Dermesztő félelem

Félsz, hogyha meglátsz engemet?
Hiszen nem gengszter, én egy úr vagyok.
Ha reám ki sem nyitod szemedet,
Hogy látod meg : ember, férfi van ott?

Félsz, hogy vörös a nyakkendőm?
Igen, utálom a konvenciót.
Ha Neked egyszer bőrbe öltözöm,
Ízeket érzel majd, nem művi sót.

Félsz, hogy majd beléd vadul harapok?
Megérintettem csak lágy testedet.
Ha perzselő tűz lesz, amit adok,
Akkor érzed át, mi az élvezet.

Félsz, hogy meztelen kiadod magad?
Ha szeretni vágysz, titkod nem lehet
Az előtt, aki magával ragad.
Mit titkolhatsz, ha már kitártad szívedet?

Félsz, hogy nappal is Veled maradok?
Magamat adom, nemcsak testemet.
Ha zugaidba bevilágítok,
Akkor ragyogom át a lelkedet.

Félek, hogy mindig egyedül maradsz.
A gyáva lélek védházat növeszt.
Ha felépíted, nem szabadulhatsz:
Senkihez közel nem ereszt.