Párizsi élmények a manzárdtető alatt (2)

Még kicsit ingereltük egymást, mire feltérdelt, kiemelte a csípőmet s bekapta a már erősen duzzadt farkamat s élvezkedett rajta. Én meg kinyúltam, elvettem az előzően odatett gumit és a kezébe adtam.
Meglepődött, alaposan.
Nem vette el, csak nézte, nézte a kezemben lévőt…
Nem tudtam mire vélni, így egy idő után megszólaltam:
- Csak nem gumi nélkül akarod? – kérdeztem meg tőle.
- Nem, nem, dehogy. – válaszolta zavartan s hozzátette: - de miért nekem nyújtod? Én szeretnélek meglovagolni téged! – szögezte le s lesütötte a szemét.
Ekkor értettem meg őt. Elnevettem magamat, széles jókedvűen s feltérdeltem a kádban, majd megfogva a fejét ráhúztam a merev farkamra, de előtte még a gumit a szájára tettem. Most értette meg, hogy azzal húzza fel, nekem. Kicsit ügyetlenkedett, de segítséggel sikerült. Én meg már fel is álltam, magammal húzva őt is, vittem egy nagy törülközőt és leterítve a kis erkélyen hanyatt feküdtem s mutattam, hogy jöhet a lovaglás, és a vágta is.
Többször is csak poroszkáltunk, de mindig iktattam be erős vágtákat is, sőt még akadályugratás is volt”műsoron”, amíg bírtuk. Mikor már nem, akkor beköltöztünk az ágyra s ott folytattuk, némi szundi szünetekkel hajnalig.
Kb öt óra felé, Péter mellettem feküdve – óvatosan lehúzta a takarót rólam – szájával csücsörítve, a mellbimbóimat fújta. Olyan izgató érzés volt, hogy nem csak én, de az ékszerem is azonnal felébredt erre s már haptákban is állt. Megfogva Péter fejét, ráhúztam a mellkasomra s úgy simogattam. Ő meg halkan suttogott nekem:
- Nem baj, hogy felébresztettelek? Nagyon kellemes volt ez az éjszaka, de még mielőtt el kell válnunk, valamit szeretnék megtudni tőled. – hallottam.
- S mi az? Mit nem tudsz még? – néztem rá kíváncsian.
- Sok mindent tudok már rólad, de az este kicsit felcsigáztál, s a miatt mást is vártam volna, de nem tettél.  - szólt kicsit bánatosan.
- Mit nem kaptál meg? Mire vágysz még? – néztem rá várakozóan.
- Az este azt gondoltam, azt reméltem, cselekedeted, szavaid után, hogy kicsit perverzebb vagy. Nem voltál! Nem, nincsenek perverzebb vágyaid? – érdeklődött.
- De, de vannak! Miért, lehetnek? És mik a határaid? – kérdeztem meg most én incselkedve.
- Igen, lehetnek, s remélem nincsenek határaim, veled! – szólt komolyan s rám nézett Péter.
- Mindjárt meglátjuk! – mondtam s már rúgtam is le a maradék takarót magamról és átfordulva, felülre kerülve, magam alá szorítottam Péter testét, miközben a karjait csuklóinál fogva hátra csavartam, majd térdeimmel az ágyhoz szegeztem.
- Ah, jaj, most felébresztettem a szadistát! Hilfe, hilfe! – sikítozott halkan Péter alattam s próbált ledobni magáról, de nem sikerült.
Én azonban beerőltettem a kezemet a teste alá s alaposan megfogtam, satuba zártam az „ékszerét” a markomban és megszorítva ezt suttogtam a fülébe:
- Megadod magadat, kényre-kedve, vagy meglátod a következményeket?
- Attól függ, melyik a keményebb bánásmódod? A kemény, szadizmus, vagy a pihe-puha, mázos mester? – válaszolta, majd hozzátette: - Most inkább a kemény, szadistára vágynék, de este-éjjel a másikat is szívesen kipróbálnám.
- Legyen úgy! – döntöttem s már átfordítva csavargattam is az eddigi kezemmel, markomban az ékszert s a másikkal a mellbimbóit. Közben nagyokat csaptam nyitott tenyérrel a mellkasára, hasára, de kapott a belsőcombjaira is.
- Ott maradsz s így! – dörrentem rá, majd kinyúlva mellőle elértem a farmerjét, amiben volt egy széles, vastag bőrszíj. Azt kihúztam s meglendítve már le is csaptam rá. Megvonaglott a teste, de az arcára széles mosoly költözött.
