Levél a Mesternek - nevelés 1.

Hosszú hónapok után az ajtód előtt állok. Próbálom visszaidézni az emailben kapott utasításokat. November van, hűvös, nyirkos idő.

“Kövesd az utasításokat, és szó nélkül várakozz. Amint a házhoz érsz, bemész a kertbe, a ház mellé jobbra. Meztelenre vetkőzöl, a kirakott ládába bepakolod a ruháidat, cipődet. A ládában találsz egy krumplis zsákot, egy bilincset és egy fém seggdugót. A seggdugót feldugod magadnak, a zsákot a fejedre húzod majd a hátad mögött megbilincseled a csuklódat. Ezután térdre ereszkedsz, talpaidat összezárod, fejedet a falnak támasztva vársz. Nem pofázol, nem próbálsz kitérni az utasítások elől!”

A biztonság esetére újból elolvasom az emailt, majd nagy faládát felnyitva vetkőzni kezdek. Hűvös a levegő, de jobban zavar a nyirkosság. Amint meztelenül állok a láda előtt és annak tartalmát kiemelem a farkam lassan megtelik vérrel, és éledezni kezd. Csupaszra borotváltam magamat, bár ezt nem kérted, mégis így valamivel nagyobbnak tűnik a szerszámom. Csupasz ánuszomba dugott nyálas újjal próbálok lazítani a buttplugnak egy kis helyet, amely láthatóan nem a legkisebb méret. Számba véve nyállal síkosítom, majd kissé előrehajolva feldugom a fenekembe. Nem kellemes érzés, viszont a farkamat felizgatja a prosztatámra kifejtett nyomása.

Körbenézek, próbálok találni valami támpontot az idegen helyen, de nagy a csend. Ez jó is, és aggasztó is egyben. A bilincset előkészítem (kulcs nincs mellékelve), kinyitom és reménykedem benne, hogy nem fogom túl szorosra húzni amikor magamat bilincselem meg. A büntetéstől félve fejemre húzom a koszos len zsákot. A szaga orrfacsaró, többhetes vizelettől és földtől, piszoktól bűzlik. Kitapogatom a bekészített bilincset, majd gyors mozdulatokkal a hátam mögött szófogadóan a csuklóimra kattintom a hideg fémet. Kényelmetlen helyzetben próbálok térden elhelyezkedni, de a beton járda szinte vágja a térdemet. Összezárom a bokáimat, ahogy parancsoltad, és előrehajtott fejjel a falnak támaszkodva várakozni kezdek. Farkam lassan elernyed, elvesztette az újdonság élményének varázsát a várakozás hideg kényelmetlensége.

Óráknak tűnő várakozás közben remegve próbálom a pózt tartani, de a kín, ami a térdembe hasít feledteti a várakozás adrenalin-élményét. Fázom, a seggemben a dugó nagyon szorít, az ocsmány húgyos zsákot már nem érzem a fejemen. Magamban azért könyörgök, hogy érkezz már meg, és inkább kínozz, alázz amennyit csak akarsz, csak mozdulhassak ki ebből az őrjítő helyzetből.

Lépteket hallok közeledni. Néhány másodperc múlva a csupasz és védtelen fenekemre egy izomból leadott vesszőcsapás éri ami szinte felszakítja a bőrt, úgy érzem. Felordítok, mire még egy, talán az előzőnél is erősebb csapás és ordítás követ: “Kussolsz szolga!!!!”

Megérkeztél, én meg nem számítottam rá! A könnyem kicsordult a két csapástól, és az elgémberedett, remegő térdem alig bírja már a pózt tartani.

“Felállni! Mozogj, ne kelljen megvernem!”

Hátrabilincselt karokkal, hidegben, kihűlt izmokkal és szétcsapott, izzó fenékkel igen kínkeservesen tudok csak tápászkodni, ezért újabb őrületes vesszőcsapás éri a fenekemet, amelyet rögtön után még három követi. Fogaimat összeszorítva azonnal talpra ugrok és próbálok egyenes állva maradni. Farkam merevedni kezd, ahogy vigyázzállásban várom a parancsaidat.

“Jól figyelj szolga! Minden parancsomat azonnal teljesíted, nem kérdőjelezel meg. Uramnak szólítasz, és válaszolsz a kérdéseimre. Megértetted, szolga?”

