Párizsi élmények a manzárdtető alatt (1)

Még az régen,1980-ban volt lehetőségem Párizsba utazni repülőgéppel egy csoport tagjaként, mert ott rendezték a négy évenkénti nemzetközi gépkiállítást. Mi nyolcan utaztunk együtt a vállalattól. A vezérigazgató-helyettesünkkel együtt én egy belvárosi szállodában kaptam helyet, a többiek pedig egy külvárosi szállodában laktak. A kisfőnök az első emeleten egy kisebb apartmanban aludt, míg az én szobám a negyedik emeleten, azaz a tetőtérben, ahogyan ott mondták: a manzárdban volt, gyönyörű kilátással Párizs tetői felett. A lifttől eléggé tekervényes folyosókon kellett végighaladni, míg odaértem, de megérte. Azért kellett nekem ott aludnom a kis főnökömmel, mert ő magyaron kívül semmilyen más nyelven nem beszélt s a reggelizésnél én kértem, tolmácsoltam, ha kellett valami, illetve engem hívott 23 óra után a szállodai telefonon éjjel, ha valami gondja volt. Kint a kiállításon már voltak többen is, akik tolmácsoltak a hivatalos tárgyalásokon s az esti fogadásokon, banketteken, így nekem ott sem kellett feltétlen lennem, így szabad voltam 17-23 óra között, tetszésem szerint nézhettem meg a várost, a nevezetességeket, vagy múzeumokat, kiállításokat, ahova még zárás előtt odaértem.
A repülőtérről három taxival mentünk be Párizsba és abban maradtunk, hogy a szállás elfoglalása után taxival megyünk majd ki a kiállításra, ahol a főbejáratnál találkozunk 13 órakor, a többiekkel is. Ott fog várni a vásári francia referensünk minket.
A szállodában gyorsan becsekkoltunk, majd felkisértem a kis főnökömet a szobájába, az első emeleten és ott hagyva magam is felmentem a szobámba, majd 12:15-re taxit rendeltettem a recepcióval és lementem az elsőre a főnökömért, majd kimentünk a taxival a kiállításra.
A délután ismerkedéssel telt, a szomszédos kiállítók meglátogatásával, bemutatkozással – s szerencsére itt-ott kaptunk pár szendvicset, üdítőt, kávét is – majd 17 órakor a többiek valami fogadásra mentek, de én elhúztam a csíkot, irány: Párizs.
A kiállítói busszal jutottam be és szálltam le a Concorde térnél, amihez közel laktunk. De én nem haza mentem, hanem csavarogni, csak úgy a saját fejem után, míg nem a Montmartre-re jutottam, a bohémek közé. Már a Nap lemenőben volt, mikor Sacré Coeur templomhoz értem s a lépcsőkről csodálhattam meg a naplementét és az elém táruló panorámát. Onnan lefelé sétáltam, míg nem egy szex boltot pillantottam meg. (Akkoriban itthon még sehol sem volt olyan, bár én már láttam ilyeneket korábban Milánóban, Regensburgban, vagy Prágában is.)
Ezekben a francia szex boltok alatt a pincében, vagy mellettük több termes mozik is voltak, ahol minden teremben más és más témájú szex filmeket játszottak s ki voltak téve a filmek borítóképei is, lehetett megnézni, hogy melyik teremben aznap milyen filmeket játszanak, egymás után. Általában 3-3 film volt a választék egy napra. Több mozi terem kínálatát is megnéztem, majd kikötöttem az egyiknél, ahol gay és bdsm filmeket is játszottak. Kb 19 óra volt, mikor bementem s 22 óra után jöttem ki, alaposan elfáradva s felcsigázva. .
Kiléptem s metróval mentem hazafelé, s ahol át kellett szállnom a hozzánk menő járatra, míg várakoztunk a szerelvényre, megláttam egy figyelemfelkeltő srácot. Jó alakja volt, kellően magas, izmos, és jól domborodó popókat „mutatott” a feszes nadrágja s volt még valami „csomag” is - sejtethetően - elől. Nem mentem közelebb, kissé messziről stíröltem csak s reméltem felszáll ő is. Szerencsém volt, mert igen, így én is. Ő is a Concorde térnél szállt le, majd kiment a térre és arra fordult, amerre nekem is mennem kellett. Ballagtam hát utána, dobogó szívvel. Már befordult az utcánkba, mikor a sarkon megállt, felnézett az utca-névtáblára. Majd nem beleütköztem, de időben kikerültem s halkan elkáromkodtam magamat, amit meg is hallhatott. Most már én mentem elől s mivel ebben az utcában is volt egy szex bolt, így megálltam, majd beléptem. Örömmel láttam, hogy engem követően ő is bejött, nézelődött, engem is többször megnézett innen-onnan, majd kiment az utcára. Én utána, de ő már előttem ment a szálloda felé. Többször is kirakatot nézve hátranézett, hogy követem-e még, és ment tovább. Kicsit túlment a szálloda bejáratánál, majd hirtelen visszafordult.
