Gonosz Ordas és Picike találkozása:)1

Picike, mint már olyan sokszor az elmúlt időben, járta ezen világ rejtekét, nézelődött, hátha valami/valaki felkelti az érdeklődését. Ám miközben keresgélt, nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy kicsit tilosban jár. Bár nem tiltották meg neki a kalandozást, ez mégis más volt. Ez a rossz érzés Vele szemben egyre csak erősödött, mégsem tudott ellenállni, hajtotta a vére, hátha rálel valami jobbra. Így hát hol nagyobb intenzitással, hol kevésbé, barangolt ebben a gyönyörökkel kéjjel, fájdalommal, kínnal teli világban, míg rátalált valakire, kinek sorai felkeltették érdeklődését. Kíváncsi volt kit rejtenek e sorok, de egy ideig csak bámulta, folyton visszatért, de bátorsága nem volt érdeklődni.
Majd a már vagy tizedik ilyen alkalom után engedett kíváncsiságának, ám ekkor is csak egy félénk kis flört erejéig. Gondolta próba szerencse, vagy, vagy. És az egyik vagy győzött is 😊 Flörtje válaszra lelt, hát így kezdődött 😊
Még élénken élt az emlékezetében a legutóbbi eset, az is így kezdődött, Picike volt túlságosan kíváncsi, naiv, és meg is járta, ezért óvatosságra intette volna magát, ám a vére mást sugallt. Egyre inkább szimpatikusabbá vált neki ez a gonosz Ordas, és csak remélhette, hogy ez az érzés kölcsönös. De Picike nem tehetett róla, a rossz emlék ólomsúlyként lebegett körülötte, hiába szeretett volna nem foglalkozni vele. Azt is saját magának köszönhette, akkor ráolvastákk, hogy túl türelmetlen, és talán nincs helye itt. Habár ő maga ezt annyira nem gondolta valósnak, mégis elgondolkoztatta. Talán, ha türelmesebb…talán, ha nem firtatja állandóan…,
Most ismét felvillant előtte a lehetőség valami újra, csak okosnak, és türelmesnek kell lennie.
Na igen, a türelem…nem értett ugyan egyet a túl türelmetlen jelzővel, viszont az nem vitás, hogy némely esetben kissé türelmetlen volt.

Élvezte gonosz Ordas „társaságát”, és azt vette észre, hogy szinte azzal izgalommal várja sorait, mint az Ő sorait. Picikének megvan az a hibája, hogy hamar, túl hamar beleélje magát a dolgokba, így már ez a pár üzenetváltás is elég volt ahhoz, hogy elkalandozzanak a gondolatai, és már arról ábrándozott, miképp fogja nevelni gonosz Ordas, amint ő félszegen, lesütött szemekkel, kissé remegve, ám izgatottan várja miképp veszi birtokba testét. Ám Picike nemcsak erre vágyott…amit már Tőle meg is kapott…a zavar egyre csak nőtt lelkében. Tudta, hogy nyugton kellene maradnia, hogy ez így nem helyes, de akkor miért vágyik annyira az újra…?

„Kicsit Nyuszika ízed van 😊 Szeretem a nyuszihúst.”

idővel úgyis kiderül…."

Hétköznapi témákról beszélgettek, melybe azért vegyült némi elrejtett szexuális feszültség. Picike mind jobban, és jobban várta, hogy gonosz Ordas "közelében" lehessen. Kissé új volt számára a szemlélet, amely gonosz Ordas soraiból sugárzott, emiatt is találta annyira érdekesnek.
Ám gonosz Ordas nem tudott olyan gyakran Picike "mellett" lenni, mint Picike szerette volna. Ez Picikét, habár megértette hogy ez miért van, néha kicsit elszomorította.

...Sok-sok levélváltás után sikerült az a hőn áhított randevú. Nem igazán volt kérdés a helyszín, hamar megegyeztek, hogy Picikénél találkoznak.
Egy szombati napon került sor a találkozóra. Picike nagyon szerette volna, ha gonosz Ordas ott tölti az éjszakát, ám gonosz Ordas higgadtabban állt ehhez a kérdéshez, és végül úgy beszélték meg, hogy ez majd a délután-este folyamán eldől.

...Picike egyre csak az órát fixírozta...azon tűnődött, hogy megállt, de aztán a telefonjára, és más kütyükre sandítva meg kellett állapítania, hogy nem állt meg, csak ő ennyire izgatott, és türelmetlen🙂
Kettőre beszélték meg, a címet már elküldte neki....és pontosan kettőkor megszólalt a kaputelefon.
Picike olyan lendülettel ugrott fel a székről, hogy szinte orra bukott😀
Gyorsan beengedte, és hevesen dobogó szívvel állt az ajtóban.
...-Szóval te vagy az🙂-mondta gonosz Ordas, és egy kis mosolyt küldött Picike felé, majd egy aprócska puszi kíséretében így szólt:
-Örülök, hogy megismerhetlek, Picike 🙂
Habár már számtalanszor szólította így, Picike mégis kissé belepirult.
-Én is örülök-válaszolta viszonozva mosolyát. Picike félreállt az ajtóból, és a gonosz Ordas belépett a lakásba.

...-Gyere ide, beszélgessünk.
Közelebb lépett, mikor is Ordas gyengéden, de egyben határozottan karjánál fogva a falhoz húzta. Közrefogta kezeivel, és tekintetét fürkészte. Picike szaporán vette a levegőt, arcát elöntötte a pír. Ordas az arcát simogatta, majd ujjai ajkára tévedtek. Önkéntelenül elnyílt ajka, várva Ordas csókját, és amint Picike erre gondolt, Ordas szája már le is csapott ajkaira. Nyelve szenvedélyes táncba kezdett Pici nyelvével, majd átváltott követelőzőre. Hajába markolt, és szinte falta ajkait. Hirtelen ajkai elhagyták Pici ajkait, és csak a vágyakozás maradt gonosz Ordas heves csókja után.
-Tényleg Nyuszika ízed van-mondta, és Picike csuklóit ősszefogta a feje felett, és a falhoz szorította.
folyt.köv.