“Igen, Uram!”

“Indulás, mozogj!”

“Igen, Uram!”

A hatékonyabb mozgás ösztönzésére a nádpálcával a fenekembe szúrsz. A fejemre húzott zsák miatt semmit nem látok, de elindulok előre, ameddig nem kapok más utasítást. Meztelen talpam a hideg betonon lépked, majd murvás rész következik, ami szúrja a talpamat, de most ez nem érdekel.

“Megállsz!”

“Igen, Uram!”

“Befelé!” - löksz be egy erőteljesebb mozdulattal a házad melegébe.

A hátrabilincselt karomat megragadva erőteljes taszítással elindítasz egy irányba, ettől kezdve nem sétálgatunk, inkább rohanunk valamilyen lépcső felé, ami elindul lefelé. A pincébe viszel.

Nyílik egy zár, egy hűvös helyiségbe löksz. “A földre szolga, hasra fekszel, gyerünk!

“Igen, Uram!”

Térdelésből szinte hasra zuhanva terülök el a hideg betonon. Hason fekve várok egy ideig, majd terpeszbe feszíted a lábaimat. A buttplugommal kezdesz játszani, ki-be húzogatod, amitől farkam mereven a hideg betonhoz préselődik. Nyögések hagyják el a számat, mert ezt a kellemetlensége mellett elkezdem élvezni.

“Élvezed, szolga?”

“Igen, Uram, ez elég jó!”

“Adtam rá engedélyt, hogy élvezni merj?”

“Nem, Uram, nem kaptam rá engedélyt.”

“Feltérdelni szolga!”
Engedelmesen próbálok feltápászkodni, arcom a földhöz préselődik. Valamilyen fából készült szerkezet zörgését hallom, amikor a bokáimat a kaloda béklyóiba helyezed, majd a bilincsemet eloldozod és a csuklóimmal ugyanúgy téve bezársz a kalodába. Fenekem ebben a pózban teljesen hozzáférhető, ánuszomban még mindig feszítő buttpluggal, meredező fasszal, egy kalodába zárva várom a következőket.

Fejemről lehúzod a büdös zsákot majd orromat befogva egy nagyobb golyós szájpecket erőltetsz be a levegőért kapkodó számba. A szíjat igen szorosra húzva a golyó mélyen a szájüregembe nyomul, azonnal nyálcsorgásra kényszerítve.

“Dolgom van, majd jövök!”

Azzal becsapod a pince nehéz ajtaját, bezárod, és újra a csendben maradok magányosan. A póz kényelmetlen, de nem annyira elviselhetetlen, viszont élvezni semmilyen módon nincs esélyem. Próbálom legalább a plugot kinyomni magamból, de ez lehetetlen küldetés, annyira hatalmas. Megadom magam és várok, mivel nem tudok jobbat tenni.

Talán két óra elteltével érzem, hogy vizelnem kellene, és egyre kevésbé fogom tudni visszatartani. Mit csináljak? Ha könnyítek magamon, nagy büntetést kapok minden bizonnyal. Ha nem, akkor újabb kínnal tetézem az amúgy is kényelmetlen helyzetemet. És ebben az esetben sem valószínű, hogy engedélyezve lenne a wc használata.

Némi tépelődés után döntök és magam alá vizelek. Meglepően sokáig tart, míg végre abba tudom hagyni az ürítést, utána viszont a meleg folyadékban térdelve még mocskosabbnak érzem magamat, mint valaha. Ez felizgat, és enyhe merevedésem lesz tőle, de nem akkora, ami komoly erekciónak számítana, amivel szintén nem tudnék mit kezdeni. Izgat, hogy ez a megalázó helyzet is ezt váltja ki belőlem és nem esek kétségbe, pedig lenne okom rá.

Türelmesen várok még legalább egy órán keresztül, de lehet, hogy csak a várakozás tétlensége mondatja velem a hosszát. Többször próbálok meg oldalra, majd hanyadt fordulni, de ez lehetetlennek tűnő feladat a széles terpeszű térdelő pózban, ahogy a kalodába zárva vergődök. Arcom a por és nyál keverékétől sáros, kihűlő vizeletem alattam bűzölögve párolog. De legalább már nincs a fejemre húzva az gyomorforgató mocskos-bűzös zsák.
folyt.köv.