Meglepi 1.

"10 perc múlva ott vagyok!" - jött az üzenet. Azt tudtam, hogy vmikor találkozunk, mert vasárnap le kellett írnom mikor érek rá a héten.
Szeret meglepetesét okozni, annyira felizgat vele. Most is, a szívem dobbanása az egész testemben, gyorsan zuhany, szexis fehérnemű, combfix, tűsarkú, smink. Ilyen gyorsan még sohasem készültem el.

Üzi ismét: a nappaliban állj meg középen, az ajtónak háttal, nem nézhetsz hátra! Megértetted? Ne válaszolj, csináld!”

Álltam, ahogy kérte, éreztem, ahogy folyik a puncimból a nedvem. Hallottam, ahogy bejött és mögém lépett. Nem szólt semmit. Sokszor volt így, de máskor legalább láttam a tekintetét, most azt sem. Izgatott voltam, tele félelemmel és vággyal, de nem tudhattam mire számíthatok, mert túl sok hibát követtem el az utóbbi időben. És a hibák nem maradhatnak büntetés nélkül.

Közel jött hozzám, éreztem a leheletét, az illatát, annyira férfias, izmos, annyira vágytam az érintésére, de ez egyelőre csak mérhetetlen vágy lehetett.

- Hány hibád volt? - kérdezte határozottan, amitől összerezzentem.
Rossz érzés a hibáimról beszélni. Szégyen és izgatottság keveréke. Nem szólaltam meg. Nem fogom kimondani.

Látta rajtam, de ismer is már ennyire, hogy a dac és az engedelmesség küzd bennem ilyenkor. Élvezi is ezt az átalakulásomat. Amikor a határozott Nő percről percre változik át, gyengül el a Férfitól és válik egy odaadó sub ribanccá. Én is imádom az átalakulást, bár nagy küzdéssel jár, ami végtelenül izgató érzés.

- Nem kérdezem meg még egyszer! - amint ezt kimondta, már csattant is a tenyere a fenekemen. Felszisszentem, nem számítottam rá.
- 8 - feleltem halkan
- Mennyi? - kérdezte erélyesen, és már csattant is a második ütés.
- Nem emlékszem, mondtam izgatottan, de erre akkorát kaptam a fenekemre, annyira csípett - rögtön észbe kaptam.
- Ne játszadozz most velem, az igazat mondd, mert így is sok van a rovásodon! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

Persze, ismer, tudja, hogy direkt csinálom.
- 10 - mondtam, mire még nagyobbat kaptam a fenekemre.
- Most ide térdelsz a kanapéra, a kezed a támlára rakod és nem mozdulsz.
Azonnal megtettem, amit kért, mert már így is túlhúztam a hangjából ítélve és ott térdeltem csendben és vártam. Elment, hallgatóztam mi is történik, kis idő múlva visszajött.

- 20 ütést fogsz kapni és számolnod kell! Megértetted?
- Igen - mondtam halkan. Izgultam és vágytam is rá, de tudtam ez most más lesz, mint eddig.
És már csattant is az első. Nem tudtam mivel kaptam, nem láthattam, csak azt tudtam, hogy fájdalmasabb volt, mint eddig bmi.

- egy - mondtam
- kettő nagyon fáj - amint kimondtam jött a 3., ami sokkal erősebb volt, mint az előzőek, jelezvén, hogy jobb, ha most nem nyafizok.
- három
- négy ....

és már nem is tudtam a számokra figyelni, jött az ötödik, amit csak másodpercekkel később tudtam kimondani. Amikor a 10.-hez ért, váratlanul a puncimba csúsztatta az ujjait, ami oly könnyedén siklott, összerezzentem és éreztem, hogy pár mozdulat múlva elélvezek. De nem volt több mozdulat. Vagyis volt, a 11. ütés. Ez már tényleg nagyon fájt. A fenekem ide oda mozdult, hogy szabadságot kapjon, vagy időt nyerjen, de a fenekelés folytatódott és egyre jobban fájt, de egyre izgatottabb is lettem tőle, kikapcsolt a külvilág. A 20. után megsimogatta a tűzpiros fenekem, az ujját a popsimba kezdte mozgatni. Azt éreztem, hogy pillanatokon belül elélvezek, de hirtelen abbahagyta.

Megfogta a nyakam és húzott fölfelé, felálltam, már szemben voltunk egymással.

- Miért kaptad a büntetést? - kérdezte, a tekintetében szigor, ami annyira felizgatott, hogy már alig bírtam magammal.
Legszívesebben könyörögtem volna egy orgazmusért, de meg sem próbáltam, ez nem az a helyzet volt …
- Mert nem csináltam meg, amiben megegyeztünk, de most már meg fogom! - mondtam remegő hangon
- Ez eredetileg 2 hibapontot ért volna, de csak egyet ér, mert szemtelen voltál.
- Igenis.
- És most becsukod a szemed és nem mozdulsz!
- Igenis

és megint otthagyott egyedül. Hallottam vmit, tudtam, hogy történik vmi, amitől az izgalom a tetőfokára hágott bennem, de nem mertem kinyitni a szemem, tudtam, hogy figyel. Amikor odajött hozzám azt mondta:

- Most azt szeretném, ha teljesen elengednéd magad. Minden gátlásodat. Ha akarsz ordíthatsz, ha akarsz csendben lehetsz, de engedd el magad teljesen. Rendben?
- Igen - mondtam

Most dőlj rá az étkezőasztalra és kikötözöm a kezeid és a lábaid!

folyt. …