Végre elérkezett:)1

Nagyon örültem neki, amikor újra érkezett Tőled egy kis flört…őszintén szólva már nem is reméltem, hogy valaha fogunk beszélgetni, de kellemesen fogadtam, hogy talán mégis…? Talán nem szúrtam el akkor mindent…? Már akkor is nagyon szimpatikus voltál, és ahogy beszélgettünk, egyre inkább nőtt ez a szimpátia. Nagyon tetszett az a kis szigorúság, határozottság, amelyet egy-egy válaszod kapcsán tapasztaltam.
…Nagyon sajnáltam, amikor megszakadt az ismerkedés…de ez van, bele kellet törődni. Néhányszor azért ellátogattam „hozzád”, 1-2szer jelét is adtam, hogy esetleg folytathatnánk, de mivel semmi reakció nem volt, így beletörődtem a „sorsomba”.
És lám, a minap felbukkantál 😊 Kis flörtölgetés, majd elkezdtünk beszélgetni, jobban megismerni egymást, és pár héten belül már meg is beszéltünk egy találkozót.
Mivel először találkoztunk, ragaszkodtam hozzá, hogy nálam találkozzunk, amibe, ha nem is egykönnyen, de beleegyeztél. Egy éjszaka…szombat délután, estefelé jössz, és vasárnap mész.

Aznap már reggel izgatottam vártam a pillanatot, amikor végre megpillanthatlak, megpillanthatjuk egymást. Lassan vánszorgott az a fránya óra, türelmetlenül vártam, hogy a valóságban is azt fogom-e érezni, amit a levélváltások során éreztem. De hát miért ne érezném azt…
-Negyed óra, és ott vagyok-jött az üzenet. „Végre 😊”, gondoltam. A következő percek csigalassúsággal teltek, majd végre megszólalt a kapucsengő, és mivel már tűkön ültem, nem is várakoztam, gyorsan beengedtelek. Amikor kinyitottam az ajtót, azért költözött belém egy kis egészséges izgalom…vagy talán kicsit több…😊
-Hát szia! Végre megismerhetlek-mondtad.
-Igen. Szia! -válaszolom félénken, és elállva az útból, várom, hogy végre ne az ajtóban ácsorogj.
-Még meggondolhatod magad…-kezded, és ezen kissé meglepődők. Az értetlenkedés kiül az arcomra. -Biztosan szeretnéd?
-Igen-válaszolom gyorsan, bár még mindig nem nagyon értettem ezt a kérdést.
-Helyes! -és belépsz a lakásba, szád sarkában egy enyhe mosoly bujkál. Érezhetően élvezed zavarom, miközben össze-vissza locsogok :D Hirtelen, megállítva a szóáradatot, hajamba markolsz, így kényszerítve, hogy rád nézzek. Érzem magamon kutató pillantásod, amely hevesen dobogó mellkasom, és arcom közt jár.
-Szóval…-mondod, és ujjaid ajkaimon járnak. Ajkaim kissé elnyílnak, és merőn nézek szemedbe, amely fogva tartja tekintetem. -Szeretnéd, ha birtokba venném tested?
-Igen-válaszolom halkan. Érzem amint egyre növekszik testemben a vágy.
Az arcodról nem tudok semmit leolvasni, és amilyen hirtelen ragadtad meg hajam, olyan hirtelen engeded el, és lépsz el mellőlem. Zavartan pislogok, hogy most mi történik, és kissé lehangol, hogy még egy csókot sem kaptam, pedig mennyire vágytam rá. De hát ezt az….éles váltást a flörtjeid, üzeneteid során már megtapasztalhattam, kiválóan tudsz lavírozni ebben a világban. Az egyik pillanatban vágyam fokozod, majd higgadtan folytatod a mondanivalód, élvezve a kis szubocskában keltett éhező vágyat.
Helyet foglalsz a konyhában, és kérdő pillantással nézel végig rajtam.
-Kérsz…-kezdem az iménti kis „játéktól” még akadozó hangon-kérsz vizet? Esetleg valami mást?
-Valami mást, igen-nézel olyan tekintettel, amitől érzem amint lábam kissé megremeg, és szinte hallom amint hevesen dobog a szívem.-A víz jó lesz, köszönöm!
Amint elhaladtam melletted, éreztem magamon vizslató tekinteted.
Letettem eléd a poharat, én pedig nem tudva most mit is kellene tennem, csak toporogtam egy helyben :D

