Párizsi élmények a manzárdtető alatt (3)

Így mentünk le…. hogy hova, hát az érdekes. Mert az emeleten leginkább kisebb-nagyobb szobák, kabinok voltak. Zömmel ajtókkal, de volt pár kisebb méretű is, ami csak függönnyel volt eltakarva. A földszinten már csak kabinok voltak, a függönyök mögött s a lejárat a pincékhez. Egy ívelt, szép faragott lépcső vezetett le egy szinttel lejjebb, a pincékbe. Később kiderült, hogy az is, hogy azok kétszintesek.
Ahova mi leértünk, ott volt egy nagy társalgó bárral, onnan nyílt egy másik nagyobb s több kisebb szoba, mindegyikben TV képernyők a falon kényelmes fotelokkal, szófákkal berendezve, végükön fa paravánnal, ami kb. másfél méter magas volt. A termekben természetesen félhomály volt, de a paravánok mögött csak derengett a film fénye. A bejáratuknál a vetített filmek, videók borítói voltak elhelyezve, így lehetett tudni hol, mit, milyen témájú filmeket játszanak és az is látszott, melyik filmnél tartanak. Még ezen a szinten voltak zuhanyozók, mellékhelyiségek is, valamint a társalgóból üvegfallal leválasztva egy kisebb úszómedence s mögötte jakuzzi. Egy nagy medence vagy tucat fúvókával a víz alatt s közép meleg vízzel, légbefúvókkal végig az alján.
Ezen a szinten átfutva mentünk is tovább le, a -2 pince szintre. Itt már csak sejtelmes, vörös félhomály uralkodott a folyósokon. Ezekből nyíltak a szaunák bejáratai – több féle, az ajtóknál feliratok a szauna milyenségről, hőfokáról, vizes, vagy száraz voltáról – és itt is voltak közös- és egyéni zuhanyozók, mellékhelyiségekkel s a folyosó végén még 3 ajtó nyílt:
Ezek voltak a spéci termek bejáratai: az egyik középen kis dobogóval ellátott, körben ülésekkel a falnál, két tucat emberre méretezve. A dobogón is, de a közelében egy olyan fal, ahol különféle eszközök voltak ki- felakasztva. Itt lehetett valakit a többiek előtt megdugni, megkínozni, elverni stb. A középső ajtó mögött egy szélesebb folyosó húzódott, oldalain kisebb helyiségekkel, de a folyosótól csak fa paravánnal elválasztva. Bent egy bőrrel borított ágy s kellékek fértek csak el. S egy pasi az ágyon, egy mester pedig mellette. Kintről meg lehetett nézni a benti „műsort”. Vagy egy tucat ilyen helyiség nyílt a folyosóról, de a végén két nagyobb is volt, ahol az ágy dupla volt és körbejárható. A harmadik ajtó egy spéci szobába nyílt, ami rácsokkal börtöncellának volt berendezve a sarokban, előtte tágasabb tér s sok eszköz volt található és a cellával átellenes sarokban pedig egy csempézett falú zuhanyozó volt kialakítva. A bejárati ajtó mögött egy kb 2x4 méteres előtér el volt választva a szoba többi részétől, itt álló és ülőhelyek voltak, ahonnan nézhették a bent történteket.
Mindezeket végignéztük s közben láttuk a már bent lévő vendégeket is, akik minket is meggusztáltak, de mi is azokat. Volt, akik csak megsimítottak, de volt, aki többet is meg akart engedni magának, de ezeket leállítottuk mi, még, most s itt.
Szóval egy komplett zártkörű klub volt található itt, minden szükséges felszereléssel és kényelmi berendezéssel és kellékekkel.
Mikor a -2 pince szintet is végignéztük, Pierre – ellenkezésünk ellenére, mert mi már maradni akartunk lent – visszairányított az emeletre, a szobánkba, kabinunkba. Közben Pierre csak Péterrel tudott csevegni, mert én nem beszéltem franciául s nem értettem Őt. Péter közben fordított, amit tudott, nekem.
Pierre bent a szobában elmondta, hogy itt mindent lehet, amit mind a ketten, vagy többen akarnak, de nagyon fontos, ha egyszer beleegyeztél, már nem vonhatod vissza a beleegyezésedet! Végig viszik, megteszik veled, amibe beleegyeztél! (Akár értetted, akár nem, hogy pontosan mit is akarnak. ) A kulcsot ne add ki a kezedből, pontosabban ne engedd ki-levenni a tartójából s mindig használd a tartóban lévő gumit, síkosítót! – figyelmeztetett még.)
Még azt is elmondta, hogy ha kell, inkább kérdezzünk tőle, míg meg nem értettünk mindent. Hozzám fogja majd bilincselni magát, mivel az én subom lesz, így mindig kéznél lesz/van! Péter pedig jöjjön velünk, de jelezze, ha elmarad valahol, s fél óra múlva újra találkozzunk mind a hárman ott, ahol elváltunk. Annyi idő alatt sok baj nem történhet vele!  - tréfálkozott. Péter folyamatosan fordított nekem. Ebben maradtunk s indultunk portyázni!
