Egy új élet kezdete (5)

Hajnalban ébredtem, még épp csak világosodni kezdett. Mozdulatlanul aludtam, abban a pózban ahogy letett. Az előző nap történései jártak a fejemben. Amit átéltem több volt mint amire számítottam. Nem kifejezetten jó értelemben. Bőven túl volt a komfortzónámon, arról nem is beszélve, amit eddig megszoktam. A gondolatra, hogy ennél még több is jöhet, pánikba estem. Akarom én ezt? Szükséges, hogy a határaimat feszegessék? Akarok én a padlón aludni? Vágyom rá, hogy számomra idegen férfiak ruha nélkül nézegessenek? Szeretném-e, hogy egy Domina keze és esetleg teste alá kerüljek?
Kérdések, kérdések és megint csak kérdések. Az ölem forrósodott, megadta a választ néhány kérdésre. Felültem. Illetve csak felültem volna, de a nyakörv visszarántott. Az ágy lábához volt rögzítve egy lánccal. Na még ez is, gondoltam dühösen. Ahogy rájöttem, nem tudok kimenni, azonnal rettenetesen pisilnem kellett. Lecsatolhattam volna a láncot, de valahogy azt éreztem, az nem lenne korrekt. Nem attól féltem, hogy megbüntet, inkább attól, hogy csalódást okozok. Micsoda hülyeség, forrongtam magamban, lecsatolod és kész. Nem tettem. Visszafeküdtem, azon gondolkodtam mit válasszak. Visszatérjek a megszokott életemhez, vagy hagyjam, hogy vigyen ez az Ember egy egészen más világ felé? Mennyit veszítek ha most hazamegyek, illetve mit nyerek ha maradok? Ismét csak kérdések vég nélkül.
Néztem az órát, hamarosan ébresztenem kell. Nem kávéval az már biztos. Fél nyolckor óvatosan megszólítottam.
- Jó reggelt Uram, itt az ébresztője beszél.
- Jó reggelt Lia, hallom egy ideje már ébren vagy. Főzz egy kávét kérlek.
Míg beszélt, lenyúlt, megsimította az arcom, a nyakam, megcsípte a mellbimbóm, majd lekapcsolta a láncot a nyakörvről.
Már kint is voltam a konyhában. Megfőztem a kávét, közben rendbe tettem magam, szervíroztam a reggeli ébresztőitalt.
- Gyere ide mellém, - mutatott a hatalmas ágy közepére. Letettem a tálcát az éjjeli szekrényre, megkerültem az ágyat és a mutatott helyre feküdtem. Egy pillanatig nagyon idilli volt a helyzetem, de akkor megfogta hátul a nyakam és határozottan az öle felé irányított. Ledobta a takarót, póló és rövidszárú pizsamanadrág volt rajta. Farka úgy feszült, majd kitépte a nadrágot.
- Tedd hátra a kezed.
Megtettem, közben feltérdeltem, a nyakamat továbbra is a kezében tartotta.
Nem vette le a pizsamát, azon keresztül csókoltam a farkát. Előre-hátra mozgatott rajta, nyálam egészen eláztatta a ruháját.
- Azt akarom, hogy reggelenként amikor itt vagy, így ébressz. Hosszabb láncot fogsz kapni, hogy elérjen idáig. - kissé megemelte a fejem, hogy válaszolni tudjak.
- Megértettem Uram, így fogom ébreszteni.
- Ha rajtam a takaró bebújsz alá, a nadrágomhoz kézzel nem nyúlsz. Csak a szádat akarom érezni, semmi mást. Érthető ez így, ugye? - beszéd közben folyamatosan mozgatta a fejem.
- Érthető Uram igen.
Megszorította majd elengedte a nyakam. Menj készíts reggelit. Reggeli után megbeszéljük mi lesz a mai program.
Míg a konyhában sürögtem-forogtam lezuhanyozott, borotválkozott, felöltözött. Leültünk enni, közben az eddigi életemről kérdezgetett. Egyre többet és többet meséltem Neki, mindent amire kíváncsi volt. Ha érzékeny pontra tévedt, amire nem akartam válaszolni türelmesen várt. A várakozása annyira feloldott, hogy végül nem maradt megválaszolatlan kérdés.
