Nevelés bikacsökkel 1

Az Úrnőm a múltkor azt mondta, hogy már nagyon unalmas számára, hogy minden verés előtt be kell melegítenie a fenekemet, különben is ideje lenne egy újabb szintre lépnem és megtanuljam milyen, ha fokozatosság nélkül egyből nagy veréseket kapok. Szerinte túl el vagyok kényeztetve, ezért hetente bikacsökkel és csak bikacsökkel fog elfenekelni, méghozzá erősen. Egy ilyen alkalommal minimum száz ütést kell kapnom teljes erőből, négy részletben, pár perces pihenőkkel.

Az ötletet tett is követte. Rákötözött a rabszolgaruhámban a deresére, betömte jól a szám és elővette a vastagabbik bikacsököt. Féltem, mert tudtam, hogy ez aztán nem lesz kellemes. Nem is csalódtam. Már az első ütéstől könny szalad a szemembe. Tényleg nem kímélt az Úrnőm, fokozatosság nélkül hatalmasat húzott rám. Aztán jött a többi ütés is. Mindegyik a kibírhatatlan kategória volt! Próbáltam elhúzni a fenekemet, de röhelyes volt az igyekezetem, az ütések csak záporoztak én meg sikítani próbáltam a fájdalomtól, de a szájpecek nem engedett. Ilyen erős verést bemelegítés nélkül rég kaptam, de tudtam, hogy ezt is meg kell tanulnom. Most egy új szintre ért a képzésem, minden héten ugyanígy el leszek verve, ameddig ezt is meg nem szokom.

A 25 brutális ütés után 5 perc szünet következett. Hamar lejárt és máris kaptam a követező huszönötöt. Na ez már teljesen más volt! Amilyent már ezerszer kaptam! Úgy látszik az első huszonöt rendesen bemelegített, mert ez a második adag már szinte jól is esett. Itt már el tudtam kissé lazulni és élveztem a kinyújtott testem érzetét, a stabil bilincseket és a kemény ütéseket. Szóval ez már olyan volt, mint bármelyik másik komolyabb verésem. Hozzá voltam szokva, tudtam mivel jár és éreztem, hogy gond nélkül ki fogom bírni.
Nagyon meglepődtem, hogy öt perc szünet ennyire sokat számít. Ha nem lett volna szünet, nem tudom mit csináltam volna. Az első adagnál már azt hittem sohasem lesz vége és irtózatosan szenvedtem. Ám a szünet teljesen rendbehozott és békében viseltem a második adagot. Következett a második szünet is.

-látom már nem is fájt annyira szolga! Hamar megtanulod az új képzésedet! Ám, hogy ne lazsálj, a következő adagot teljes erőből fogom kiosztani rád!

És úgy is lett! Pár perc szünet után (most kisebb szünet volt, mint az első),a következő huszonöt-nél az Úrnőm lendületből ütött, teljesen hátra vitte a bikacsököt és olyan erősen lendítette előre, ahogy csak tőle kitelt. Süvített is rendesen a bikacsök és írtózatos erővel csattant a fenekemen! Éreztem is a különbséget rendesen! Ez már tényleg komoly verés volt. Égett minden ütéstől a hátsóm, és azt éreztem, hogy a farizmaim nem fogják ezt sokáig bírni. De a süvítés nem maradt abba, egyik következett a másik után. Hihetetlen ütéseket kaptam de mégsem fájt annyira, mint az első huszonöt. A gond csak az volt, hogy az erős csapások kirojtosították a nadrágomat, és immár a meztelen fenekemet érték. Hamar feljött a bőr is és vérezni kezdtem. Nem volt vészes, de azért nem bántam volna, ha nem hasad fel a bőröm. Persze az Úrnőmet ez nem zavarta, ő meg akarta tanítani a leckéjét, úgyhogy cseppet sem fogta vissza magát. El lehet képzelni, hogy mekkora ütések voltak, ha a vastag melegítőm a fenekemnél ilyen hamar kilyukadt. Aztán lejárt ez is és következett az utolsó szünet. Ez még rövidebb volt, szerintem egy perc körüli.

Aztán jött az utolsó huszonöt. Ugyanolyan erősen kaptam mint az előbb, nagy lendülettel, teljes erőből. Ezek már nekem is határesetek voltak. Még éppen volt bennük valami élvezet, de már egyre inkább tolódtam ki a tűrőképességem határáig. Ezen azért csodálkoztam el, mert máskor olyan ötszáz, hatszáz ütés után értem el ezt a szintet. Igaz olyankor változatos eszközökkel kaptam és csak a végén szokott előkerülni a bikacsök, vagy a sjambok és akkor sem ennyire erősen.

