A póráz két végén 1:)

Meleg van, nagyon meleg…ezen a forró nyári napon találkozunk újra. Napok óta erről a találkozásról ábrándozok, hogy milyen lesz a szemedbe nézni, mielőtt megcsókolsz, milyen érzéseket váltanak ki az érintéseid. Bár a válaszokat nem nehéz kitalálni. Alig várom, hogy érezhessem kezed simogatását, szorítását combomon, amint puncim felé araszolgatsz 😊
…Nem árultad el hova megyünk, meglepetés. De nem bánom, élvezem a hosszú utat, a nyakörvemmel a nyakamon,-melyet nyakamra illesztettél, amint beszálltam a kocsiba-és a pórázzal a kezedben. A piros lámpáknál megállva magadhoz vonsz, és birtoklón lecsapsz ajkaimra. Ám mielőtt ténylegesen élvezhetném csókjaid, a lámpa zöldre vált, és már indulunk is tovább.
Lassan megállunk, érdeklődve pillantok Rád. Most már kíváncsi vagyok, mit tervezel. Ám nem kérdezek semmit, csak megvárom, amíg megkerülve a kocsit, engem is „kisegítesz”. Kinyitod az ajtót, de nekem nem nagyon akaródzik kiszállni.
-De…
-Igen? -nézel rám kérdőn.
-Itt ez a sok ember- nézek körbe.
-Nagyon jó megállapítás, kis szukám! -mondod mosolyogva, és közelebb lépve bátorítón így szólsz.-Ne aggódj mindenen, kis szubocskám-mondod, és hajamba markolva megcsókolsz. Csókod egy pillanatra elvonja a figyelmem a zavaró gondolatokról, ám amint véget ér, és kiszállásra késztetnél, újra előtör az „ezt nem szeretném” érzés.
-Gazdám…-próbálkozom még egyszer-nem szeretnék így kiszállni…nem szeretném, hogy ez a sok ember engem nézzen…
Gazdám újra közelebb lép hozzám, és mielőtt megcsókolna, lecsatolja a nyakörvhöz tartozó pórázt.
-…. de a nyakörv marad-mondod, és lecsapsz ajkaimra. Érzem a kis harapásokat csókod közben.
-És most gyere szépen. Meglátod tetszeni fog-látszik az arcomon, hogy nem tetszik túlzottan a dolog, de felvértezve magam a kíváncsi pillantásokra, kiszállok.
Gazdám bátorítón kézen fog, így haladunk előre. Még mindig nem tudom hova megyünk, de hamarosan megtudom, hogy moziba jöttünk. Erről rögtön beugrik, amit az egyik beszélgetésünk során említettél…na nem…itt biztosan nem…gondolom.
Követlek a sorok között, amíg végül megtaláljuk a helyünket…a legutolsó sor, rajtunk kívül nem ül itt senki, nézek körbe.
-Ülj csak le-noszogat Gazdám, mire helyet foglalok.
-Mit fogunk megnézni? -kérdezem érdeklődve.
-Nem a film a lényeg, kis szukám 😊-mondod, célozgatva rá, hogy minden bizonnyal azért jöttünk ide, hogy kiderítsd, mennyire vagyok bevállalós. Erre kissé elpirulok, de nem válaszolok. –Egyébként a Téboly című filmet választottam.
Ülünk egymás mellett, nézem a filmet, de nem nagyon tudok a filmre koncentrálni, minduntalan az jár a fejemben, hogy itt ülsz mellettem, és várom az érintésed, amire nem is kell sokáig várnom. Érzem, amint kezed csuklóm súrolja, és már érzem is azt a bizsergést, ami ilyenkor átjárja a testem, és te is tisztában vagy vele milyen hatással vagy rám, amit ki is használsz. Hol kezem cirógatod, hol combomon jár kezed, én pedig alig várom, hogy vége legyen ennek a fránya filmnek.
Érdekes módon amennyire először zavart, hogy az emberek majd furcsán néznek a nyakörvem miatt, idővel meg is feledkeztem róla. És végül is kinek mi köze hozzá…
-Tetszik a film?
Riaszt fel Gazdám hangja gondolataimból.
Rád nézek, és elmosolyodom.
-Őszintén? 😊 Eddig semmit sem értek belőle. Nézem-nézem, de már máshol járnak a gondolataim.
