Egy új élet kezdete (1)

10 perc és ott vagyok :(  írtam, fél szemmel a telefont, másikkal az utat figyelve. A rosszul írt jelet töröltem épp, amikor a belső sávból hirtelen átvágott a sávomba egy teherautó. Ösztönösen félrerántottam a kormányt, így elkerülve az ütközést. A nagy sebesség miatt a manőver durvábban sikerült mint számítottam, így majdnem a leállósávba sodródtam, ahol egy autó állt, épp kerékcsere zajlott. A sofőr, a fékcsikorgást és a cikk-cakkban közeledő autómat látva kaszkadőröket megszégyenítő ugrással az autója túloldalán termett. Teljes erőből fékeztem, közben próbáltam visszakormányozni a külső sávba. Többé-kevésbé sikerült is, de a tükröm beleakadt a másik tükrébe és nagy csattanással letörte azt. Az adrenalin még hajtott, kikormányoztam a leálló sávba, visszatolattam a sérült autóhoz. Leállítottam a motort, behúztam a kéziféket. Kezem lábam ekkor kezdett remegni, de úgy, hogy az ajtót sem tudtam kinyitni. Csak ültem, mélyeket lélegeztem, próbáltam megnyugodni. Sejtettem, hogy a közeledő férfitől, akit csak saját ügyessége mentett meg az elgázolástól, nem sok jóra számíthatok. Bekopogott az ablakomon. Finoman nyitni kezdtem az ajtót, mire hátrébb lépett és színpadiasan segített ajtót nyitni, majd a karját nyújtotta, mintha táncba hívna. Éreztem a visszafojtott dühét. De ő is megérezte a remegésem, hófehérre sápadt arcom láttán kissé kiengedett.
- Elmondaná kérem, hogy mi történt az imént? Miért váltott olyan lendülettel sávot, hogy majdnem elgázolt engem?
- Rámhúzta a kormányt egy teherautó sofőr, azt próbáltam kivédeni - kezdtem remegő hangon. - Nagy volt a sebesség, ezért sodródtam ki ennyire. Nagyon sajnálom, hogy életveszélybe került miattam. - ekkor már potyogtak a könnyeim. Az átélt halálfélelem most tört utat magának. Remegtem mint a nyárfalevél. Nem csak az átéltektől vacogtam, rettenetesen fáztam is, mert a randevúm miatt a kabát alatt nem sok ruhát viseltem. Mindössze fehérnemű és combfix volt rajtam. Erről eszembe jutott, hogy késni fogok és ezt jeleznem kell mielőbb.
- Üljünk be a kocsijába és töltsük ki a papírokat, látom nagyon fázik. - egészen megenyhült a hangja, átvette az irányítást. - Hozom az irataimat.
Beültem a kocsiba, Robot tárcsáztam.
- Szia, késni fogok, karamboloztam. - hadartam gyorsan. - kitöltjük a papírokat és megyek.
- De te jól vagy? Nem esett bajod?
- Semmi bajom szerencsére, csak a tükröm tört le. Ha végeztünk hívlak.
- Rendben, odamenjek?
- Köszönöm, nem kell, megoldom. Most leteszem, hívlak majd. - bontottam a vonalat, mert az "áldozat" már jött is a papírjaival. Beült mellém az anyósülésre. Vagyis inkább behajtogatta magát. Hiába tolta egészen hátra az ülést, a térde így is a mellkasánál volt. Persze kicsit rá is játszott.
- Talán üljünk át az én autómba, ott nagyobb a hely. - választ sem várva kiszállt, elindult a kocsijához.
Néztem a tükörben. Tetszett a mozgása, a magabiztossága. Átültem hozzá. Ahogy beszálltam, a gondosan összefogott kabátom alja szétnyílt, látni engedve a combfixem csipkéjét. Ismét vacogni kezdtem a fűtetlen autóban.
- Kissé lengén van öltözve ehhez az időjáráshoz, nem? - kérdezte mosolyogva, hangjában inkább érdeklődés mint elítélés volt.
- Egy találkozóra megyek. Az partnerem nem szereti, ha túl sok ruhát kell lehámozni rólam. - feleltem kihívóan, végig a szemébe nézve. Gondoltam zavarba hozom, ha már így rákérdezett. Nem jött zavarba, mosolyogva nézett vissza rám.
- Van amikor nincs helye a sok ruhának, de ilyen hidegben én biztos nem engedném a szubomat ruha nélkül útnak indulni. Remélem legalább hozott magával valami meleg ruhát.
