A vonatút (15.) - A futás után

Általában 8 km-t szoktam futni, volt egy bejáratott köröm a Tabán felé, de most nagyon nem esett jól, ezért levágtam a kört, és 6 km-rel fejeztem be - cserébe ezt viszonylag jó tempóval sikerült végignyomnom. A közeli street work out parkban még csináltam pár gyakorlatot, nyújtottam, aztán hazasétáltam. Felcsengettem az 502-es lakásba, Zsófihoz. Ha futni megyek, és Luca nálam van, nem szoktam kulcsot vinni magammal, mert kényelmetlen a zsebemben, de a kapun a kóddal szoktam bemenni. Most azért is csengettem fel inkább, mert nem akartam felmenni Zsófihoz, csak szólni Lucának, hogy jöjjön. Ismerkedni nem volt kedvem, és talán nem is ez volt a legjobb alkalom rá, amikor futás után izzadtan és fáradtan érkezem meg.
- Szia, én Dani vagyok, Luca mondta, hogy nálad…
- Gyere fel! - jött a válasz Zsófitól, mielőtt végigmondhattam volna, és már berregett is a kapu.
Az 501-es és az 502-es lakás egy beugró sarokban van a lépcsőház egyik oldalán, egy külön ráccsal leválasztott a folyosórészen, ami nyitva volt. Becsengettem az ajtón, Zsófi rövidesen ki is nyitotta. Egy ismerős alak állt előttem: ő volt az a lány, akivel már néhányszor összefutottam a lépcsőházban, ő tett megjegyzést a nyakörvemre, amikor Luca rám lakatolta, és úgy mentem el otthonról. Zsófi jóval alacsonyabb volt nálam, 165-170 centi lehetett, fekete haja a válláig ért, a szeme zöld volt. Ujjatlan fekete felső volt rajta és egy kék farmernadrág.
- Szia! Dani vagyok - köszöntem neki, egy kis döbbenet után, és beléptem. Ahogy beléptem a lakásba, egy kis előtérbe érkeztem, ami arra volt elég, hogy ott sorakozzon pár cipő, és fel lehessen akasztani a kabátokat. Az előtérből balra rögtön a nappali nyílt. Ahogy beléptem, láttam, hogy ott ült a kanapén Luca, és előtte volt még az itala, nem úgy tűnt, mintha indulni akarna. Arra gondoltam, hogy elkérem a lakáskulcsot, ők meg nyugodtan beszélgethetnek még.
- Örülök, hogy találkoztunk - nyújtottam a kezemet Zsófi felé, de pár pillanatig nem reagált.
- Szóval te vagy az, a nyakörves! Viszont. Először is, te itt egy szolga vagy, ha hozzám szólsz, Úrnőnek hívsz. Lucának lehetsz a szubja, a barátja, de nálam egy szolga vagy. Másodszor. Magadtól sem tudod vagy Luca sem tanította meg neked, hogy hogyan köszönts egy Úrnőt? Harmadszor. Ebben a lakásban egy szolga térden áll - és örülj, hogy nem kell azonnal meztelenre vetkőznöd.
A tartalmas és sokkoló üdvözlés után meglepetésemben Lucára néztem, aki szélesen elvigyorodott, és a kezeit felfelé fordítva pontosan mozdulatot csinált, amint a legjobban a az ilyenkor klasszikus smiley ír le: ¯\_(ツ)_/¯. Ez az egész egyszerre volt meglepő, váratlan és kicsit vicces-játékos is a helyzet, hát belementem, kíváncsi voltam, mi lesz belőle, főleg hogy Luca is bátorított.
Lerúgtam a cipőmet, négykézláb álltam, és megcsókoltam Zsófi fekete harisnyás lábfejét, amit kissé előrenyújtott felém.
- Csak tudod te, mi a dolgod - mondta mosolyogva. Mehetsz befelé Lucához.
Én pedig négykézláb odamásztam Lucához, az ő lábfejére is csókot adtam, és odaültem mellé a földre.
- Úgy látom, még nem kellően nevelted meg a szolgát, Luca. Nem tudja, hogy térdelnie kell melletted? - mondta Zsófi szigorúan, én pedig azonnal feltérdeltem, még mielőtt Luca válaszolhatott volna. Bár érzetem, hogy a futás után még kényelmetlenebb ez a póz, mint általában.
Sok gondolat kavargott bennem, még mindig szürreálisnak tartottam azt a helyzetet, hogy Luca barátnője épp a mi házunkba költözik, én pedig előtte is úgy viselkedek, ahogy csak Luca előtt szoktam. Zavarban voltam, de izgatott is, és láttam, hogy Zsófi sokkal irányítóbb, dominánsabb Lucánál. Kíváncsi voltam, hogy mi fog kijönni ebből a játékból. Biztos voltam benne, hogy Luca és Zsófi eltervezték ezt abban az egy órában, amíg ketten voltak. Ahogy térdeltem hátratett kézzel Luca mellett, Zsófival szemben, egyszercsak bevillant a gondolat, hogy mi a helyzet Zsófi barátjával?!
Néhány pillanatnál azonban nem volt több dőm a helyzetemen gondolkozni, mert közben tudni akarták, mennyit futottam. Luca is mindig kérdezett, és tudni akarta, hogy mennyit futottam, milyen tempóval - főleg mióta az ő utasításai alapján sportoltam. Sosem tett viszont olyat, mint Zsófi. Elkérték a mobilomat és ellenőriztek mindent az alkalmazásban.
- Ez nagyon rövid futás volt - összegezte a látottakat Luca. Meg akartam szólalni, de Zsófi azonnal átvette a szót.
- Nem beszélsz, ha nem engedjük meg. És nem érdekelnek a kifogásaid. Ha Luca szerint kevés, akkor kevés. Megértetted?
- Megértettem, Zsófia Úrnő - válaszoltam, és egyre mélyebbre mentem ebben a játékban.
folyt.köv.