényelmesen haladva a hídon már. Éppen időben, mert jött és lefékezett egy rendőrautó, majd négyen kiugorva abból – zseblámpáikkal bevilágítottak a kerítés mellől a parkba. Jól hallatszott a nagyobb zörej, zaj, ahogyan bent mindenki iparkodott messzebb kerülni a park kerítésétől. Fellélegeztünk, hogy időben jöttünk el onnan s siettünk át a hídon már, távolodva a parktól.
Emile egy közeli metrómegállóhoz vezetett minket, ahonnan többszöri átszállás után. jutottunk el ahhoz a megállóhoz, ahonnan már gyalog mentünk a célhoz. Egy kertvárosba értünk, családi házak közé s hamarosan megérkeztünk az egyikhez. Bentről némi zaj, zene hangjai hallatszottak ki s többen is oda tartottak. De! Azok nem hétköznapi ruhákban voltak, mint mi – öltöny, nyakkendő – hanem különféle bőr szerkókban, sildeles sapkákban. Voltak, akik nem is egyedül érkeztek, hanem kettesben: az egyik pórázon vezette maga mögött a szolgáját nyakörvhöz rögzítve a pórázt, de egy pár úgy érkezett – igaz, egy közelben parkoló gépkocsiból kilépve – hogy a Mester maga után úgy vezette a subját, a póráz vége nem nyakörvhöz, hanem a sub farkán lévő fém karikához volt rögzítve és a subon nem is volt más, semmi! Tök pucér volt, persze egy sportcipő volt rajta. Ja, s nem ment, hanem négykézlábon „futott” a mestere után.
Nem mondom, hogy Péterrel nem döbbentünk meg, de Emile nevetett rajtunk s azzal biztatott, hogy bent - még lesz más is - amin csodálkozhatunk.
Belépve egy nagy nappaliban találtuk magunkat, ahol már volt vagy egy tucat ember, zömmel srácok, de egy dominát és a fiatal srác szolgáját is láttuk közöttük. Nem volt formális bemutatás, csak Emile mutatott be minket a házigazdának, aki egy lánc-bőr „mellényt” viselt csak s egy nyakörvet jelezve, hogy maga is sub, nem mester.
Pár szót csevegtünk, majd egy asztalhoz vezetett minket s Emile, valamint Péter segítségével egy „névjegyet” írt nekem franciául, melyen jelezte, hogy mester vagyok, gyakorlott, nem szadista, de kemény s azokat is felírta, hogy mik a”szakterületeim”. Hasonlót írt Péter is magáról. Ezeket kitűztük az ingünkre, mivel a zakó hamar lekerült rólunk. A névjegyen még az is fel volt tüntetve, hogy milyen nyelven tudunk kommunikálni.
Még a házigazdánk azt is megkérdezte, hogy akarunk-e valamilyen bdsm jelmezt magunknak, amit mi elutasítottunk, de Emile ragaszkodott hozzá, hogy cseréljük le a pantallónkat s az ingünket is – biztos, ami biztos alapon – így kaptunk egy sportnadrágot s laza pólót hozzá. Én még egy lovaglóostort is, Péter meg választhatott az, meg a nyakörv között, így a nyakörvet választotta. (Odasúgta, kíváncsi mit tudnak s főleg mernek, az itteniek. Emile somolygott magában.) Ő is nekivetkőzött, lekerült nadrág és az ing róla s férfi tanga s egy topszerű póló maradt rajta.
Még házigazdánk a Mesterét is bemutatta nekünk, pontosabban minket a Mesternek. Az jó negyvenes fazon volt, inkább alacsony, de izmos, közepesen szőrös testű, tök kopasz hajú, míg a házigazda huszonévei felénél járhatott, magasabb, szintén izmos, közepesen szőrös volt.
(folyt. köv.)