Párizsi élmények a manzárdtető alatt (4)

Jó ideig a nézők zajongása hallatszott csak, no meg a biztatások, hogy hogyan, mit, mivel tegyenek a volt fehér mesterrel s a volt fehér szolgájával. A most uralmi helyzetben lévő négerek csak álltak, hallgattak, szinte nem is reagáltak az elhangzottakra, de a fehér mester és különösen a fiatalabb szolgája igencsak kinyitotta a száját, hevesen reagáltak a nézők által kiabáltakra és az egyik igen élénk, hangos, szintén fiatal nézőnek azt kiabálta a földön fekvő fiatal szolga, hogy cseréljenek helyet, s az kapja meg mindazt, amit itt hangosan ajánl a most felül lévő négereknek.
A szóváltás egyre hangosabb és dühösebb lett, a többi néző lassan elhalkult és figyelemmel hallgatta a szóváltást s várták mi lesz ebből. Pierre halkan fordított Péternek, aki pedig nekem.
(Pierre addig a mi lábaink előtt, azon ült, eléggé összegörnyedt tartásban, de arra figyeltem fel, hogy már velünk szembefordulva ül lent, a pad előtt és felénk, de nem ránk néz, hanem közöttünk el a semmibe. Én is félfordulattal odanéztem s elnevettem magamat, mert Pierre észrevette, hogy a fejünk felett 45 fokos szögben áll/lóg végig egy tükör s abban tökéletesen látja a szobában történteket.)
Közben a szóváltás vége az lett, hogy a „porondon” álló, addig nézelődő, fiatal néger srác megmozdult, a porondra vezető ajtóhoz lépett és a hangoskodó nézőre mutatva invitálta őt a tribünről le, be a porondra. Az először nem nagyon akaródzott eleget tennie ennek, de a többi néző bökdöste, biztatta, hogy menjen csak. Sikerült kilökdösniük maguk közül, az első sorból oldalra, a porond bejáratához. Az tétován lépett be a porondra, megszeppenve. Ott állt, már eléggé bizonytalanul. Ekkor a fiatal néger szolga megfogta az egyik csuklóját s berántotta az ajtóból a porondra, de közben már a mestere is lépett, kezében fém bilinccsel s rákattintotta a néző maga elé nyújtott csuklóira. A néző ekkor elbődült, elordította magát s rángatni kezdte a kezeit, rugdosott a lábaival maga körül. Egyszóval őrjöngött.
A fiatal néger segéd odalépett a falhoz, levett valami eszközt onnan, egy gömbszerűséget, melynek fogója is volt. Visszafordult az őrjöngő nézőhöz, odatartotta a gömböt a mellbimbójához és mi csak egy kis kékes fényt láttunk felvillanni, de a néző óriásit ordított, majd összeesett a fájdalomtól s ott vonaglott a padlón.
Pierre s Péter nem tudta mi ez, de én igen. Láttam már ilyent több filmben, videón is. Elektromos impulzust ad ki, rettentően csíp, de a fogón lévő szabályzóval szabályozható a csípés erőssége (intenzitása), de a hossza, időtartama is. Általában kis, piros pont marad a bőrön, ahol érte.
A fiatal néger szolga most odaállt a földön még vergődőhöz s hangosan felsorolta a korábban általa adott tippeket, tanácsokat:
- Üsd, vágd, ne sajnáld, add vissza kamatostól, amit kaptál!
- Korbács, vizes kötél, de pálca, mogyoró vessző s nadrágszíj is mehet! Ha nincs más, akár papucs is megteszi!
- Ne csak a lábát, de a seggét, hátát is kenegesd meg, alaposan!
- Rúgd oldalba is, de kaphat ott is, ahol „fészkel az agy”!
- Taposd meg! Ugrálj a hasán, faszán!
Elnevette magát a felsorolást végén és bejelentette, hogy ezeket mind meg is teszi az ötletadón s neki is kezdett végrehajtani.
A mestere közben szintén aktív lett s a fehér mester által korábban kiválasztott eszközt vett fel a földről, ahova leesett a fehér mester kezéből s ezzel közelített ahhoz. Annak arca eltorzult a félelemtől,mert tudta, hogy mire használatos az az eszköz s azt is tudta, hogy az „ösztöke”, mert így hívják nálunk Magyarországon, szintén elektromos szikrákat gerjeszt. Most már nem csak a néző, de a fehérmester is ordított egy-egy „csípés” után, amit kapott. Ő is a testre kapta, főleg a hasára, oldalára, belső combjára, de kapott a végén már a golyóira, s farkára is.