- Nem hoztam - feleltem a bokámig elpirulva, többek közt azért is, mert nem értettem mit jelent a szubom kifejezés. - eszembe sem jutott, hogy kellhet.
- Nálam ezért büntetést kapna. Választhatna, hogy tenyérrel vagy pálcával kéri.
- Úgy érti, megverne? - kérdeztem elhűlve.
- Elfenekelném, és két hétig nem lehetne orgazmusa.
Azon gondolkodtam, viccel-e. Néztem az arcát, nyugalom sugárzott belőle.
- Maga viccel velem, - legyintettem, - inkább töltsük ki a papírokat.
- Nem vicceltem, még sosem fenekelték el?
- De igen, amikor 7 évesen almát loptam a szomszéd fájáról - mondtam nevetve. - Van tolla? Az enyém a kocsimban maradt. - próbáltam témát váltani, mert kezdett valami megmagyarázhatatlan izgalom úrrá lenni rajtam.
- Van tollam. Még sosem kontrollálták az orgazmusait?
- Nem, még sosem. De nem is tűrném az ilyet - vágtam vissza dacosan. - Hol az a toll?
- Tessék, itt van - nyújtotta felém. - Mit tehetne ha magára adnék egy erényövet, aminek a kulcsa nálam lenne?
Mintha áram rázott volna meg, összerándultam. Teljesen elképedtem a reakciómon. Forrósodni kezdett az ölem, megremegett a lábam a kezeimmel együtt.
- Gondoltam, hogy felizgatja - mosolygott. - Na lássuk azokat a papírokat.
Gonosz játékot űzött velem, gondolataim az erényöv körül forogtak. Elképzeltem milyen érzés lehet abban dolgozni vagy bevásárolni menni. Nyáron ha rövid a szoknyám akár még ki is látszódhat alóla. Mit gondolnának akik látják? Szégyenkeznék-e vagy izgatna? A vérem megadta a választ. Forrni kezdett.
- Két hét orgazmus nélkül. Biztos nem bírnám ki. - mondtam ki hangosan az épp aktuális gondolatomat. - bele is vörösödtem azon nyomban.
- Látom érdekli a téma. Engem maga érdekel. Ha úgy gondolja, kipróbálná milyen egy szub élete, keressen meg. Itt a telefonszámom, örülnék ha felhívna. Egyetlen kikötésem, csak akkor keressen, ha lezárta a jelenlegi kapcsolatát.
Kitöltöttük a papírokat, elköszöntünk. Egész úton azon gondolkodtam amikről beszélt nekem.
Felhívtam Robot, bocsánatot kértem tőle, és az ijedtségre való tekintettel lemondtam a találkozót. Nem örült, de elfogadta.
Hazaérve belemerültem az internet világába. Google: szub. Sokminden előkerült míg rátaláltam arra amit kerestem. Következő kulcsszó: BDSM. Hajnalig olvastam, egyre többet és többet akartam megtudni erről a világról. Tetszett, izgatott, vágytam rá.
Beszéltem erről a vágyamról Robnak. Eleinte azt hitte viccelek. Meggyőztem, hogy komolyan gondolom. Megpróbáltuk. Elfenekelt. Sem ő, sem én nem élveztem. Úgy tűnt, ez mégsem nekem való. Ettől függetlenül továbbra is néztem BDSM videókat. Vettem bilincset, dildókat, pálcát, sőt egy kisebb korbácsot is. Ezzel a csomaggal mentem a következő találkára. Katasztrofális volt az eredmény. Rob mindent megtett amit kértem, de nekem nem arra volt szükségem, hogy megmondjam mi legyen, neki pedig nem volt ínyére, hogy én irányítok.
Ismét csődöt mondott a próbálkozásom. Talán igaza van, nem való ez nekem.
Visszatértünk a megszokott életünkhöz. El is felejtettem volna ezt a kis kitérőt, ha a visszapillantóm színe egy árnyalattal nem lett volna sötétebb mint az autó többi része. Ahányszor ránéztem mindig eszembe jutott az az őszi nap. A névjegy is ott lapult még a táskám oldalzsebében.
Hirtelen ötlettől vezérelve egy tavaszi napon feltárcsáztam.
Bemutatkoztam és vártam, emlékszik-e még rám.
- Jól megváratott. Ilyen nehéz volt felbontani a kapcsolatát?
Nagyot nyeltem.
- Igazából még nem tettem meg. - válaszoltam őszintén. - Nem tudom eldönteni, hogy a BDSM valóban nekem való-e.
- Látom tájékozódott a témában. Talán többet is tett?
