A nyolcas szoba

- Jaj, ezt neee! – nyafogott a vonal túlsó végén a telefonba Erika.
- Mi az, hogy ezt ne? – kérdeztem vissza.
- Ezt nem szeretném. Kérem, ezt hagy ne kelljen! Megláthatnak. És egyébként is tudja, hogy milyen szégyenlős vagyok.
- Igen, tudom. De szerinted ez engem befolyásol egy pillanatig is?
- Nem. Mármint tudom, hogy nem, de akkor sem szeretném.
- Ok, akkor tudod mit? Nem is fehérnemű. Teljesen meztelen leszel! Annyi könnyítéssel, hogy a parkolóban lehet rajtad még kabát, de ahogy odaérsz a folyosóhoz, le kell venned és az ajtóig teljesen meztelenül kell jönnöd! Aztán bekopogsz, én meg beengedlek.
- Jaj, de tényleg… De én…
- Figyelj! Ha sokat vitatkozol, meg nyafogsz itt nekem, akkor meggondolom magam és a kocsiból is meztelenül kell kiszállnod. Inkább azt szeretnéd?
- Nem, azt nem. Jó, nem nyafogok – mondta Erika, és a hangján éreztem, hogy majdnem elsírja magát.
- Na, ezt szeretem. Ha szófogadó vagy. Azt meg talán nem is kell mondanom, hogy mi lesz, ha mégsem úgy csinálod, ahogy elmondtam, ugye?
- Nem, nem kell. Tudom. Akkor büntetés jár.
- Pontosan! És ne akarj trükközni, hogy majd egy kis büntetéssel megúszod, amit egyébként még élveznél is, te kis mazochista dög! Tudod, mennyire fel tud mérgesíteni, amikor valamit nem úgy csinálsz, ahogy megbeszéltük? Szóval, csak csöndben mondom; hogyha nem teljesen anyaszült meztelenül jössz végig a folyosón és állsz meg az ajtó előtt, akkor pálcával foglak elverni, de úgy, hogy azt megemlegeted! Jó, a cipő nem számít, az lehet rajtad.
- Igen, úgy lesz, ahogy akarja – válaszolta nagyon halkan.
- Rendben, kincsem. Akkor szerda tíz óra. Mielőtt indulsz, megírom sms-ben, hogy hányas ajtó. Jó kislány legyél, csókollak!
- Én is csókolom, Uram! Jó leszek.
---
Fél tízre érkeztem a motelhez. Elkértem a kulcsot a recepción. A nyolcas szám lógott a kulcscsomón, aminek az volt az előnye, hogy ez a szoba volt a folyosó bejáratától a legtávolabb. A motel hosszúkás épülete előtt egy világos kaviccsal felszórt nagy parkoló terült el, amit az országút felől egy magasra nőtt tujasor határolt. A szobák előtt egy nyitott, de tetővel fedett folyosó haladt végig, amit teljes hosszában korlát választott el a parkolótól, úgy, hogy csak a folyosó elején lehetett bejönni, és a hátrébb lévő szobákhoz igyekezve végig kellett sétálni a recepció, majd az összes többi szoba előtt. Természetesen a parkoló felől bárki láthatta, ki jár éppen a folyosón, vagy ha valaki éppen akkor lép ki egy másik szobából, szembetalálkozhat azzal, aki éppen befelé jön. Ezen kívül minden szobának volt egy ablaka is, ami a parkolóra nézett. Bevallom, amikor pár napja lefoglaltam a szobát, kifejezetten a nyolcast kértem.
Szeretek mindenhova időben érkezni, az ilyen találkozók előtt különösen. Így van időm kipakolni a magammal hozott táska tartalmát, és lélekben fel tudok készülni az együttlétünkre. Küldtem a nőnek egy sms-t, amiben csak egy szám volt: „8”. Aztán végigheveredtem a széles ágyon és a plafont bámulva gondolataimba merültem. Nem volt véletlen, hogy ezt a feladatot adtam most Erikának. Túl azon, hogy önmagában is izgalmasnak és szórakoztatónak találtam, volt benne egy kis büntetés, egy kis nevelés is, aminek persze megvolt az oka.
---
Eleinte Erikával ebben a motelben szoktunk találkozni. A tőlem szűk órányira lévő kisvárosban lakott, édesanyjával és kamasz lányával. Ezért megismerkedésünk után azt javasoltam, hogy a lakóhelyéhez igen közeli szálláshelyen randizzunk, így neki nem kellett utaznia. Itt lehetett szobát kivenni csak néhány órára is – sőt, gondolom a bevételük jelentős részét adta ez a fajta szolgáltatás, amit együttlétre vágyó pároknak nyújtottak. Rendezett, tiszta, diszkrét kis hely volt, minden szobához tartozott egy fürdőszoba is. A későbbiekben persze többször is eljött a házamba Erika, ilyenkor természetesen én álltam öreg kis Fordja üzemanyagköltségét. Illetve volt úgy, hogy együtt kirándultunk valahová a természetbe, jellemzően szép, meleg nyári napokon.