Lefele megkérdeztem Pétert, hogy ő mire vágyik, mit nézne/tapasztalna meg legelőször is? Azt válaszolta, hogy a -2 pinceszint spéci szobáit. Nekem is ez volt a tervem, így ide tartottunk. Megérkezve a spéci szobákhoz a folyosó végén feltűnt, hogy többen is a harmadik szobába – a börtöncellásba – nyitnak, mennek be, így mi is oda igyekeztünk.
Belépve már sokan voltak bent, így csak az ajtó melletti dobogó legfelső emeletén találtunk – még ha szűkösen is – helyet hármunknak. Pontosabban mi ketten Péterrel szorosan ültünk egymás mellett, egymáshoz s a mellettünk lévőkhöz préselődve, de Pierre már csak a lábainknál fért el. A szoba sarkában lévő cellában már raboskodott egy srác, nekünk háttal kikötve, kiláncolva X alakban a cella falához, tök mezítelenül. Elsőre nem is tűnt fel, csak később, mikor a Mester is megjelent, aki izmos, tagbaszakadt, bőrszerkós, fehér férfi volt, jól szoláriumozva s a segítője is egy fiatal, de izmos srác pihe szőrökkel a testén és magasabb, mint a Mester, valamint mind a ketten sötét hajúak és szakállasak voltak. A rab pedig sötét bőrű, néger srác. Középmagas, de inas, izmos, kívánatos popókkal, ami így kiláncolva s megvilágítva, jól látszott. Az is, hogy a popói szőrösek, így valószínűleg a srácnak fanszőrei is voltak, de azok még nem látszottak most. A cellában volt még egy rab, az a másik lábánál kuporgott, nem volt sem megkötve, de bilincset sem viselt. Az is néger volt, de sokkal feketébb a másiknál, olyan núbiai forma. Jellegzetessége a hosszú haja volt.
Mikor a mester s segédje beléptek az ajtón s közöttünk - a nézők között –mentek előre, a börtönrács ajtaja felé, a fiatalabb néger srác összerezzent, látszott, ahogy remeg, s közelebb húzódott a kiláncolthoz és szorosabban átfogta annak lábait.
A közeledő mester csattogtatta maga mellett a bőr korbácsát s közben valamit ordított fenyegetően, majd intett a segédjének, aki odalépve kinyitotta a börtöncella ajtaját és a hajánál fogva durván megragadta a fiatalabbat, s húzta – húzta el a másiktól. Még egy jól irányzott rúgással az oldalába, el nem tudta húzni attól s továbbra is a hajánál fogva végig húzta a csempézett padlón, ki az ajtón s oda húzta a sarokban lévő zuhanyozóhoz. Ott még párat belerúgott az oldalába, majd megtaposta és végül a csuklóira bőrbilincseket csatolt s azoknál fogva a zuhanyozó csempézett falához állította X alakban, belünk szemben, de nem rögzítette.
Most a mester ostorozta meg a börtöncellában kiláncolt foglyot a hátán, de kaptak a popói is, valamint a lábai közé is csapott, mire a fogoly megugrott a kíntól és elüvöltötte magát. A mester csépelte még egy ideig, majd magához intette a szolgáját, aki leoldozta a falról a rabot, többször közben hasba ütötte, hogy ne ellenkezzen s és kivonszolta a cellából.
A mester közben a falhoz ment s az ott lévő eszközök között válogatott, nem figyelve sem a rabot, sem a hozzá közelebb álló fiatalabbat sem.
Így történhetett, hogy a rab- hirtelen – maga elé rántotta a szolgát s befogva a száját, tarkón ütötte. Az összeroskadt hangtalanul. Ezt látva a fiatalabb is oldalra nyúlt, felvett egy oda támasztott vastagabb karót és azzal tarlón vágta a válogató mestert, aki szintén összeesett.
Most mind a ketten mg ájultan földön fekvőkhöz léptek, bilincseket tettek rájuk és összekarabinerezték a csuklóikat és bokáikat, majd mikor ezzel meg voltak, a fiatalabb megnyitotta a slagot és fellocsolta azokat.
Azok, a hideg víz hatására, lassan felocsúdtak, magukhoz tértek, de sem felállni, sem nagyon mozogni nem tudtak. Az látszott, hogy nem értik, hogyan kerültek ebbe a helyzetbe.
A két néger pedig abbahagyva a slogozást, vízsugarazást, korbácsot ragadott s ők ütlegelték, csapdosták most már a földön fekvőket. Közben a fiatalabb meg is rugdosta azokat, s hasba is ütötte őket többször is. Az eddig szinte csendben figyelő nézők üdvrivalgásba törtek ki s biztatták a felszabadult foglyokat és tippeket adtak nekik a továbbiakra.
(folyt. köv.)