Jancsi és Juliska kalandja a Dominával 2.rész!! (X)

Éva lassan körbejárva vizsgálgatta őket, majd így szólt.
-Mostantól csak akkor beszélhettek, ha kérdezlek benneteket, akkor viszont kötelező válaszolnotok.
Mindent, amit mondok ellenkezés nélkül és azonnal végre kell hajtanotok. Ha nem, akkor büntetést
kaptok. A menekülő szó: Tojás. De, ha bármelyikőtök kimondja, azonnal vége a szeánsznak és úgy
kipenderítelek mindkettőtöket, hogy a lábatok nem éri a földet. Utána pedig soha többet nem akarok
hallani rólatok. A szeánsz most kezdődött. A megszólításom Úrnő, vagy Domina. Világos?
Jancsi azonnal bólogatni kezdett, de Júlia dacosan felszegte a fejét és azt mondta:
-De mi van, ha olyasmire utasítasz, amit én nem akarok megcsinálni?
-Először is, Te mostantól csak akkor szólhatsz, ha kérdezlek. Másodszor nem tegezhetsz, mert az
tiszteletlenség és megbüntetlek érte – szúrta oda Éva és szigorúan Júlia szemébe nézett.
-De… -próbálkozott még Júlia, ám a következő pillanatban Éva hatalmasat vágott a pálcával a
meztelen seggére. Júlia egy szempillantás alatt megértette, hogy hol a helye. Egy szót sem szólt, csak
sajgó fenekére szorította a kezét.
-Na, Nyuszikáim, akkor most azt játsszuk, hogy ez az engedetlen kis picsa szépen letérdel az ura elé,
és leszopja!
A házaspár kikerekedett szemekkel bámult a Dominára, de egyikük sem mozdult.
-Mi van? Megsüketültetek? – kérdezte Éva.
-Bocsánat Domina - kezdte Jancsi, - de mi még soha nem csináltunk ilyet!
-Mi vaaan? - csodálkozott rá Éva. - Még soha nem szopott le a feleséged?
-Nem Úrnőm, mondta szomorúan Jancsi.
-És Te se nyaltad még ki a picsáját? – kérdezte Éva.
-Nem Úrnőm! – hangozott a szomorú válasz, majd szégyenkezve folytatta:
-Az én hibám, mert Juli akarta volna, hogy kinyaljam, de én viszolyogtam tőle, Mégiscsak ott pisil
ugye… És ha én nem nyalok, ő se szop le! Amúgy a feleségem se szopott még faszt.
-Hogy Ti mekkora baromok vagytok! - szakadt ki Évából.
- Ne is csodálkozz ezek után, ha a feleséged félrekúr. De talán még nem késő, most történelmet
fogunk írni! – szólt Éva, és a hajánál fogva a férje elé penderítette Júliát.
-Térdelj le Te lotyó! - utasította és a nő azonnal lerogyott Jancsi elé.
-Vedd szépen a szádba a férjed mikró pöcsét és szopjad! -parancsolta Éva és nagyobb nyomaték
kedvéért rálökte Júlia fejét a férfi ágyékéra. Júlia két kézzel a férje csípőjére támaszkodott és bekapta
Jancsi csoffadt kis pöcsét, majd a nyelvével sebesen kavarni kezdett a szájában, mint egy mosógép. A
különös nyelvjátéknak hamar meg is lett az eredménye. Jancsi két kezét a felesége fejére tette és
hangosan sóhajtozva élvezte az asszony munkálkodását. Apró kis fütyije is szépen reagált a kezelésre.
Csípőjét egyre jobban mozgatta előre-hátra, mintegy szájba baszva asszonyát. Látszott rajta, hogy a
vég kisvártatva eléri. Ám Éva résen volt és ismét bele markolva Júlia hajába, elrántotta a nő fejét
Jancsi faszától. A férfi lihegve állt, ujjnyi méretűre dagadt farka felfelé kunkorodott, a végén pedig
megjelentek az előváladék első cseppjei. Éva rögtön dühbe gurult és ráförmedt Jancsira:
-Te aljas, sunyi kis disznó! Beleélveztél volna a feleséged szájába, úgy, hogy én erre nem adtam neked
engedélyt? Mit képzelsz, Te féreg? – és jókorát húzott Jancsi seggére a pálcával. A férfi felszisszent,
de nem mert mozdulni.
-Azonnal térdelj le és állj négykézlábra! - parancsolta Éva. Már lendítette is a lovagló pálcát, de
hirtelen jobb ötlete támadt.
-Te fogod elverni, mondta nyájasan Júliához fordulva, és máris a kezébe adott egy hosszú, körülbelül
kisujj vastagságú nádpálcát. (folyt. köv.)