-Igen? És merre járnak azok a gondolatok? 😊-kérdezed. Van valami izgató abban, ahogy itt suttogunk ilyen dolgokról.
-Hát….-csak ennyi kellett, és már zavarba is jöttem.
-Igen? -Várod válaszom, de csak ülök kukán😀-Mi az kis szukám?-kérdezed, miközben kezed combomon siklik egyre feljebb. –Mondd csak el szépen mi járt a fejecskédben, hallani akarom!—és kissé megszorítod combom.
-Csak…-kezdem keresve a szavakat-Várom, hogy vége legyen a filmnek-mondom Gazdámra nézve, ám Gazdám tovább firtatja a dolgot, én pedig még jobban belepirulok 😊
-Folytasd csak kis szukám! Hallani akarom mennyire várod, hogy vége legyen ennek az átkozott filmnek. Kíváncsi vagyok mennyire tudtam lázba hozni az én kis szubocskámat? -Gazdám egy pillanatra fürkészőn néz rám.-Így ránézésre alakul 😊
Csak mosolygok melletted, élvezem, hogy miközben ilyeneket mondasz, csak fokozódik bennem a vágy.
-Igen-válaszolom halkan.
-Ennyi? Tudsz te jobbat is kis szukám! Mondd el mit érzel, hogy itt ülünk egymás mellett, és a combod simogatom?
Pár percig újfent csak hallgatok. - Hogy kettesben szeretnék már lenni veled, Gazdám!
-Kezdetnek jó. És még?
-Szeretném érezni ahogy hajamba markolsz, én pedig várom, hogy megcsókolj.
-Fogod, kis szukám, erről biztosíthatlak.
Rád mosolygok, és úgy határozok, a filmnek szentelem a figyelmem. Gazdám is így dönt, és csendben ülünk egymás mellett, miközben Gazdám keze, ujjai combon szántják fel és le.

…-Hogy tetszett? -Ocsúdok fel Gazdám hangjára. Meglepetten veszem észre, hogy vége a filmnek, és már világos van a teremben.
-Őőő…..
-Nem itt jársz kis szukám-mondja Gazdám kedvesen. -Ejj-ejj, elhozlak moziba, és még csak nem is figyelsz a filmre.
Felsandítok Gazdámra, aki már indulni készül.
-Néztem én a filmet, Gazdám…egy ideig.
-Szóval egy ideig? -kérdezed, miközben én is felállok, és elindulunk a sorok között kifelé.
-Aztán kicsit elkalandoztam a kezeden, az ujjaidon, hogy combomon kívül még merre fog járni az este folyamán.
-Ó igen?—Fordulsz szembe velem annyira hirtelen, hogy szinte beléd botlok. -És mire jutottál édes kis ribancom? -kérdezed, és ujjaid nyakörvemen járnak, míg én pirulva várom, hogy kijöjjenek a számon a szavak.
-Hát…-kezdem, de ahelyett, hogy folytatnám, ezt mondom.-Nem akarunk menni Gazdám?
-Ennyire szeretnél már kettesben lenni?
-Igen-vágom rá gondolkodás nélkül.
-Akkor menjünk. -Elindulunk a kocsi felé, és amint beszállunk, újra rá kerül a nyakörvre a póráz.
-Így már jobb.-A póráznál fogva közelebb húzol, és ajkaid lecsapnak ajkaimra. Hajamba markolsz, kissé hátrarántod fejem, így folytatjuk ezt a csókot, amelyre az egész film alatt vártam.
Mikor ajkaid elválnak ajkaimtól, még fogva tartva tekintetem, így szólsz.
-Okkal hoztalak moziba, de úgy gondolom kissé még szégyenlős vagy ahhoz amit szerettem volna. Jól gondolom?
-Igen, Gazdám-válaszolom halkan. -De….nem kissé.
-Azt majd idővel meglátjuk😊 -Válaszolod, és szabadon engedve hajam, indítasz.
Gondolataimba merülve ülök melletted, mire kicsit magad felé rántod a póráz végét. Meglepetten pillantok rád.
-Igen elgondolkozó vagy ma este.
-Csak élvezem az utat, Gazdám.
Gazdám meglazítja a pórázt, és én visszasüppedek az ülésbe.