- Ez az! Ezt szeretem! Csak így tovább! – nyögött, sóhajtozott és biztatott folyamatosan széles mosollyal az arcán.
De egy idő után abbahagytam, hasra fordítottam s jó hosszan, alaposan, de keményen megdugtam úgy, hogy még az ejakulálás előtt kirántottam belőle a farkamat s lehúzva a gumit arról a mellkasára ürítettem spermámat.
- Így ni! Mostanra elég lesz, mert nem fogsz tudni a vásáron sétálni sem, ma. – szóltam hozzá és megfogva a kezét behúztam magam után a zuhany alá.
- Az én kezem is járhat rajtad? – incselkedett Péter s választ sem várva már szappanozott is meg, mindenhol. Alapos munkát végzett, élvezettel.
- Lassan készülnöm kell, mert 7-re lent kell lennem a reggelizőben. – mondtam.
- Együtt reggelizünk? – reménykedett Péter.
- Az attól függ, mennyire vagy jó színész. Ha elő tudod adni, hogy ismerjük egymást s véletlen a találkozásunk ott, lent, akkor, talán. – válaszoltam s mentem öltözni, ő meg vissza a saját szobájába készülni.
Jó színész volt, sikerrel oldotta meg a szerepét, így velünk jött ki a taxinkkal a vásárra is. Ott bemutattuk a többi kollégánknak, kapott jó erős, csokis magyar kávét, majd ment útjára.
Aznap a kiállításon nem is találkoztunk, csak utána. Széles mosollyal várt a megbeszélt helyen és már messziről érdeklődött:
- Van valami terved, program-ajánlatod ma estére, mert ha nincs ajánlatod, nekem van! – hadarta egy szuszra el. Ránézem kérdőn. Már mondta is:
- Ma volt időm, nem kötött le a kiállítási forgatag, így nézelődtem, érdeklődtem, ismerkedtem…. – folytatta, de megállítottam.
- Te sunyi pasi!  Nem vagyok veled, s máris félrelépsz? Kivel tetted, s mit? Mond azonnal! – dörrentem haragosan rá, de ő nem vette komolyan, hanem folytatta:
- Közös érdekünkben tettem, mert így a sráctól megtudtam, hova menjünk ma este.  Igaz, ővele is találkozunk ott, mert mikor elmeséltem neki, a hajnali ténykedésedet, ragaszkodott hozzá, hogy ott legyen ő is s ahhoz is, hogy vele is megtedd azokat.
- Miket? Miket meséltél rólam, neki? – sürgettem dühösen.
- Képzeld, ő is Péter, azaz Pierre névre hallgat s nem csak sub, szolga, de mazó szolga. Francia, mazó szolga. Volt már ilyened? – kérdezte meg izgatottan tőlem.
- Nem, még nem. – vallottam meg, de azt is tudni akartam, hova megyünk.
- Várj, azaz ne várj, hanem menjünk, mert hat órára beszéltem meg a találkozást s oda is kell érnünk még. Irány a metróállomás! – szólított fel s húzott maga után.
Szerencsénk volt, hogy siettünk, mert már pár perc hiányzott a 6 órához, mikor végigloholtunk az utcán, de nem találtuk meg, azonnal. Mire újra visszafelé mentünk az utcán, az egyik kapualjból lépett ki Pierre s húzott be minket, oda. Magunktól nem találtuk volna meg! Jól eldugták.  
Azon alig volt időnk meglepődni, hogy egy idős néni volt a pénztáros, de már belül is voltunk. Mentünk Pierre után, aki ismerős volt itt. Felvezetett az emeletre, majd egy ajtót kinyitott a kulccsal s már bent is voltunk a kabinunkban, vagy inkább a szobánkban. Kinyitott egy közeli szekrény ajtaját s szemünk-szánk elállt, az ott látható választéktól. Volt ott mindenfajta színű, formájú, anyagú alsó, úszónaci, de más egy- vagy többrészes mez is.
Pierre azonnal egy lánc-bőr szettet választott s vett magára. Péter hasonlót, de szolidabbat választott, míg rám egy rövid, bőr, feszes nadrágot és hozzá izompólót adtak, tiltakozásom ellenére. Még a kabinban kicsit megtapogattam Pierre-t, de Pétert is, majd kaptunk kulcsokat mi is Pierre-től, amit a csuklóinkra tudtunk erősíteni, de a kabinunk száma el volt rejtve, azon.
Így mentünk le…
(folyt. köv.)