Nevelés bikacsökkel 2.

Csütörtökön kettőre kellett mennem a következő verésre. Szokásom szerint alulra felvettem a rabszolgaruhát, rá egy normális melegítőt, a hátizsákomba tettem a megjavított lovaglópálcát és pontban kettőkor felcsengettem az Úrnő lakásába. Az Úrnőt kéz és lábcsókkal üdvözöltem levettem a felső melegítőt, így máris rabszolgaruhában voltam.
A szekrényből kivettem a bilincseket, nyakörvet, fel is tettem magamnak azokat és térdelve átnyújtottam a megjavított lovaglópálcát. Az Úrnő megsuhogtatta a levegőben, majd játékosan háromszor a fenekemre húzott vele, de alig érezhetően, gyengéden. Ezután kihúzta a pálcás fiókját, beletette az új pálcát és kivette a bikacsököt.

-nem verlek most el a pálcával, mert azzal bemelegedne a hátsód. Neked bikacsök kell, nem pálca, hogy tanulj.

-igaza van Úrnőm, mondtam és már indultam is a deres fele, hogy ráhasaljak.

-ma nem a deresen verlek el, szolga! Hozzad a mobil oszlopot!

Ez a mobil oszlop egy vastag fa rúd volt a végén egy kereszt fával, T alakban. Mivel mozgatható volt, állva, feküdve, vagy szögben ki lehetett rá bilincselni egy szolgát és különbözőképpen elverni rajta. Engem is már sokszor fenyített ezen meg az Úrnő. Ezúttal a bőrkanapéra kellett fektetnem a rúdat. A két lábamat egy karabinerrel a T rész két végéhez rögzítette az Úrnő, a kezemet pedig az oszlop tetejéhez. Így térdeltem a padlón a bokáim szorosan a rúd alső két végéhez voltak bilincselve a két kezem pedig kinyújtva a rúd tetejéhez. Nem örültem ennek, mert így pucsítva marad a fenekem, tehát jobban fog fájni a bikacsök. A deresen legalább kinyújtott fenékkel kellett elviselnem a nagy verést.
Az Úrnő egy tükröt is hozott és úgy helyezte el, hogy láthassam a verés alatt a saját fenekemet.

-szolga az a helyzet, hogy oldalról nagyobbat tudok ütni, mint felülről és ma nagyon el akarlak verni! Először megkapod a száz ütést, ahogy kell, utána elmegyek a dolgomra pár órát, addig te az oszlopon maradsz vibrátorral a seggedben, utána pedig még száz ütést kapsz, hogy gyorsabban fejlődj! Megértetted?

-megértettem Úrnő és köszönöm hogy foglalkozik velem! Ám el voltam képedve azon amit hallottam. Kétszáz ütés egy nap alatt a bikacsökkel, az nem játék! Tudtam hogy ezt alig lehet kibírni!

-remélem a nadrágod bírni fogja szolga, nem úgy mint a múlt héten!

-jól megfoltoztam Úrnőm!

-akkor jó! –azzal betömte a számat a szájpecekkel, felvette a pozíciót és oldalról, a derékszögbe pucsított fenekemre vágott! Sokkal erősebb ütés volt ez így oldalról, mint a múlt héten bármelyik! Akkorát rándultam és hördültem, hogy az Úrnő felnevetett. De azért nem állt le egy pillanatra sem, hatalmasakat ütött a fenekemre, egyiket a másik után. Annyira fájt ez a kegyetlen verés, hogy konkrétan ki akartam szabadulni és elfutni, de a bilincsek nem engedtek. Maximum annyit tudtam tenni, hogy a combomat megfeszítve jobban behúztam a fenekemet és így kisebbítettem a pucsítást. Csakhogy ez nem tetszett az Úrnőmnek.

-ide figyelj szolga! Ha még egyszer behúzod a nyeszlett seggedet, lehúzom a gatyádat és addig verlek a bikacsökkel, ameddig ép bőr nem marad rajtad! Akkor nem úszod meg száz ütéssel ne félj! Azért kötöztelek ki pucsítva te kurva, hogy jobban fájjon a segged! Ne mind rángatózz! Minden ütésnél pucsítsd ki a seggedet rabszolga! Azt akarom hogy alázatos kis kurvát neveljek belőled! Azért vagy itt, hogy szenvedj, és tűrj, te haszontalan semmirekellő!

Ez a kiabálás megtette a hatását, kidüllesztettem a fenekemet, amennyire csak tudtam és amikor megkaptam a hihetelenül fájdalmas ütést, a rándulás után igyekeztem visszatolni az eredeti pozícióba. Így az Úrnő kedvére verhetett tovább. A kiabálás, a furcsa póz és az egyre több kemény ütés kezdett hatni. Ismét egy utolsó, verésre született rabszolgának éreztem magamat és kezdtem élvezni a dolgot. Ettől függetlenül a 25 ütés utáni 5 perc szünet megint nagyon kellett, a fenekem ugyanis már lángolt és a fejem is kissé fájt. A veréstől már remegett a testem és úgy ziháltam, mint egy fújtatógép. Már az első adagtól éreztem, hogy feldagadt a fenekem, szóval térdelve sokkal fájdalmasabb a bikacsök, mint deresen. Még jó, hogy duplán foltozott volt a rabszolganadrágom, így legalább nem véreztem.

