Kirándulás 2. rész

Bár sok eső esett az elmúlt napokban, a talaj errefelé inkább homokos volt, így jól magába szívta a vizet.
Nyomok...
Láttam, ahogy talpam is otthagyja formáját a kerék gumi mintázata mellett.
Nyomok...
Feszített a szájpecek, miközben folyt a nyálam. A szám szélén pedig szépen bevágott a golyó láncca.
Nyomok...
Magam sem tudtam, hogy most meztelen vagyok-e vagy egy jól feldíszített fenyőfa.
Nyomok...
A földes úton hol a fák árnyékának váltakozása, hol egy kis szellő simogatása ragadta el a nyomokról a figyelmem. Figyelmem nem sokáig kalandozott, hiszen azért koncentrálni kellett a lépésekre is, bár homokos volt a talaj, de nem egyenletes. Az autó távolodása miatt próbáltam gyorsabban menni, hiába, így is nagyon lemaradtam. Egy ideje annyira ott ragadtam saját kínomban, hogy már nem láttam a kocsiból a keréknyomain kívül semmi egyebet. Reméltem, hogy Úrnőm csak észreveszi, hogy lemaradtam. Jó kilométer múlva az út két irányban elágazott. Szerencsémre láttam a nyomokból, hogy a kocsi jobbra fordult, fordulhatott.A nyálam már nagyon folyt, a pecek nagyon feszített, amikor végre megláttam a kék autóm.Szívem hevesebben vert, hiszen nem tudtam, hogy ez most nekem jó, vagy éppen valami rossz dolgot tartogat. Közelebb érve láttam, hogy Úrnőm és barátnője a kocsiban ülve jól elfoglalják magukat egymással és a telefonjaikkal. Annyira jól, hogy nem is néztek rám, meg sem hallották szenvedésem. Egyszer csak látom, hogy Úrnőm indítja a kocsit és megmozdul. A pánik fogott el, ne már, nem bírom már sokáig, a díszeket, gondoltam, és kiabáltam volna ha a pecek nem akadályozta volna azt meg. Szerencsémre, vagy nem, ám az  Úrnő megállt és nevetve mondta barátnőjének, hogy én is halljam, hogy ki ez a hülye kis faszkalap aki a mezőn karácsonnyosdit játszik. Kiszálltak és a sajnálkozóan, ám nevetve magukhoz rendeltek.
- Vége a karácsonynak, gyere megszabadulunk a díszektől. Itt vannak a kulcsok, szedj le magadról mindent aztán jelentkezz!
A kulcscsomó röpült felém, ők meg vissza ültek a kocsiba. A porból nagy nehezen felvettem a szabadulásom zálogát. Ügyetlenkedtem a bilincsek kinyitásával, méghozzá annyira, hogy egyáltalán nem ment, a kezeim nem lettek szabadok. Így az egyéb herkentyűket is egyre kényelmetlenebb lett elviselnem. Nem volt mit tennem, nyüszítve segítséget kértem az Úrnőtől. Csúnyán nézett rám azÚrnő, hogy még a szabadulásra is alkalmatlan vagyok. Az egyik csuklómról levette a bilincset, majd újra leejtette a kulcsokat a porba. Immár könnyebb  volt felvennem azokat. Kinyitottam a másik bilincset is, mindkét csuklóm szabad lett. Megszabadultam a szájpecektől is. A nyálam már nem is nagyon folyt, hiszen lassan kiszáradt  a szám. Az erényöv és a nyakörv következett.  Örültem, hogy nincs rajtam semmi dísz. A meggyötört péniszemen, számon és csuklómon ugyanakkor sokáig éreztem a díszek szorításának nyomait. A feladat ami előnyömre szólt elvégezve. Odamentem a kocsihoz és jelentkeztem az Úrnőnél.
- Tedd a hátsó ülésre amit leszedtél magadról, és ha szomjas vagy gyere ide hátra tett kézzel!
Ahogy kérte az Úrnő úgy tettem.
- Csukd be a szemed és nyisd ki a szád!
A következő pillanatban a fejem tetejéről folyt lefelé a víz, az egész testemre. Nem valami sok, de jutott a számba is, így örültem neki, hogy szomjam olthatom. Közben Úrnőm barátnője mögém lépett és a nyakamba tette a nyakörvet, hogy ne feledjem ki is vagyok. Jót nevettek rajtam. No meg a kis farkamon, ami még nem tért magához az erényöv után.
- Szeretnéd ha a kis faszoddal eljátszanánk?
Természetesen egy parányi igenlő mosoly látszott rajtam az izgalomtól.
- No jó tedd hátra a kezed, vissza kapod a bilincset. Ja és terpeszbe szolga!
A bilincs újra kattant, majd szemből egy nem várt, de nagyon jól irányzott rúgást kaptam a zacskóra. Összerogytam a fájdalmas meglepetéstől.
- Nem gondolod, hogy az ügyetlenkedés még jutalmat is érdemel.
- Kelj fel és menj vissza oda ahonnan indultunk, a barátnőm hagyott ott neked pár teniszlabdát a fűben.
- Kettőt ide hozol, de igyekezz mert itt maradsz magadra!
- Gyerünk! Meg ne lásson valaki, mert szégyent hozol ránk.
- Hajrá!
Leesett a kis fejemnek, hogy ezt most megszívtam.  Nagyon vártam, hogy a farkam kap egy kis kényeztetést, ehelyett egyedül mehettem vissza az út elejére. S megint a nyomokban kezdtem el gondolkodni. Jól látható volt a kocsi, illetve a talpam lenyomata. Többször megfordultam hátha int az Úrnő, hogy menjek vissza, ám csak azt láttam, hogy vissza ülnek a kocsiba. Az elágazás után már a kocsi sem volt látható. Közben nem csak a lábam szedtem, még az agyam is  folyamatosan kattogott. Féltem, hogy jön valaki idegen,  így nőt bennem az adrenalin... Folyamatosan figyeltem mind magam mögé, mind magam elé, hogy ha kell el tudjak bújni. Közben néhányszor eszembe jutott, hogy lehetek ilyen hülye. Itt van a gyönyörű Úrnőm és barátnője, én meg pucéran szaladgálok erdőn- mezőn- bokron- át. E nagy gondolatok közepette majdnem elsiettem a fűben pihenő teniszlabdák mellett...
folyt.köv.