Az első próbálkozás 1

….alig hittem el amikor először megkérdezted…
Pár hónapja történt, hogy összefutottam Veled, váltottunk pár szót, és mindkettőnk ment a dolgára. Majd, még aznap amint hazafelé ballagtam,- mint oly sokszor, bele voltam bújva a telómba😀, így nem vettelek észre-egyszer csak hallom:
-Gyere, szállj be, elviszlek.
Ekkor felpillantva a telefonból, vettelek észre.
-Nem kell, hisz mindjárt otthon vagyok.-Azért valahol mégis be akartam szállni, hisz nem titok, hogy már amikor először bemutattak egymásnak megakadt rajtad a szemem, De gondoltam, „álom, édes álom”…..így gondolván, hogy csak udvarias szeretnél lenni, visszautasítottam.
-Na gyere- nógattál. Így hát beszálltam, és indítottál is. Persze szokásomhoz híven itt is bénáztam kicsit. Beszélgettünk-beszélgettünk, amit nagyon is élveztem, de mint az lenni szokott ilyen helyzetekben, újfent előjött az össze-vissza beszélős szitu.
És közben az a zavaró gondolat sem hagyott nyugodni,-itt egy aprócska kifelejtett részlet, nevezett személy párom haverja-hogy párom akar így lépre csalni, és ez csak egy teszt a részéről. Ezt a feltételezésem Veled is megosztottam, és amiatt is nőtt a gyanakvásom, mert mindig kitértél a kérdés elől. Erről, és sok minden másról is kifaggattál….na jó, annyira nem kellett faggatni, mondtam én magamtól, még azt is amit nem kérdeztél😊, és immár számodra is nyilvánvalóvá vált, hogy nem lenne ellenemre ha történne köztünk ez-az😊Miközben beszélgettünk, néha megsimogattad combom, ami csak fokozta az izgalmam😊
Így haladtunk….ki tudja merre,szerintem te sem tudtad😊 Végül megálltunk egy eldugottabb helyen, és „megismerkedtél „melleimmel”….majd kiszállva a kocsiból megszabadultál nadrágomtól, bugyimtól, és megnézted milyen izgató hatást váltottál ki belőlem.
…Majd visszaszálltunk a kocsiba, és igen, ott én is szemügyre vehettem farkad, közelről😊 Hát nagyjából ennyi történt az első találkozáskor. (Óhh igen, puszik, csókok, ezeket is meg kell említenem😊 Amikor először megcsókoltál…még mindig nem hiszem el, hogy tényleg te is azt szeretnéd amit én, még ha ezt is mondtad…..na mindegy, idővel úgyis kiderül,csak győzzem kivárni😊)
Nem is tudom már mikor volt, hogy megjelentél itt a lakás előtt. álmomból ébresztett a csengő, de hát csak ne lennék ilyen lassú😀, mire kiértem már hűlt helyed volt.
Én még félálomban alig látva néztem körbe,mikor a szomszéd rám szól, hogy ott vagy. Mire odanéztem már jöttél is vissza, és most sem hazudtolva meg önmagam a kulcsot bent hagytam a nagy rohanásban, így az egyik szomszéd engedett be minket😀
Beérve….húú de régen volt, nem is emlékszem pontosan. Csókok, simogatások….és újfent előhozakodtam azzal a bizonyos teszt és párom gyanúmmal. Erre a válaszod:
-Hülye vagy😀-és odajöttél, és szorosan átöleltél.
…Ülsz a konyhában a széken, hívogatóan combodra teszed a kezed, és nekem több sem kell, máris ott termek😀 …..Majd felállva szembefordulva Veled csókolózunk, kicsit meglep tenyered csattanása fenekemen, de tetszik ez az irány😀
-Meghallják a szomszédok- mondom.
Rám nézel.
-Bazdmeg, igazad van-Na puff, erről ennyit...kellett nekem megszólalni.