- Arra gondoltam - kezdte a kávéját kortyolva, - elmehetnénk ma kirándulni a hegyekbe vagy akár a folyópartra.
- Nagyon örülnék neki, szeretem a túrázást. Ha választhatok inkább a hegyekbe mennék. Persze a folyópart is csodaszép ...
- Rendben, akkor legyen a hegyvidék, lefoglaltam egy kis turistaházat erre az éjszakára, ott fogunk aludni, csak holnap jövünk haza. Csomagolj néhány ruhát magadnak, nem kell sok, keveset lesznek rajtad. Csendes hely, az erdő közepén, tetszeni fog meglátod. - mosolya kissé elbizonytalanított, éreztem, ez megint túl sok lesz a megszokott életemhez képest. Becsomagolt egy hátizsákba, nekem is adott egyet, amibe mindent betettem amire szükségem lehetett. Félig sem volt a zsákom, nagyon meglepődtem amikor megláttam az övét ami dugig volt. El nem tudtam képzelni mi mindent csomagolhatott be.
Őrzött parkolóban hagyva a kocsit, elindultunk hegynek fel. Egy óra múlva már igencsak lógott a nyelvem, míg Ő még csak nem is vette gyorsabban a levegőt.
- Úgy látom fáradsz - szólt egy idő után egy elágazásnál. - Kanyarodj itt el jobbra, pihenünk egy keveset.
Egész keskeny, járatlan ösvény volt. Nem bántam volna, ha Ő megy elől, hogy az ágak ne engem karistoljanak össze, és a pókhálókat se én szedjem le. Visszafogottan morogtam, amit halk nevetéssel nyugtázott.
- Azért kell neked elöl menni, mert a fáradságod miatt kényszerülünk erre a kitérőre. Ez a büntetésed érte.
- Köszönöm Uram a büntetést - szűrtem a fogaim közt, közben azért egész mást gondoltam. Mindenesetre elhatároztam, hogy ismét felkeresem az edzőtermet és futni is kijárok ahogy régebben tettem.
Csendes kis tisztásra értünk, gyönyörű panoráma tárult elénk. Cseppet sem bántam, hogy ilyen kitérőre kényszerültünk.
A hatalmas hátizsákból előkerült egy pléd és egy üveg ásványvíz. Leterítettük a takarót, lábunk alatt terült el a hatalmas erdő. Nagyon messze el lehetett látni, olyan érzés volt, mintha a világ tetején álltunk volna.
- Vetkőzz le - szólt váratlanul - teljesen meztelenre. Illik ide a természetbe a meztelenséged.
Levettem a cipőt, a zoknit, a pólót, a nadrágot. Bugyi és melltartó volt már csak rajtam.
- Azokat is vedd le. Olyannyira, hogy ezentúl ha velem vagy, csak akkor vegyél fel fehérneműt, ha kifejezetten kérem. Nem szeretem, hogy takargatják előlem azt, amit jogom van bármikor látni.
Levettem a tiltott ruhadarabokat is. Felemelő érzés volt meztelenül a világ tetején állni.
- Fordulj meg, állj terpeszbe, hajolj előre, hogy a tenyered a földön legyen. Igen, pontosan így. Most képzeld el, hogy a világ szinpadán állsz, és milliók nézik a kitárulkozásod. Na-na, ne zárd össze a lábad, engedd, hogy lássanak. Míg beszélt, levágott egy vékony, hajlékony ágat. Megcirógatta vele a combom, a fenekem, a hátam, a mellem, a hasam. Újra a combom, majd az ajkaim. Remegett a lábam, csillogott a nedvem.
- Szeretem ha csíkos a szubom feneke. Nem büntetésből, pusztán a vágyam kielégítésére fogok most 20 ütés kimérni rád. Számold hangosan.
Lassan és fájdalmasan mérte ki a 20 ütést. Az elején még bizakodtam, hogy csak mérsékelt fájdalmat okoz, de az utolsó öt olyan fájdalmas volt, hogy megjelent egy-egy könnycsepp az arcomon.