- Vettem néhány eszközt, a partneremmel kipróbáltuk, de nem vált be. Lehet, hogy velem van a baj, pedig a filmeken nagyon izgalmas volt.
- Nem garantálhatom, hogy velem tökéletes lenne, de abban biztos vagyok, hogy magában szubmisszív lélek lakik, aki irányításra, kontrollra vágyik. - lassan, szinte tagoltan beszélt, mintha még egyszer átgondolná amit mond.
- Önálló, határozott nő vagyok, - mondtam dacosan. - Nem szorulok gyámságra.
- Akkor miért hívott fel mégis? Talán azért, mert a magára kényszerített szerep mellé, igenis szüksége lenne egy határozott, domináns férfira? Mert érzi, hogy amit a partnerétől kap az jó, de kevés? Döntenie kell. Ebben nem segíthetek. Később, ha hozzám tartozik majd, segítek bármiben, de azt a döntést, hogy hozzám tartozzon, magának kell meghoznia. Akkor hívjon, ha meghozta ezt a döntést. - elköszönt és bontotta a vonalat.
Hozzám tartozik. Ezt ismételgettem. Olyan egyszerű szókapcsolat, mégis olyan sokat jelent. Nem azt mondta együtt leszünk, vagy enyém lesz. Azt mondta hozzám tartozik. És jövő időben mondta, nem feltételesben. Mintha tudná, nem dönthetek másképp.
Nehéz volt a szakítás, fájt mindkettőnknek de meg kellett tudnom, hogy hova tartozom. Rob nem értette mi vonz ebben a világban, hisz próbáltuk és nem élveztük. Mégis úgy éreztem, mással működne.
Néhány héttel a szakítás után immár szabadon, tiszta lelkiismerettel telefonáltam ismét. Megbeszéltünk egy találkozót a következő hétre.
Vártam, hogy újra lássam, halljam a hangját, érezzem azt a nyugalmat amit sugárzott a környezetére.
A találkozóról mégis viharosan távoztam volna, ha nem olyan lebilincselő. Szó szerint, mert mielőtt elmondta volna a szabályait és elvárásait a székhez bilincselt.
- Nem véletlen, hogy ebbe a kávézóba hívtam, itt van erre alkalmas szék. - mosolygott. Zavarbaejtően tudott nézni. - Mostantól tegezlek, de te továbbra is magázol és Uradnak szólítasz, társaságban is. Hétköznap 6.30-kor ébresztesz, hétvégén 7.30-kor. Egyelőre csak telefonon, ne ijedezz. Elmondod a napi programodat. Munka után szintén felhívsz. Ha nem veszem fel, megvárod míg visszahívlak. Ha bármit venni akarsz megmutatod és megvárod míg engedélyezem. Ha velem találkozol mindig legyen benned egy plug vagy dildó. Ha olyat teszel amit nem egyeztettünk büntetést kapsz. Ahogy mondtam ez a büntetés lehet fizikai fájdalom vagy lelki nyomás. A szexuális életed teljes egészében az én kontrollom alatt áll majd. Akkor és annyit élvezel, amennyit én engedélyezek. Ha van vágyad többesre, megoldható, szeretem nézni ahogy a barátaim használják a szubomat. - folyamatosan tartotta a szemkontaktust. Ennél a mondatnál hatalmasra tágultak a szemeim és kipirult az arcom. Elmosolyodott. - Sejtettem, hogy ez a téma is izgatni fog. Fél év múlva hozzám költözöl. Onnantól teljesen megszűnik a magánéleted. Mindent én fogok irányítani és te bármit megteszel amit mondok. Sosem kérdezel, csak akkor szólsz ha kérdezlek. Most nem adsz választ, holnap pontban 4-kor felhívsz és megmondod a válaszod.
Most megisszuk a kávét és elköszönünk. Ha lesz kérdésed, kérésed azt holnap megbeszéljük. Aludj rá egyet mielőtt választ adsz.
Zsongott a fejem, teljesen felfoghatatlan volt amit hallottam. Tudtam, ez nem nekem való. Alig vártam, hogy megmondhassam, ilyen ostobaságot még sosem hallottam és természetesen nem vállalom.
Másnap pontban 4-kor az alábbi mondat hagyta el a számat.
- Szeretnék Önhöz tartozni Uram. Kérem segítsen igazi szubbá válnom.
Magam sem értettem mi történt, hisz nem ezt akartam eredetileg mondani. De már kimondtam. Féltem, de rendkívül izgatott is az egész. Másnap este 6-kor kellett megjelennem nála.
Várakozással tekintettem új életem felé.

Folyt. köv.