Ez után a találkozás után volt pár hét-vagy lehet több is-szünet. Sokszor el is gondolkoztam rajta, hogy akkor ennyi volt, csak hiányod volt, és én voltam kéznél…? De közben azon is kattogtam, hogy akkor miért mondtad, hogy te ezt komolyan szeretnéd, és nemcsak a szexet, hanem elmenni ide-oda. Elképzelhető, hogy csak azt mondtad, amit hallani szerettem volna, és magadban jót derültél a naivitásomon…? De mit tehettem mást, muszáj volt várnom….és bíztam benne, hogy még találkozunk.
…És igen, találkoztunk, és még remélem, sokszor találkozunk 😊
Találkozgattunk, párszor itt nálunk is felbukkantál, amiknek örültem, bár az kicsit beárnyékolta az örömöm, hogy volt itt egy „zavaró tényező”.
…Épp a minap találkoztunk újra, amikor kicsit jobban hangot adtam annak, hogy mit szeretnék.
-És találkozunk jövő héten?-kérdeztem kicsit zavarban.
-Szeretnéd?
Erre rögtön rávágtam, hogy igen, persze 😊 Magamban még azért megjegyeztem, hogy én egy héten többször is találkoznék…..dehát ne legyünk telhetetlenek. Azt mondtad sort kerítünk rá jövő héten, de…nem tudom miért, én még mindig kicsit kételkedve állok a kettőnk dolgához. Vagy csak én szeretnék kicsit többet😊 Látszólag mindketten ugyanazt szeretnénk, de…ezt még kicsit át kell beszélni. Ami nekem szemtől-szemben nem igazán megy…pedig muszáj lesz, mivel máshol nem beszélgetünk. De az is lehet, hogy írok neked egy levelet, és majd titkon a zsebedbe csempészem, amikor találkozunk 😀, hátha ki tudod bogarászni a macskakaparásom 😀
…Pár nap múlva felvillan a telefon kijelzőjén a privát szám felirat, bízom benne, hogy te vagy, hisz mindig rejtve hívsz, amit annyira nem értek. Mit gondolsz, zaklatni foglak?😀De most nem te hívtál.
…Viszont 1-2 nappal később, amikor ugyanúgy felvillant a rejtett szám felirat, Te hívtál. Le sem tudtam volna tagadni mennyire örültem, amit minden bizonnyal láttál, amint beszálltam a kocsiba, és kicsit meglepődve fogadtad, hogy egy puszival üdvözöllek.
-Nocsak, mi történt?
-Hiányoztál-vágtam rá. „Upsz, ezt lehet nem kellett volna mondanom, de hát ha így van…”
-Igen?-kérdezted mosolyogva.
-Igen-mondom pirulva, de kicsit megnyugtat az a mosoly, hogy nem csináltam magamból előtted tök hülyét.
-Te is nekem- mondod, és megcsókolsz. Istenem, de vágytam már a csókodra 😊 Jó, igaz egyszer pár hete, amikor nálunk voltál kaptam tőled egy ici-pici puszit…..de azért egy szenvedélyes csók mégiscsak jobb 😊
Ahogy kezeid kutatón felfedezik testem, elidőzve melleimen, combjaim belső felén. Aha,már tudod, hogy szeretem csókolózás közben a kis harapdálásokat😊 Majd hirtelen abbamarad a csók.
-Meddig érsz most rá?
-Hát, most csak 2-3 órát. Nem akarom, hogy gyanút fogjon.
-Akkor amit terveztem azt elhalasztjuk a legközelebbi alkalomra-válaszolod kicsit elgondolkozva.
-Mit terveztél?-kíváncsiskodom, mire kissé elmosolyodsz.
-Már párszor említetted, hogy szeretnéd, ha nemcsak így találkozgatnánk, hanem rendesen, szoba, ágy…..úgy azért tényleg kényelmesebb, mint itt a kocsiban.-Érdeklődve hallgatlak.-Kicsit körülnéztem a környéken, és találtam egy tök jó panziót, ahol van szoba pár órára.-Ahogy ezt meghallom, majd kiugrok a bőrömből.