-emlékszel a múlt héten az utolsó ötven ütés milyen erős volt? –kérdezte az Úrnő. Én csak bólogatni tudtam. Arra gondoltam, hogy most nemcsak az utolsó ötvenet verem rád teljes erőből , mint a múlt héten, hanem a hátralevő hetvenötöt! Minél hamarabb fejlődsz, annál jobb! És számíts arra, hogy oldalról, a kidüllesztett seggedre most jóval nagyobbakat tudok ütni! Megparancsolom, hogy nézzed a tükörbe ahogy verlek, azért tettem oda szolga!

Az első verésnél el is feledkeztem a tükörröl, a nagy fájdalomban eszembe sem jutott, hogy még nézzem is a rángatózó testem. A tükörben jól láttam, hogy az Úrnő egy lépést hátra megy, teljesen hátrafeszíti a kezét és előrelépve, előrehajolva teljes erőből lecsap a fenekemre. Még azt is láttam, hogy a ruganyos bikacsök teljesen felveszi a hátsóm félkörívét, így mindkét farpofámra hatalmas ütést mér. Persze, hogy ordítottam, meg behúztam a fenekemet. Ekkora ütésnél nincs ahogy másképp legyen, ám attól való félelmemben, hogy meztelenül nagyobb verést is kaphatok, azonnal vissza toltam a hátsómat és alázatosan felkínáltam a következő brutális ütésnek.

Mint gyakorlott szolga pontosan tudom, melyik ütés hagy kék, esetleg lila nyomot. Sőt azt is szoktam érezni, ha egy pálcának a vége, vagy teljes felülete lekékít. Egy szokásos verésnél csak mindegyik harmadik/ötödik ütés kékít le, kivéve a sjambokot és egy vastag bőrostort, melyek mindig lila foltokat okoznak. A bikacsök sem feltétlenül kékít le egyből és általában a ragasztószallaggal betekert vége (hogy ne tépje fel a nadrágot, bőrt) teszi ezt. Ám most éreztem, hogy az egész bikacsök, a maga teljes hosszában lekékített, nemcsak a vége. El is csodálkoztam, hogy tud ekkorát ütni az Úrnő, ugyanis régebb sokkal kisebbeket kaptam tőle. Még a bikacsök fonását is éreztem a bőrömön! Nem voltak illúzióim, tudtam hogy ez a szép fonott kék csík méllé még 74 csík fog lassan odakerülni. És így is lett.

Szép sorjában rakta az Úrnőm a fenekemre a kék csíkokat, hurkákat én meg elképedve néztem a tükörben az összes lendülettel kiosztott ütést. Annyira erősek voltak a csapások, hogy le voltam döbbenve ettől. Szóval minden ütés fájt, de talán nagyobb volt a csodálkozásom azon, hogy ekkora verést kapok. A szünetben egy kicsit felocsúdtam, de aztán jött a harmadik adag. Itt már szinte nem is éreztem semmit. Tudtam, hogy éppen nagy verést kapok, de valahogy távolról. Már annyira el voltam verve, hogy csak arra tudtam koncentrálni, hogy ne adjam fel. Már nem is sikítottam, mert az is energiaveszteséggel jár és most minden erőmre szükség volt. Egyszerűen csak magatehetetlenül vártam a következő szünetet. A szünet el is érkezett. Örültem annak, hogy most éppen nem ver az Úrnőm de tudtam, hogy még 25 ilyen ütés hátra van. Már nem volt ellenállás bennem. Amikor lejárt a szünet, az Úrnőm megint felvette a poziciőját és ismét elkezdte a brutális verést. A harmadik ütés után realizáltam, hogy még huszonkét ilyen ütést ki kell bírnom. Annyira lassan telt az idő, mintha éveken át vertek volna. Ez az utolsó 25 adag rettenetesen soknak tűnt. Sokkal többnek, mint az a hetvenöt ütés, amin már túl voltam. Valószínűleg a teljesen keményre és lilára vert fenekemen ekkor már nem volt ép felület, így ez az utolsó huszonöt ütés mindegyike már a kékre, hurkásra vert felületen okozott még mélyebb hurkákat, ezért volt kibírhatatlan. Ám egyszercsak mégis vége lett, a bikacsök visszakerült a fiókba én meg félájultan nyújtóztam ki az oszlopra. Most már behúzhattam a fenekemet. Az Úrnő kivette a szájpecket és megkérdezte:

-na tanultál ma is valamit szolga? A kérdés távolinak és homályosnak tűnt én nem is akartam válaszolni, de valahogy reflexből kimondtam a következő szavakat:

-igen sokmindent tanultam Úrnőm,amit nagyon szépen köszönök.

-szívesen szolga, bár ez mára csak a leckéd fele. Amikor visszajövök, még egy ilyen tananyag vár rád!

-előre is köszönöm a további tanítást Úrnőm!

Folytatása következik