….Nem sokkal később megérkezünk a szállásra. Szeretek ide jönni 😊 Persze lehet csak azért, mert veled jövök.
Mint már oly sokszor, a póráznál fogva bevezetsz a szobába, és még be sem érek az ajtón, magad elé rántasz, ám elfelejted, hogy kicsit ügyetlenke vagyok, és neked ütközöm 😊
Hogy elrejtsem zavarom, csak mosolygok, és megpróbálok megállni a saját lábamon 😊 Pórázam kezedben, és így nézzük egymást pár pillanatig, majd közelebb lépsz, és meglepődve tapasztalom tenyered csattanását arcomon. Na nem mintha fájt volna, de azért meglepett.
-Csak mert azt mondtad hiányzik-és a következő pillanatban már érzem birtokló, követelőző csókod.
-Ismered az utat a fürdőbe. -Csatolod le a pórázt. -De siess, most nem akarok várni rád. Szeretném már érezni, ahogy a tenyerem alatt pirosodik a feneked.
Nem szólok, csak mosolyogva elindulok a fürdő felé.
…Pár perc múlva már előtted is állok.
-Szerintem kissé túl öltöztél, nem gondolod? -kérdezi Gazdám, miközben újra nyakamra illeszted a nyakörvet. -Vetkőzz le!
-Gazdám….
-Igen? Mit szeretnél?
-Nem szeretnék levetkőzni.
Gazdám kérdőn pillant rám.
-Mármint azt szeretném, hogy te vedd le rólam ezt a pár ruhadarabot-mondom újfent elpirulva.
-Igen? -Gazdám ujjai melltartóm szegélyén járnak, miközben egymás szemébe nézünk, és láthatóan élvezed a helyzetet, hogy tudod, már most nedves vagyok tőled, attól ahogy rám nézel, és magától a közelségedtől 😊Persze én is élvezem, ez kétségtelen. Már jó ideje erre a találkozásra vártam, és végre újra itt állhatok előtted. Gazdám ujjai már nyakam körül járnak, így kerülsz mögém. Hirtelen hátrarántod fejem, és megcsókolsz. Óóó de vártam már…mindig várom a csókod, szeretem ahogy csókolsz 😊 Majd amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen abba is marad ez a csók. Elengeded hajam, és kezed végig siklik oldalamon, fenekem simogatod, markolászod. Érzem, hogy fokozódik bennem a vágy.
-Szóval szeretnéd, ha elfenekelnélek?
-Igen, Gazdám-válaszolom.
-És mivel szeretnéd, ha elfenekelnélek?
-Szeretem ahogy kézzel fenekelsz, Gazdám. De egy kis korbácsolás sincs ellenemre 😊
-Óóó…és hol marad a pálca, kis szukám?
-Hát…
Gazdám ujjai bugyim szegélyén járnak, és…és már meg is szabadított bugyimtól 😊,majd kezével mintegy véletlenül megérintette puncim, Másik kezével hajamba markolt, és szenvedélyesen csapott le ajkaimra, és rátalált csiklómra. Pár másodpercig csiklóm izgatta, miközben élveztem csókját, majd egy, majd két ujja tévedt hüvelyembe. Ezt játszotta egy darabig, ujjazott, csiklóm izgatta, és közben szenvedélyesen csókolóztunk.
-És ez hogy tetszik, kis szukám? -kérdezte.
-Nagyon…tetszik, Gazdám! -válaszoltam, nyöszörgések, sóhajtozások közepette.
-Ezt örömmel hallom, kis szukám! Remélem az este további része is ennyire elnyeri a tetszésed-mondod két csók között.
-Minden bizonnyal, Gazdám!
Gazdám elhúzódott ajkaimtól, elengedte hajam, majd kikapcsolta melltartóm, ami a földre hullott. Megfogta mellem, masszírozta, markolászta, míg puncimban, puncimon járó ujjait számhoz közelítette. Megérintette ajkaim, és én engedelmesen fogadtam számba ujjait.
-Nemsokára a farkam lesz a helyén-utalt számban lévő ujjaira. -Szeretnéd, kis ribanc?
-Igen, Gazdám! -feleltem, és másik kezed is rátalált mellemre. Markolásztad melleim, bimbóim morzsolgattad, először csak gyengéden, majd erősebben, míg végül már tényleg fájt.
folyt.köv.