Vivien Hercegnő (3.rész)

Büszke voltam a teljesítményemre. Tudtam, hogy Vivien elégedett lesz mind a reggelivel, mind lakása tisztaságával és ezt esetleg lábnyalatással fogja honorálni.
Mozdulatlanul feküdt. A bal lába kikandikált a takaró alól. Mágnesként hatott a tekintetemre, óvatosan az ágy melletti éjjeliszekrényre helyeztem Úrnőm reggelijét, majd apró szelíd csókokat leheltem a talpaira. Lassan elkezdett mozgolódni. Félszemmel rámnézett.
- Jó reggelt Úrnőm!
Nem szólt semmit. Egy nagy ásítás után a kezébe vette a mobilját, elkezdett reggelizni és mindkét lábát az arcom elé helyezte. Nem nagyon vett rólam tudomást.
Én közben bal lábának módszeresen minden négyzetminiméterét végigcsókoltam. Nem tudtam megállni. Kinyújtottam a nyelvem és elkezdtem benedvesíteni a 36-os lábfejeit. Tegnap este nem zuhanyzott és sós enyhén savanykás volt az íze, ami leginkább az ujjai között koncentrálódott. Kitátottam a szám és bekaptam az egész lábfejét. Tökéletesen illeszkedett a számba. Közben nyelvemmel talpának középső részét simogattam. A mennyországban éreztem magam. Minden megaláztatás a színházban és a Deák téren megérte ezekért a pillanatokért. Csak az orromon tudtam levegőt venni. Ekkor a jobb lábát picit megemelte, majd a nagy- és a mutató-lábujjával összeszorította az orrom és elkezdte ritmikus mozdulatokkal lefelé rángatni a fejemet. Az egyik befelé-menetnél a kislábujja megakadt az egyik fogamban.
- Áúú! Nem fogazol! Hogy lesz belőled így rendes talpnyaló?
- Bocsánatot kérek Úrnőm! Nem volt szándékos.
Felém hajolt, és a kezével közelebb húzta a fejem az államnál fogva. A szánk 5 centire lehetett egymáshoz. Még sosem voltam ilyen közel Hozzá. Mélyen, szigorúan a szemembe nézett.
- Úgy szopd, mintha egy faszt szopnál! Tátsd ki a szád amilyen nagyra csak tudod és szépen mélytorkozd, érthető ribanc?
- Még egy esélyed van, ha ezt is elszúrod, esküszöm bánni fogod.
Nem jött ki szó a számon, annyira meg voltam illetődve. Csak hülyén bólogattam. Nem akartam kivívni Úrnőm haragját. Amennyire csak tudtam állkapcsaimat szétfeszítettem, hogy utat bíztosítsak Vivien lábfejének. Most az ujjaival fogta be az orrom és húzta a sarka felé. Majd fel és le, fel és le..
Nem kaptam levegőt. Éreztem, hogy lilul az arcom az oxigénhiánytól. Kétségbeesetten próbáltam megragadni azokat a tizedmásodperceket, amikor egy kis rés keletkezett az ajkaim és Vivien lába között. Az ájulás szélén voltam már, amikor szerencsére abbahagyta.
- Feküdj le az ágy mellé!
Ez a parancs a térdeimnek is felüdülés volt. Most a jobb lábát tette a fejemre úgy, hogy ki tudtam lesni lábujjai között az arcára, amiből sugárzott a szánalom és a megvetés.
Elkezdte feljebb húzni a lábfejét, én mint egy kutya a csontot követtem a fejemmel. Nagyon kicsi hiányzott, hogy elérjem, ekkor hirtelen teljes erőből lenyomta a fejemet a földre, ami hatalmasat koppant a padlón. Beleszédültem. Az ujjai pont körbevették az orromat. Hosszan, mélyeket szippantottam az izzadt tappancsokból. Ő csak heherészett.
Belekóstolt a kávéjába, majd eltorzult arccal levette a lábát az arcomról és a szemembe köpte a kávét.
- Ez langyos!
- 20 perce még forró volt.. - mondtam
Ezt nem kellett volna - gondoltam magamban. Ahogy kiejtettem ezeket a szavakat, tudtam, hogy nagy hiba volt. Láttam, hogy Viviennek villámokat szór a szeme, amiért feleseltem.
- Szerintem te még mindig abban a tévhitben vagy, hogy mi csak játszunk, jól érezzük magunkat, szórakozunk. Nem veszel eléggé komolyan, de ezen most változtatni fogok.
Felállt az ágyról és kiment a konyhába. 15 perc múlva egy szatyorral és egy másfél literes műanyag üveggel tért vissza. A kezembe adta az üveget.
- Idd meg az egészet. Minden cseppre szükséged lesz. 35 fokot mondanak mára.
Picit furcsa íze volt a víznek, de ettől függetlenül benyakaltam mind a másfél litert.
- Fordulj meg és tedd a hátad mögé a kezeidet!
A hátamra ült és először egy bilincset húzott ki a zacskóból. A kezeimen csattant.
A következő dolog ami előbukkant az egy felnőtt pelenka volt. Felhúzta rám. Ekkor még naívan nem értettem, hogy ezt miért teszi.
Ezután a lábaimat is megbilincselte és egy kötéllel a nyakamat az ágy egyik talpához kötötte, úgy hogy maximum 20 centis sugárban tudtam forgatni a fejemet. Egy pár fehér titokzoknit tömött a számba.
- Mivel tudtam hogy találkozni fogunk ezeket a zoknikat 3 alkalommal használtam spinninghez. Jó étvágyat hozzá!
Egy koszos magassarkút vett elő a zacskóból. A cipő orrát a számba tolta. A zoknikat kishíján lenyeltem. A cipő nyilása pont az orromhoz került, majd kezével hozzászorította és celluxxal körbetekerte a buksim, úgy hogy a cipellők eggyé váltak a fejemmel.
Felállt, majd pár centire az orromtól helyezte lábujjait.
- Csodásan nézel ki.
Hallottam a fényképező hangeffektjét. Még egy kép készült, ami jobb lenne, ha nem kerülne fel a világhálóra. Legszívesebben kikaptam volna a kezéből a telefont és kitöröltem volna, ami az elmúlt 24 órában készült rólam, csak hát ez most nem állt módomban..
- Be kell mennem dolgozni, jövök, ahogy tudok. Addig várj meg itt jó? Ne menj túl messzire! - mondta nevetve.
Némán bólogattam. Vivien lábai távolodtak, majd az ajtót becsukta maga után. Hosszú órák következtek..

Folyt. köv.