Ahogy az ágyon feküdtem, visszaemlékeztem, hogy mennyire furcsállottam a legelső alkalmakkor, mennyire szégyenlős Erika. Eleve egy olyan netes oldalon ismerkedtünk meg, ahová a hozzánk hasonló hajlamú (jellemzően nem túl gátlásos és szemérmes) emberek regisztrálnak, és az is nyilvánvaló volt némi levelezés, valamint többrendbeli telefonos beszélgetés után, hogy mi célból is találkozunk. Aztán amikor ott állt előttem a szoba közepén, én pedig a széken ülve utasítottam, hogy vetkőzzön le, egyből nyafogni kezdett.
- Nem szeretnék, Uram! – nyögte ki nagyon halkan.
- Már ne is haragudj a naivnak tűnő kérdésért, de ezt hogy gondolod? Itt fogsz állni előttem egész végig felöltözve? Látni akarlak. Vetkőzz! – szóltam rá keményen.
A határozott szavak hatására lassan kigombolta a blúzát, majd lehúzta magáról és az ágyra dobta. Aztán a szoknyáját gombolta ki, leengedte a földre és azt is az ágyra hajította. Ott állt előttem fekete fehérneműben; csipkés melltartóban, bugyiban és combfixben, szintén fekete magassarkú cipőjében. Próbálta magát minél kisebbre összehúzni, látszott rajta, hogy kicsit tényleg zavarban van. Én élvezettel szemléltem formás testét.
- Folytasd! Mindent vegyél le! – utasítottam.
- De ezt tényleg nem szeretném. Hagy maradjon rajtam! Nagyon szégyellem magam.
- Nem érdekel. Azt mondtam, hogy vegyél le mindent, úgyhogy te csak egyet tehetsz: levetkőzöl. Meztelenre! Nem szeretném az első találkozásunkat rögtön egy kemény büntetéssel kezdeni – figyelmeztettem.
Sikerült meggyőznöm. Kicsatolta a melltartót és az is az ágyon landolt, majd letolta a bugyit is.
- Húzd ki magad, egyenesen állj, ne ilyen görnyedten! Jó. És most szép lassan fordulj körbe!
Engedelmesen kihúzta magát, feszes, gömbölyű mellei picit megemelkedtek. Kecses combjai töve rejtekében megláthattam kopaszra borotvált szeméremajkait. Aztán szépen körbefordult, hogy megmutassa kerek, izmos popsiját is. Elégedett voltam, nem csak a látvánnyal, hanem az engedelmességével is.
---
Elmosolyodtam magamban, ahogy arra a legelső találkozásra visszagondoltam, aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen emiatt is találtam ki a mai feladatot, és hogy mindjárt tíz óra. Abban biztos voltam, hogy Erika pontos lesz, ezt megköveteltem tőle. Úgyhogy felálltam és az ablakhoz mentem, majd a résnyire elhúzott függöny mellett kinéztem a parkolóba. Ragyogóan sütött a nap, három kocsi állt odakint, de Erika kis zöld Fordja nem volt köztük. Igaz, volt még két perce tíz óráig. Aztán nemsokára befordult a tujasor végén az autója, leparkolt és kiszállt belőle. Egy hosszú kabát volt rajta, ami könnyű anyaga ellenére is furcsán mutatott így nyáron. Elindult a folyosó bejárata felé, és eltűnt a látómezőmből. Visszafeküdtem az ágyra. Nemsokára meghallottam a cipője kopogását a folyosón, majd azt, hogy megáll az ajtó előtt és bekopog.
- Ki az? – kérdeztem.
- Én vagyok.
- Ki az az én?
- Erika.
- Nem hallom, hangosabban kicsit!
- Én vagyok, Erika.
- Miben segíthetek?
- Szeretnék bemenni.
- Nem hallom, lehetne hangosabban?
- Szeretnék bemenni, Uram! – mondta most erőteljesebben, könyörgő hangon.
- Hát akkor gyere be!
Nyílt az ajtó és Erika szinte beugrott a szobába. Meztelenül, kezében a kabátjával. Gyorsan becsukta maga mögött az ajtót, beljebb jött és megállt a szoba közepén.
- Szia, szívem! Látom, meleged van – köszöntem neki mosolyogva.
- Jaj, Uram, ez annyira szörnyű volt. Azt hiszem, megláttak az egyik szobából, ahogy jöttem.
- És? Kit érdekel? Viszont a kabátod akaszd föl a fogasra, ne szorongasd! Aztán szeretném látni az én kicsi kincsemet!
Erika megszabadult a kabátjától és a szoba közepére állt, majd szép lassan körbefordult. Aztán felemelte a kezeit, összekulcsolta a tarkója mögött és így is fordult egyet.
- Tudod, kicsim, te egy nagyon szemérmetlen kis ribanc vagy ám! Meztelenül sétálsz kint, nekem meg, ahogy belépsz, egyből itt mutogatod magad!
Felálltam az ágyról odaléptem Erikához és megcsókoltam.
- Jól van. Most vetkőztess le engem is! Aztán lehet egy kívánságod, hogy mit csináljon veled az urad, te szégyentelen, mazochista kis cafka.