-És mikor megyünk?
Erre felnevetsz.-De sietős lett-nyúlsz a kezem után, és magadhoz húzol.-Ma még be kell érned az autós talival, de én is minél hamarabb ki szeretném próbálni azt az ágyat 😊 és úgy lenne jó, ha egy délelőttöt ott tudnánk tölteni.
-Hát….én az idén ezt már csak hétvégén tudom megoldani….neked az úgy jó?-Nézek rád kérdőn.
-Megoldom-válaszolod, és ajkaid mohón csapnak le ajkaimra.-Mit szólsz, ha keresünk egy nyugodtabb helyet?
-Benne vagyok😊-Válaszolom, mire rögtön indítasz.
Útközben beszélgetünk, nevetgélünk, és ekkor jut eszembe, hogy hát nekem is van egy meglepetésem.
-Hoztam valamit- mondom mosolyogva, és kotorászni kezdek a táskámban, majd előveszem a már sokat emlegetett bilincsem.
-Óhh…😊
-Baj hogy elhoztam?
-Nem, dehogyis baj. Épp ellenkezőleg 😊 Szeretnéd, hogy megbilincseljelek?-kérdezed, és látom szemedben a kíváncsiságot és a vágyakozást. Hevesen bólogatok, és kissé pirulva válaszolok.
-Igen, szeretném. És…. mit szólnál, ha folytatnád azt a kis fenekelésnek induló valamit…?
Kérdőn pillantasz rám.
-Tudod…..amikor megállítottalak,merthogy a szomszédok meghallanak.-Látom beugrott, mert már mosoly ül az arcodon.
-Jaa, hogy arra gondolsz.
-Arra bizony 😊 De látom azért könnyen kiment a fejedből…ezek szerint felejthető élmény volt-mondom kissé durcáskodva.
-Felejthetőnek nem nevezném. Nem emlékeztem, mert hamar véget vetettél neki.
-Én?
-Te bizony. Nem te mondtad, hogy meghallják a szomszédok?
-De igen, ez igaz, de nem gondoltam, hogy abba is hagyod.
Rám pillantasz, egy pillanatra összekapcsolódik a tekintetünk.
-Most nem fogom abbahagyni 😊 Alig várom,hogy megmarkolhassam azt a nagy, kerek feneked.
Erre csak mosolyogni tudok. Szeretem, amikor ilyeneket mondasz, ilyenkor valami elindul bennem.
-Hiszem, ha érzem-válaszolom incselkedve.
-Meg is fogod érezni.-És ez a végszó, befordulsz egy útra, és pár méter után megállsz.
-Na szóval….hogy mondtad az előbb?-Kérdezed, miközben mindketten megszabadulunk az övtől.-Gyere, üljünk hátra.
Amint beültünk hátra, kérdőn nézel rám.
-Csak nem félsz, hogy ilyen messze húzódtál? Gyere csak közelebb- mondod mosolyogva. Teszem amit kérsz, és a következő pillanatban már karjaid közt találom magam, miközben ajkaid buzgón ostromolják ajkaim. Kezeid melleim kutatják, majd megszabadítasz a felesleges ruhadaraboktól, és immár csupasz melleimen érezhetem kutató ujjaid. Élvezem ahogy markolászod melleim, mint ahogy ajkaimon csókjaid is élvezem. Majd ajkaid lejjebb vándorolnak, és megtalálják mellbimbóm. Először csak nyelveddel játszol vele, majd csókolod, szívod mellbimbóm. Kezed másik mellbimbómmal játszik, kicsit morzsolgatod, szorítod, ami persze jóleső érzés, de még nem mered olyan erősen, vagy csak félsz, hogy nagyon fájna….ki tudja. Sebaj, majdcsak összecsiszolódunk 😊 Hisz nem vagy jártas ebben a világban, még csak ismerkedsz vele.