Vivien Hercegnő (2. rész)

Négykézláb követtem Vivient. Éreztem, hogy a ma estére örökké emlékezni fogok.
A konyhába vezetett az útunk. Kosz volt és rendetlenség, sörös boros üvegek mindenhol szétszórva. Meg is lepett, hogy egy ilyen gyönyörű, ápolt lány hogy élhet ilyen körülmények között, de erről alig vettem tudomást, hiszen figyelmem leginkább az orrom előtt lépkedő angyali talpakra fókuszált. Nem tudtam levenni a szemeim róluk, teljesen megbabonáztak. Amikor megálltunk a konyhában muszáj volt rácuppannom a nagylábujjára.
- Látom nem bírsz magaddal. Mondjuk mire is számítottam volna egy ilyen kisfarkú lúzertől.
- Bocsánat Úrnőm. Sosem láttam még szebbet a lábainál.
- Tudod mit, ha ennyire tetszenek neked, feküdj le hasra és nyalogasd szépen a sarkam alját.

Meglepett ez az utasítás, hiszen büntetésre számítottam, de ez valójában nekem jutalom volt. Egy szempillantás alatt hasra vágtam magam és behelyeztem a nyelvem a sarka és a papucs közé. A piszok és izzadságcseppek mennyei kombinációját ízlelgettem. Teljes eksztázisban voltam amikor hirtelen Vivien testsúlyát a sarkára helyezte és gyakorlatilag satuba fogta a nyelvemet. Fájt, nem kicsit.
- Jól érzed magad odalent? - kérdezte nevetgélve.
Próbáltam válaszolni a kérdésre, de nyelvem hiányában csak a magánhangzókat tudtam kiejteni.
Ezen Vivien nagyon jót mulatott.
- Sajnos nem értettem, amit mondtál, de ezt egy igennek veszem.
Teltek a hosszú percek. Nyújtott nyelvvel bámultam Vivien sarkát. Másra nem nagyon volt lehetőségem, hiszen moccanni sem tudtam. Csak zörejek alapján próbáltam kitalálni, hogy mi történik körülöttem. Vízforraló hangjára lettem figyelmes.
- Lassan elkészül a tea. Mindjárt te is megkapod az adagodat. Milyet szeretnél? Van erdei gyümölcsös, fahéjas, meg english breakfast.
Körülbelül úgy hangzott a válaszom hogy:
- Iiiii-iiiisz-ee-ee. (nyilván inglis brekfesztet akartam mondani)
- Ne haragudj, biztos az én hallásommal van a baj? Azt mondtad hogy pisiset?
- eeee! Iiiii-iiiissz eee-ee éééeee!
- Te kis perverz! Rendben, ha ragaszkodsz hozzá.. egy pillanat és elkészítem. Maradj itt. Addig itt hagyom neked a papucsaim, hogy ne unatkozz. Ragyogjanak mire visszajövök!

Nem kellett kétszer mondani, máris nekiláttam a papucsok tisztitásának. Szép lassan gyülemlett a kosz a nyelvemen. A szobában lévő tükörből láttam, hogy tiszta mocsok vagyok és néhány szőrszál lóg ki a számból. Már majdnem mindkét papuccsal végeztem, amikor hallottam hogy Vivien lassú léptekkel közeledik. Egy mélyebb kutyatálat tartott a kezeiben.
- Jézusom, hogy nézel ki! - mondta kacagva. - Mint egy igazi vesztes. Várj erről muszáj lőnöm egy képet. Mondd szépen: Csííz!

Kifejezetten frusztrált, hogy ilyen sok kompromittáló kép meg videó készül rólam, de amíg állt a farkam ezt a gondolatot félre tudtam söpörni.
- Jaj te szegény, most látom hogy eléggé kiszáradtál. Na ez majd segít leöbliteni a koszt.
- Várj! Kapsz még bele egy csepp szeretet.
Belecsorgatta a nyálát a tálba, ami tovább lebegett a felszínen.
- Parancsolj!
Letette elém a kutyatálat, benne az english breakfast filterrel, de sárgásabb volt, mint egy tipik tea és ahogy közelebb hajoltam éreztem hogy a szaga sem arra emlékeztet.
Fintorogva elkezdtem apránként szürcsölgetni Úrnőm aranynedűjét. Közben Ő szakadt a röhögéstől.
- Nem vagy túl lelkes, azt hittem ízleni fog.
A következő pillanatban Vivien lábujjait éreztem a fejem hátsó részén. Lefelé nyomott egyenesen a tál aljára. A szám és az orrom egyaránt húgyszint alatt volt. Nem kaptam levegőt. Tudtam, ha oxigént szeretnék minél gyorsabban el kell fogyasztanom a "teát" .
Szívtam és nyeltem, amilyen gyorsan csak tudtam. Csípte a szememet, belement az orromba, minden bajom volt, de végül sikerült lélegeznem.
- Remélem fincsi volt. Reggel készíthetek még egyet, ha repetáznál.
- Igen. Nagyon finom volt. Köszönöm Úrnőm! - mondtam sűrű zihálások közepette.
Ezen is nagyot nevetett.
- Egészségedre. Eléggé elfáradtam, azt hiszem lefekszem, neked viszont lenne még itt egy apró feladat alvás előtt.
- Tegnap ahogy látod volt itt egy kisebb házibuli és még nem nagyon takarítottam el a romokat .
Én most bemegyek a szobámba. Amikor reggel kijövök, minden patyolattiszta legyen!
- Ott a WC mellett találsz seprűt, vödröt, rongyokat meg mosószert. Amíg takarítasz felállhatsz, de nem szeretnék felébredni a mozgolódásodra. Nesztelenül, lábujjaidon lépkedsz, értve vagyok?
- Igenis Úrnőm.
- 8-kor kelek holnap. Ágyba kérem a reggelit. Rántottát kérek, narancslével és kávéval. Az alapanyagokat hozzá megtalálod a hűtőben.
- Értettem Úrnőm! Jó éjszakát!
- Köszönöm. Neked meg jó munkát! - rámkacsintott egy gúnyos vigyorral, majd becsukta szobája ajtaját.

Már majdnem éjfél is elmúlt, én sem voltam túl friss, viszont szerencsére az elmúlt órák élményei adrenalinként hatottak rám. Felálltam, hogy felmérjem a terepet. Éreztem, hogy ez nem egy lájtos sepregetés lesz. Szaladt az egész lakás. Munkához láttam. Először összeszedtem az üvegeket, aztán port törölgettem, majd sepregettem. 2-3 óra alatt simán kész lettem volna, csakhogy nagyon vigyáznom kellett, hogy ne nyikorogjon alattam a parketta. Ez igencsak lelassította a folyamatot. Nem akartam csalódást okozni Viviennek. Június 21-e volt. Az év leghosszabb napja. Így 6 órakor már a villanyokra sem volt szükségem. Leoltottam őket. Alig álltam már a lábamon. 8-ig még volt 2 órám. Mit csináljak addig? Kivertem a wcben, elég sok minden történt az elmúlt éjszaka, ami ihletett adott, majd egy órára ledőltem a kanapéra és fél 8-kor elkezdtem rántottát készíteni. Pontosan 8 órakor a szoba kilincsét óvatosan lenyomva nyitottam be Vivien szobájába.

Folyt. Köv.