Régi, de igaz történet (4)

Már hazafelé a barátom intenzíven érdeklődött a kocsiban az est, éjszaka eseményeiről, így vázlatosan beszámoltam azokról. Ő azon a véleményen volt, hogy még ma (vasárnap) déltől várhatom a domina telefon hívását, én arra szavaztam, hogy csak a következő héten, szerdán, vagy csütörtökön fog hívni. Nekem lett igazam.
Addig én is szervezkedhettem: két subom is ráállt, hogy csere szolgája legyen az idősebb dominának az ő subja helyett, míg az nálam lesz, de mind a kettő kikötötte, hogy csak akkor, ha ők elmehetnek tőlem a dominával és nem nálam, előttem kell szolgálniuk neki. A kölyök subra egyik sem volt kíváncsi. Sajnos ez viszont elkerülhetetlen volt, hogy találkozzanak, mert nálam történik majd a sub-csere. 
Így mikor egyeztettük az időpontot azon a héten szerdán, pénteken délelőttre, 10 órára, már tudtam is mondani az ajánlataimat s a feltételüket is. Abba nehezen akart beleegyezni a domina, hogy nem láthatja, mit s hogyan teszek a kis subjával, de végül is ráállt. A két subom közül azt a subomat választotta, aki a harmincas évei elején járt, nálánál alig volt magasabb, viszont mokány, izmos srác és erősen mazo volt. Nem kicsit, de nagyon. Így meg is állapodtunk, hogy pénteken nálam találkozunk, subot cserélünk és szabad a gazda négy óra hosszat. (Beleértve az oda- és visszautazásukat is.)
Fél tízkor megérkezett hozzám a subom s a domina is odaért a sajátjával tízre. Ahogy beléptek az ajtón, a domina lekevert egy-egy trockost a subjának és kioktatta, hogy mindent azonnal tegyen meg, amire utasítom, mert különben majd otthon lesz had el had, ha panaszt hall Tőlem, rá.  Én átvettem a parancsolást, emlékeztettem a dominát, hogy ez az én lakásom s a fiatal subot beküldtem a szobába, hogy ott várjon rám. A saját subom addig udvariasan bemutatkozott a dominának, aki azonban ezzel nem volt megelégedve, mert hiányolta a lábcsókot tőle. Mikor megkapta, akkor meg azon nyafogott, hogy”zsákbamacskát” nem vesz, látni akarja az árut! A subom rám nézett értetlenül, de én vállat vontam erre. Megértette, hogy már a domina uralma, hatalma alatt van innentől kezdve. Így felállt a térdelésből a domina elé s lassan, erotikusan vetkőzni kezdett.
Mivel ezt én nem akartam végig asszisztálni, így adtam egy kulcsot a subomnak és mondtam:
- Tudod kezelni, menjetek majd, s ezzel gyertek vissza is négy óra múlva! De még az utcáról hívj fel előtte, hogy tudjam, merre jártok éppen!
- Igenis, Uram! – válaszolta az, eltette a kulcsot a zsebébe, majd visszafordulva dominához, folytatta a vetkőzését s alázatosan ezt mondta:
- Nem vagyok macska, legfeljebb egy kandúr, de semmi esetben sem zsákban! 
Én pedig ott hagytam őket s bementem a szobába a fiatal subomhoz, hogy azzal foglalkozzam, de legnagyobb meglepetésemre, ahogy beléptem azt láttam, hogy az ott görnyed, teljesen mezítelenül a szoba közepén, csak a nyakörve s a póráz van rajta. De azt is láttam, észrevettem, hogy reszket a teste, de nem a hidegtől, mert a szobában kellemes meleg volt, hiszen befűtöttem előre, hanem az izgalomtól, a félelmétől.
Nem szóltam semmit, csak elmentem mellette, közben megsimogattam a haját, és megütögettem a vállát is, majd helyet foglaltam a főnöki fotelemben s akkor magamhoz hívtam őt. Még akkor sem mert rám felnézni, hanem lesütött fejjel, négykézlábon mászott oda hozzám. Közben ezt hallotta tőlem:
- Nyugi, itt nálam vagy. Itt én parancsolok, nem a dominád. Ő különben is elment már a subommal s csak négy óra múlva jön vissza, ide. Nem lesz itt, nem lát semmit abból, ami itt fog történni. Ha nem mondod el Neki, akkor nem is fogja tudni, ami történt. Mesélni, meg mesélhetsz, amit csak akarsz!  Nem feltétlen a valósághoz kell ragaszkodnod. OKÉ? Megnyugodtál már? – kérdeztem meg a legmegnyugtatóbb hangomon. – Nézz rám, kérlek! Látni szeretném a szemedet!