…Mellém lépsz, és ujjad pólómba akasztva közelebb húzol magadhoz, és lecsapsz ajkaimra. Csókodtól eláll a lélegzetem, egyszerre gyengéd, szenvedélyes, vad, és követelő.
-Irány a szoba, ribanc!
Elindulok előtted, és kissé sietősre fogom lépteim, hisz nagyon várom, hogy kiderüljön mit tervezel az este folyamán. Amint beérünk a szobába, újfent hajamba markolsz, és ajkaid újra ajkaim ostromolják. Kezed melleim markolássza, még a pólón keresztül, ám hamar megszabadítasz felsőmtől, és melleim kiveszed a melltartóból, hogy könnyebben hozzáférj.
Elengeded hajam, és ujjaiddal mellbimbóimmal kezdesz játszani, Előszőr csak gyengéden körözöl bimbóim körül, majd hirtelen erősen megszorítod.
Kissé felsikítok.
-Csend legyen! -mondod határozottan. Folytatod bimbóim gyötrését, csavargatod, morzsolgatod őket.
Arcomon látszik a fájdalom, de mint kérted, csendben maradok…na jó, majdnem csendben 😊Mindeközben fogva tartod tekintetem, ami nagyon is kedvemre való. Tekintetedben látszik az a perzselő vágy, amelyet eddig csak reméltem, hogy kölcsönös. Ajkaid ajkaim felé közelednek.
-Ügyes kis szuka! -és csókkal fojtod belém a kiáltást, amely a következő fájdalmas szorítás nyomán marad. Majd egyik kezed gyorsan kikapcsolja melltartóm, amely a földre hullik, másik kezed pedig eközben meggyötört bimbóim „nyugtatgatja”. Kezed hajamba markol, míg másikkal nadrágomtól szabadítasz meg. Kilépek a nadrágból, és hajamnál fogva térdre parancsolsz. Engedelmesen, és örömmel térdelek eléd.
-Szeretem amikor térdelsz! -mondod, és mustráló tekintettel pillantasz rám. Én leszegem pillantásom, zavarba hoz tekinteted. Egyre csak a testemben dúló heves viharra tudok figyelni, mely végre beteljesedni látszik.
…Hirtelen bilincs hűvös érintését érzem csuklóimon, majd visszatérsz elém, és így nézel végig rajtam.
-Elugrom zuhanyozni, addig várj itt-mondod, és lehajolva megajándékozol egy puszival, és a következő pillanatban már ott sem vagy.
…Egy örökkévalóságnak tűnik amíg várom, hogy visszatérj. Hallom a víz csobogását, majd hogy már nincs víz 😊 „Nemsokára jössz”. Az ajtónak háttal vagyok, így nem láthatom, hogy te már az ajtóban állsz.
A várakozás mind növeli izgalmam.
Amint gondolataimba merülve várakozom, megérzem átható tekinteted, mire édes bizsergés járja át testem. Habár látni nem látlak, hallom közeledő lépteid. Egyre szaporábban veszem a levegőt,várom az érintésed. Ám ez elmarad. Szinte tudomást sem véve rólam elhaladsz mellettem, kényelembe helyezed magad a kanapén, és a távirányítóért nyúlva bekapcsolod a tévét. Szemügyre veszem tested, melyet immár csak egy laza póló, és egy alsónadrág fed.
Bevallom rosszul esik, hogy miközben én ennyire vágyakozom utánad, te a tévének szenteled minden figyelmed. Vágyakozón, egyben kicsit sértődötten pillantok feléd, ám te csak kapcsolgatod a tévét. Csalódottan sütöm le szemem, miközben harcot vív bennem a testemben érzett kínzó vágyakozás, és a lelkemben dúló dac, sértettség.
-Gyere ide!-hallom hangod, és felpillantva észreveszem, hogy engem nézel.-Mire vársz? Gyere ide! Térden!-teszed hozzá amikor fel akarok állni. Így hát térdelve araszolgatok feléd, miközben munkálkodik bennen ez a két érzés. "Vajon melyik fog győzni?",de persze tudom a választ, a sértettség érzését előbb-utóbb felül fogja írni a vágy.
-Mi tart már ennyi ideig?-csattansz fel türelmetlenséggel a hangodban. Szaporáznám "lépteim", ám ez nem megy olyan egyszerűen.
Megállok közvetlenül előtted.
-Csak hogy ideértél-mondod egy kisebb pofon kíséretében. Ez váratlanul ér, ezért kissé meglepetten pillantok rád. Persze kaptam régebben is pofont, de még ha kaptam mástól is, közölted, hogy a pofon a Te privilégiumod, és ez a...meglátás, a birtoklási vágy, amely ezekből a szavakból érződött, nekem nagyon is tetszett. Talán ezek fényében hatott rám így ez a pofon....ahogy a Tőle kapott pofonok, és ez ismét elgondolkoztatott.
-Mi az ribanc?-kérdezed, látva elgondolkozó ábrázatom.
-Semmi-válaszolom halkan. Írásban sokkal inkább ki tudom fejezni magam, mint pillantásaid tüzében.
Tekintetem még mindig a földet pásztázza, mikor állam alá nyúlsz, és magadra vonod pillantásom.
-Ne kombinálj mindig, ne gondold túl a dolgokat, csak élvezd a pillanatot. Add át magad az élvezeteknek!-váltasz kicsivel lágyabb hangnemre, és csókkal zárod le ajkaim.