Ez nekem is új volt, hogy már száz ütés kielégítette a mazó vágyaimat. Azt hiszem soha sem éreztem száz ütésnél még azt, hogy jobb lenne abbahagyni. Meglett az új stílusom. Eddig több száz ütés kellett ahhoz, hogy eljussak a csúcsra és legalább fél óra-óra verés (kisebb nagyobb szünetekkel), most meg már száz ütés eljuttatott a határomig, méghozzá negyed óra alatt! Ez nekem nagyon új volt! Igazából örültem ennek a felfedezésnek mivel ez azt jelenti, hogy máskor gyorsabban ki fogok elégülni, így, ha nagyon elfoglalt is leszek az Úrnőm hamar hurkásra tud verni és napokig elégedett lehetek! Mert nekem kell a rendszeres verés, hogy dagadt legyen a hátsóm és napokig érezzem a bizsergést, a nyilalást a farpofáimon. Csak az az első 25 ütés ne lenne annyira fájdalmas! Végülis nagyon tetszett ez a gyors és kegyetlen büntetés. Már örültem annak, hogy az Úrnőm meg akarja tanítani ezt az új stílust. Arra gondoltam, hogy bármennyire is durva az első adag, nem több, mint 25 ütés, utána meg a többi már inkább élvezet.

Az Úrnő kioldozott és azt mondta:

-jövő héten csütörtökön megkapod a következő ilyen verésedet, addig igyekezz, hogy hozd rendbe a seggeden a sebeket!

-igenis Úrnő!

-és foltozd meg rendesen a gatyádat is, hogy ennél erősebb veréstől se hasadjon ki! Nem szeretem, amikor összevérezed a lakásomat!

-értettem Úrnő, úgy lesz!

Mielőtt elengedett volna fel kellett takarítanom a derese körül a vércseppeket és a nadrágom foszlányait, valamint lemosnom a véres bikacsököt is. Aznap boldogan mentem haza, jól hurkásra és keményre vert fenékkel.

Otthon jobban szemügyre tudtam venni a sebeimet, elég csúnyák voltak, bár voltam már sokkal durvábban is elverve. Azt már tudtam, hogy ez egy hét alatt nem fog teljesen elmúlni, akkor meg jön a következő verés. Mindenesetre naponta kenegettem különböző krémekkel, olajokkal, hogy minél kevesebb nyomokkal jelentkezhessek csütörtökön. Közben áttanulmányoztam a szakadtra vert rabszolganadrágot is. Azt vettem észre, hogy az évek alatt a sok izzadástól, mocsoktól kezdett meggyengülni az anyaga. Tudtam, hogy nemcsak ott kellene már megerősíteni, ahol kihasadt, hanem több helyen is. Használt ruhaüzletekben kerestem olyan melegítőnadrágot, aminek sűrű szövésű, vastag, de puha anyaga van. Három nap keresgélés után többet is vásároltam és megnéztem melyik lenne jó foltnak. Egy vastag cérnával megvarrtam, stoppoltam a szakadt részeket, már ahol lehetett, utána pedig egy nagyobb foltot varrtam alulra. Mivel az Úrnőm azt mondta, hogy annyira hozzam helyre a rabszolganadrágomat, hogy a száz bikacsök ütésnél nagyobb verésnek is ellenálljon, illetve rendszeres nagy veréseknél se hasadjon szét, ezért úgy döntöttem, nem csalás, ha még egy réteget varrok a fenék részhez. Így is tettem, tehát dupla rétegű védelemmel készülhettem a következő találkozóra.

Kedden felhívott az Úrnőm és azt mondta, úgy készüljek csütörtökön, hogy egész délután nála leszek és hozzam el megjavítva az új angol lovaglópálcát is.
Ezt a lovaglópálcát pár hete vettem, egy régiségkereskedésben. Ez egy különleges, hosszú, hajlékony régi angol lovaglópálca, szép bőrbevonattal. Imádom az ilyen kifinomult verőeszközöket. Miután megvettem, alig vártam hogy már kikapjak vele, gyorsan meg is kértem erre az Úrnőmet. Akkor egy asztalra kötözött előrehajolva. Már az első ütés fantasztikus volt! A lovaglópálca nagyon jól hajlott és szépen csíkozta a fenekemet. Csakhogy a harmadik ütésnél leszakadt a csapója, így a vége már sértette a feneket. Ám nem sokáig, mert a nyolcadik ütésnél a nyele tetejénél kettétörött a pálca. Akkor nagyon mérges voltam a helyzet miatt, az Úrnőm pedig egyéb, számomra már ismerős pálcákkal volt kénytelen végrehajtani a büntetésemet. Azon gondolkodtam hogyan tudnám helyrehozni ezt a különleges lovaglópálcát. Aztán lett egy jó ötletem. Vásároltam négy hegesztőpálcát, leszedtem róluk a gyulékony részt és az erős fémpálcákat egy fekete ragasztószallaggal az eltört részhez ragasztottam. A pálca végét ragasztószallaggal szintén betekertem, hogy a leszakadt bőrcsapó helyén kiálló rész ne tépje fel a nadrágomat, bőrömet. Ismét gyönyörűen suhogott a pálca. Próbából egy néhányat húztam is a fenekemre, de nem sokat, hogy ne legyenek más nyomok a bikacsök mellett. Kíváncsi voltam mit akar az Úrnő ezzel a pálcával?
Folytatása következik