Gondolom örömmel látta, hogy már nem lát, ezért gyorsan visszajött s belépett a szállodába, majd a recepciónál elkérte a kulcsát, így én láttam az ő kulcstartóját, a szobaszámát, de ő nem az enyémet. A szomszéd szoba volt az övé.
Sietett a lifthez, beszállt, de a liftes fiú meglátott, hogy én is a IV.-re megyek (kulcskarika színéből) s megvárt. Mikor beszálltam a másik srác majdnem elájult. Nagyon meglepődött. Együtt mentünk fel, majd szálltunk ki a liftből, s ő eliramodott. Én komótosan utána. A sok folyósón végül utolértem, majdnem az ajtóinknál. Nagyon ijedten nézett rám, de én nevetve mutattam neki a kulcsomat és a szobaszámomat. Ekkor fellélegzett megkönnyebbülve. Valamit mondott, de én németül válaszoltam: „- Magyar vagyok, nem beszélek franciául.” – közöltem, mire még jobban elmosolyodott, kezet nyújtott és bemutatkozott:
- Szia, Péter vagyok. – mondta. – Hollandiából. – tette hozzá.
- Én meg Ákos. – válaszoltam. – Echte magyar. – tettem én hozzá s már nevettünk újra.
- Ha nem sietsz szundizni, akkor gyere, van jó csabai kolbászom és kecskeméti barackpálinkám is. – invitáltam meg hozzám.
- Köszi, nekem meg jóféle holland sajtjaim vannak. Hozom. – mondta, belépett magához, s nyitva hagyta az ajtót. (Ha akarok, belépek, ha nem, kint várok.)
Beléptem utána. Az övé kisebb szoba volt, mint az enyém, nem is volt erkélye igazán, csak franciaerkély és azt láttam, hogy az udvarra néz. Elővette a sajtjait és volt bagettje is, azt is hozott. Átmentünk hozzám s mivel meleg este volt, így kiültünk az erkélyre, ott eszegettünk, iszogattunk s nézelődtük a panorámát, közben elmondtuk ki, hogyan került ide és oda, ahonnan jött. Az is kiderült, hogy ő már két napja itt van, szintén a kiállításra jött és még négy éjszaka marad s csak az ötödik nap megy haza vonattal.
Sok mindenről csevegtünk még, majd láttam ásított.
- Menjünk aludni? Álmos vagy? – néztem rá.
- Igen, álmos vagyok ugyan, de a „csabai kolbász” után még egy kis budapestit is szívesen megkóstolnék!  – kezdte félénken.
- Semmi akadálya nincs annak. – válaszoltam örömmel: - De előtte lezuhanyoznék! Nem tartasz velem? – incselkedtem vele.
- De, mennyire! – válaszolta s már kapkodta is le magáról a ruháit és szaladt be a fürdőszobába, ahol zuhany és egy nagy kád is volt. Megtorpant:
- Ide, vagy oda? – kérdezte meg, ahogy beléptem utána, én is már pucéran.
- Mindegy, bár én a kádat preferálnám most! – ajánlottam neki.
Ő végignézett rajtam, jól megnézte a már előre, mereven álló dákómat, s azt válaszolta mosolyogva:
- Lovagoltatni is szeretsz, ezzel?  - nézett rám csábos mosollyal.
- Az attól függ, mennyire ügyes a lovas. Én gyakorlott csődör vagyok, de kipróbálhatjuk! – egyeztem bele s már bele is merültünk a meleg vízbe, nyakig.
Még a lovagoltatás előtt kölcsönösen megismerkedtünk a másik testével, nem csak szemrevételeztük, de a kezeinket sem dugtuk el, hanem használtuk egymáson, érzékletesen. Természetesen a csókolózás sem maradt ki az előjátékból.
Nem figyeltem eléggé, elengedtem magamat, így nem csak megcirógattam, megszopogattam a mellbimbóit, de alaposan meg is harapdáltam s csavargattam, nem gondolva azt, hogy ez több mindent elárul rólam és vágyaimról, no meg a gyakorlatomról.  
Nem szisszent fel, nem is húzódott el a kezeim alól, sőt, láttam, élvezi is azt.
Ekkor döbbentem rá, hogy mit tettem, de nem mutattam.
Még kicsit ingereltük egymást, mire feltérdelt, kiemelte a csípőmet s bekapta a már erősen duzzadt farkamat s élvezkedett rajta. Én meg kinyúltam, elvettem az előzően odatett gumit és a kezébe adtam.
(folyt. köv.)