A huszadik után eldobta a pálcát, mellém lépett, felállított. Nem akartam, hogy lássa az arcom, de előbb finoman, majd az ellenkezésem hatására durván a hajamba markolva maga felé fordította az arcom. Előbb az egyik, majd a másik oldalról csókolt le egy-egy könnycseppet, hátrafeszítette a fejem, belecsókolt a nyakamba, az államra, mire a számhoz ért, reszkettem a vágytól, hogy végre megcsókoljon. Elfelejtettem a fájdalmam, a könnyeket, a pálcát, csak azt akartam, hogy érezhessem ahogy a szája a számhoz ér. Megcsókolt. Nem mertem azonnal visszacsókolni, féltem, hogy illetlenségnek venné, de ahogy egyre szenvedélyesebben szorított, egyre erőszakosabban foglalta el a szám, már én is elengedtem a félelmem. Minden porcikám remegett, teljesen váratlanul, orvul támadott egy orgazmus. Próbáltam elrejteni, de olyan mértékben rázkódott meg a testem, hogy kétség sem férhetett hozzá, megint engedély nélkül élveztem.
- Bocsánat - suttogtam - nem tudtam visszatartani.
- Semmi baj - mosolygott - kell, hogy hassak rád, de ettől még a büntetést megkapod ha felértünk a házhoz. Öltözz fel, megyünk tovább.
Még néhány óra volt az út, végig felfelé, de megérte a fáradtságot. Takaros kisházhoz érkeztünk. A kulcs a szemöldökfán volt ahogy ígérték. Bent körbejárva találtam egy vasajtót ami zárva volt. Kicsit furcsálltam, de túlléptem a témán, lévén éhes voltam és ölni tudtam volna egy kávéért. A konyhában volt minden amire szükségünk lehetett. A hűtőben melegítésre váró gulyásleves kellette magát. Érezhetően bográcsban készült, a füst jellegzetes szaga az egész hűtőt betöltötte. Friss kenyér is akadt hozzá, gondosan becsomagolva a pulton. Száraztészta, dió, mák. Pont mint a mesében. Ivóvíz egy hatalmas ballonban, a csapból kútvíz folyt. Sokkal jobb ízű, mint a városi víz, és lényegesen hidegebb is volt.
Melegítettem, közben lefürödtünk a melegnek nem mondható vízben.
- Nem kell felöltöznöd, pont jó vagy így a vacsorához, csak a plugod viseld. - szólt, mikor kiléptem a fürdőből.
Megterítettem, vacsoráztunk, majd kiültünk a teraszra beszélgetni. Ahogy kiléptem a házból, friss szellő csapott meg. Ismét el kellett ismernem, hogy szeretem ezt az érzést. Szabadságot sugall. Korlátok nélküliséget. Elmosolyodtam ezen a gondolaton, felrémlett az elmúlt időszak megannyi korlátja, melyek bilincs formájában találtak rám.
Legalább egy órát, vagy talán többet is beszélgettünk. Vagyis inkább beszéltem mert beszéltetett.
- Mutatni akarok valamit, gyere. - szólt hirtelen, s választ sem várva a házba indult. A vasajtóhoz mentünk, melynek kulcsa most valahonnan előkerült. Feltárult az ajtó, sötét lépcső vezetett a föld alá, érzésem szerint a végtelen mélységbe.
- Gyere - mondta, s a kezemet megfogva, gyakorlott léptekkel indult lefele, maga után húzva engem is. A falépcsőn, bizonytalan léptekkel mentem utána. Hűvös és sötét volt odalent, kicsit sem vágytam rá. Leérve gyenge fényű lampát gyújtott, mely alig világította be a pince negyedét. Annyit sejtettem, hogy legalább akkora mint maga a ház. Mi körülbelül a közepén voltunk. Amit ki tudtam venni a lámpafénynél egy X alakú fa építmény volt a falnál és egy keskeny fapad, aminek a közepén egy fémpánt volt, az elején és a végén fémek csillogtak. Voltak sejtéseim, hogy mi mire való, de még sosem találkoztam ilyesmivel a való életben. Egyenesen a kereszthez mentünk. Szólnia sem kellett, hozzásimultam és feltettem a kezeimet, terpeszbe álltam. Hátralépett, mosolygott.