(Én közben azt vettem észre, hogy Pierre előttünk ülve, jobb kezével megfogja a bal bokámat, majd a keze vándorol felfelé a lábszáramon a térdemig s azon túl is s lassan elérte a bal lábam belső combját, közel a golyóimhoz. Ez is izgatott nagyon, de közben azt is éreztem, hogy a jobbomon üllő fazon is mintegy véletlenül rátette a bal mancsát a jobb térdemre s mivel azonnal nem húztam el a térdemet, vagy toltam el a kezét, ezt biztatásnak vette s a keze már csúszott feljebb, az ölem felé. Megvártam, míg eléri a golyóm bőrét, s akkor ráfogtam a csuklójára, megszorítva felemeltem s a saját ölébe ejtettem a kezét. S mint egy véletlenül az én kezem is utána „zuhant”, pont bele a mereven ágaskodó farkára. Fel is nyögött azonnal, de én még megszorongattam a markomban lévőt s megcsavarva engedtem csak el. De ekkora, ez a szomszédom, már igencsak elhúzódott tőlem, messzebbre.)
Pierre és Péter is izgett-mozgott, nekik elég volt ennyi néznivaló ebből, így felálltunk és kimentünk, otthagyva a műsort.
Nem mentünk máshova sem, hanem felmentünk a kabinunkba/szobánkba, ahol Pierre-t még kézzel elfenekeltük felváltva, majd papuccsal is kapott. Az után pedig felváltva felszopattuk magunkat vele és gumiban mind a ketten alaposan megdugtuk.
Kicsit letisztálkodtunk, majd pihentünk s Péterrel úgy határoztunk, hogy mégis csak visszamegyünk a pincébe kicsit szaunázni, úszni és jakuzzizni.
A szaunában is volt próbálkozó, de azokat határozottan leszereltük, eltántorítottuk szándékaiktól, majd mikor alaposan leizzadtunk, kimenve a hideg vízbe vetettük magunkat. Pár hosszt úsztunk, majd irány a meleg jakuzziba merülés. Itt is kellett kis helyet „csinálni” magunknak s elhárítani kezeket, de utána már nyugodtan cseveghettünk s lazíthattunk.
Hamarosan Pierre is megjelent egy másik, fiatal sráccal, akit bemutatott, mint a haverját s beültek mellénk ők is. Már könnyebb volt, mert a srác tudott németül s valamennyit angolul is a francián kívül. Mikor távoztunk, megígértük, hogy hagyunk Pierre-nél – a kabinunkban - névjegyet számára.
Kijőve e műintézményből még nem volt kedvünk egyenesen hazatérni, így a Szajna partra mentünk, ott sétáltunk egy darabig, majd hazametróztunk.
Otthon kiültünk az erkélyemre – tök pucéran – s néztük Párizs éjszakai fényeit, pazar panorámáját, miközben csókolóztunk s kezeinket megjártattuk a másikon, másikban.
Már éjjeli két óra is elmúlhatott, mikor csörgött a mobilom. Kilehet? Felvegyem? – morfondíroztam s láttam nem magyar számot mutat, így felvettem. Jól tettem. A srác telefonált, hogy most jöttek ki Pierre-vel ők is, de Pierre elment haza, ő pedig még nem menne aludni, s ha fent vagyunk, szívesen látjuk, akkor felugorna hozzánk. Beleegyeztünk, Péter ment le érte s hozta fel. Én feküdtem továbbra is pucéran a teraszon, őket várva. Ahogy beléptek, Emile azonnal kapcsolt, s maga is ledobott mindent magáról és közénk feküdt s kezdett vette a”nagy szex-csata”.
Miután mindenki - mindenki farkával, golyóival, nyelvével és más testrészeivel alaposan megismerkedett, kint-bent járt abban, Emile nagy sajnálatára szigorúan gumival, egyeztettük az aznapi programot. Mi délelőtt kirándultunk Versaillesbe, majd onnan vissza a vásárra és onnan 18 órakor szabadultunk a terv szerint. Azt beszéltük meg, hogy találkozunk Napóleon sírjánál, az Invalidusok dómjában, majd onnan a Szenátus kertjébe megyünk sétálni s felugrunk Emile legénylakásába is. 21 órára pedig a Szajna parton kell lennünk, mert onnan indul a hajónk, amivel séta hajókázunk a Szajnán, a többiekkel együtt.
Ezért aludtunk is vagy 9 óráig, mert akkor szólt a házi telefon, a kisfőnököm keltett, hogy menjek már reggelizni, mert elkéssüka10 órás találkozót a busznál. Iparkodtam le, de már nem is akartam visszamenni a szobámba. Péter s Emile átmentek hozzá.
(folyt. köv.)