- Igenis, Uram! Vagy, hogy szólítsam? – emelte lassan rám a tekintetét, de még ott térdelt előttem. - S miért a szememet akarja látni Ön? Mindenki eddig a fa…mat és a p…mat akarta csak látni? – értetlenkedett.
- Mert a szemed a lélked tükre, ha nem tudnád. Én most a lelkedre, annak tisztaságára vagyok kíváncsi. – válaszoltam nevetve és megfogva az állát, annál fogva magam felé húztam s mikor felállt, beültettem az ölembe, onnan nézett rám, én vissza.
- Nem tudtam, Uram. – válaszolta azonnal, majd várt, hallgatott. De én folytattam:
- Tudod, ott, a partyn nagyon jól esett, hogy mikor ugyanígy az ölembe ültettelek, azonnal kapcsoltál, jól sejtetted, hogy a dominád miben mesterkedik s úgy tettél, mintha tényleg ráültél volna a…, oda. Ügyes voltál. Hogy találtad ki? – kérdeztem tőle s közben a kezem a mellkasán járt.
- A dominám, míg Ön, Uram, a műsort figyelte, figyelmeztetett, hogy fel akarja Önt szedni – bocs, de így mondta szó szerint – s arra is, hogy el ne ba…am, ügyetlenkedjem. Mikor odahúzott, vissza a pórázamnál fogva a nézők szélére, akkor odahajtottam a fejemet Önhöz, majd óvatosan meg is simítottam a nadrágját, elől. Akkor éreztem, hogy mereven áll a ööööö a szerszámja.
- Aha, akkor mégiscsak jól éreztem ott, hogy valaki hozzám ért. Én nem rád, hanem a melletted álló srácra tippeltem akkor. Ő stírölt korábban engem. Mindegy, ügyes voltál és kész! S nem bántad, hogy így alakult, hogy a dominád hozzám kergetett, szinte kiárusított téged, nekem? – néztem rá a kérdésem kimondása közben.
Ő elpirult erre, de hamar visszatért az arcszíne és úgy válaszolt:
- Örültem, hogy így történt. Bármit is kér, parancsol nekem, azt azonnal megteszem Önnek, Uram. Bármi is legyen az! – felelte őszintén.
- No, lássuk! – fogtam a szaván és letoltam az ölemből, megragadtam a haját s annál fogva lenyomtam térdelésbe elém s már rá is fektettem a térdeimre. – Most kapsz! – hallotta és már csattogtak is a tenyereim a feszes popóin.
- Egy, kettő…. – kezdett számolni, felszólítás nélkül. (Jól idomított szolga!)
Hagytam tízig számolni s akkor elnevettem magamat.
A hajánál fogva felhúztam állásba, magam felé fordítottam a két kezemmel, majd megsimogattam a lassan merevedő farkát s csüngő golyóit, párat húztam is azon a kezemmel, majd marokra fogtam és odahajolva megszopogattam a farka végét, lehúzva a bőrét, a csupasz makkját is. Felnézve azt láttam, hogy mereven áll, ő is, no meg már a farka is mered előre, és csodálkozás van a képén elterülve.
- Hé, lazíts már! Még eldurransz itt nekem, rögtön, az elején.  - cukkoltam.
- Nem tudom, mennyit bírsz egymás után, de hagyj későbbre is! Úgy akarom! – szóltam nevetve rá s megjátszva, hogy haragszom.
Nem tudta hirtelen, hogy komolyan vegye-e, amit mondtam, vagy sem, de mikor látta nevetek, lassan, ő is elkezdett nevetni, majd az egyik kezével a hajamba túrt s ezt mondta:
- Nem tudom még, mikor komoly s mikor viccel az Úr, de majd megtanulom! – ígérte meg, maga is nevetve.
Akkor vette észre, hogy a kezével a hajamba túrt. Összerezzent s hirtelen elrántotta a kezét, majd lassan mégis előre nyújtotta s várta, hogy rácsapjak, büntetésül.
Nem az történt. Nem a kezére csaptam, de megint a merev farkát fogtam marokra és ezt mondtam: - Most nem szabadulsz! Jön az első büntetésed, mert így akarom!
S felállva elmentem, hoztam a már előkészített ládámat az eszközeimmel, letettem és kinyitottam előtte a padlón. Ő belenézett s elvigyorodott:
- Elég lesz ennyi eszköz a négy órára, vagy marad legközelebbre is még, ki nem próbált eszköz? – kérdezte meg vidáman.
- Miért, lesz legközelebb is? – fogtam a szaván.
(folyt. köv.)