- Ügyes vagy, pont így gondoltam én is.
Visszalépett, rögzítette a csuklóimat és a bokáimat is. Rendkívül izgatónak éreztem ahogy a lábamnál ténykedett. Persze tett is érte, hogy ne maradjak szárazon, egész véletlen hozzá-hozzáért a combomhoz vagy az ölemhez.
- Az engedély nélküli orgazmusért most 25 pálcát kapsz a melleidre. Számold. Ha elrontod elölről kezdjük. Ha nem bírod megállunk, de a maradék dupláját kapod meg pluszban.
Sosem ütötték meg a mellem, el sem tudtam képzelni milyen érzés lehet. Nem sokáig maradt ez így, az első ütés hamar megérkezett a jobb mellemre, közvetlen a bimbóm fölé. Annyira meglepett a fájdalom, hogy szólni sem tudtam.
- Akkor kezdjük újra, látom nem megy a számolás.
Nem ütött nagyot, de csípett, égetett, fájt mind. Számoltam szorgalmasan, nehogy újrakezdje. Néztem az arcát, azon gondolkodtam miért élvezi, hogy fájdalmat okoz nekem. Nem szadizmus, mert figyel rám, látja a határaimat. A birtoklás? A tudat, hogy megteheti? Vagy pusztán perverzió ezt élvezni? Mert élvezte, ez látszott az arcán. Alkotott. A mű jelen esetben én voltam. Felizgatott ez a gondolat. Még soha senki nem fordított rám ennyi figyelmet. Én viszont figyeltem, legfőképp a számolásra. A huszadik után megállt. Megijedtem, hogy elrontottam a számolást.
- Ez csak húsz volt Uram, Ön huszonötöt mondott.
- Kevesled? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Nem Uram, bocsánat.
- A maradék ötöt mással kapod. Kíváncsi vagyok mit szólsz hozzá.
A falhoz lépett, leakasztott valamit. Több vékony bőrszíj volt összefogva egy nyélben. Képen láttam már ilyet, de a bőrömet még nem érintette sosem.
Az első ütés a hasamat érte. Talán kevésbé csípett mint a pálca, de lehet ez csak érzékcsalódás volt. A második a combjaimat simogatta meg a harmadik az ölemet. A negyedik és az utolsó szintén a hasamon csattant.
- Szeretnék még öt, nagyon nagy ütést kérni Uram. - hallottam a saját hangom. Mi? Hogy én? Mi ez, miért mondok én ilyet? Hát nem volt elég? Még többet akarok?
- Éreztem, hogy ezt fogod kérni, láttam a kielégületlenséget a szemedben. Megkapod őket, de ahhoz átmész a deresre.
Leoldozta a kezemet, a bokáim kiszabadítása ismét izgatóra sikerült. Lefeküdtem a deresre, olyan óvatosan ahogy csak tudtam. Égett a bőröm minden milliméteren. Rögzítette a csuklóimat, a bokáimat, végül a derekamat is.
Féltem. Féltem attól a fájdalomtól amit én kértem épp az imént. Vágytam és féltem. Fene sem érti ezt.
Lecsapott. Olyan erővel, hogy azt gondoltam szétszakadt a bőr a hátamon. Majd újra és újra. A hátam és a derekam sajgott, égett, szúrt és fájt egyszerre. Az ötödik ütés a fenekemre érkezett, olyan erővel, hogy felsikoltottam akaratlanul is. Letette a korbácsot, megsimogatta a fejem. Talán csak a "jókutya" mondat hiányzott. Megsimította a felsértett hátamat, derekamat és óvatosan a fenekem is. Itt elidőzött hosszan. Arra eszméltem, hogy a fájdalom már rég odébbállt, helyére a vágy lépett. Azt akartam, hogy ismét magáévá tegyen. Érezzem ahogy birtokol, élvezi a testem.

Folyt. köv.