A Domina csókja

A kínvallatást szenvedő fogoly a keresztről levétetett, hátán száz korbácsütés sajgó barázdája, mint egy szántás valamely vérző mezőn, heréi sajognak az elektro tortúra után, most Dominája lába alatt hever ernyedten, érzi, hogy a tűsarkú fekete bőrszandál hideg talpa a nyakára nehezedik. "Victory pose", hány ilyen képet elmentett titkos mappáiba a net-ről ! Most saját torkán érzi diadalmas Dominája lábát. Felnéz: a lábszár íve csodálatos,hosszú, karcsú comb, rövid, izgatóan feszülő bőrnadrág, csípőre tett bőrkesztyűs kéz ( ó, az a bőrkesztyű, a kézháton kerek nyílás, hogy alázattal csókolható legyen a korbácsot fogó kéz ), a bársonybőrű hasat láttató áttetsző, fekete csipkeboleró...
A fogoly ( majdan örökös rabszolga, az Istennő tulajdona ) börtöne magányában ezerszer feltette a kérdést: ki ez a nő ? Karcsú, törékeny, gyönyörű teste mint egy tinédzseré, civilben szelíd bölcsészlánynak vélni, magassága alig a válláig ér, súlya szinte csak harmada, mégis foglyává alázta, virtuális börtönbe zárta - elragadta minden percét és uralja minden gondolatát-, kénye-kedve szerint kínozza, legmélyebb, személyes titkait kínvallatásban feltöri, szuveneritását porba tiporta; talán mágikus tekintetű zöldes-szürke szemében izzik a varázs, amely majd örökös rabszolgává béklyózza ?
Most a fogoly egy támlás székre kötöztetik, csuklóin-bokáin feszes bőrbilincsek, nyakát a támlához lánc merevíti. Meztelen, háta a támlának feszítve minden moccanásra sajdul.
Kínvallatója szemben vele az ölében ül, nyakára kötélhurkot vet.Csupasz combjaira feszülnek Domina meztelen combjai, e kívánatos, hosszú, karcsú combokat álmában lassan végigcsókolta - térdelve, hátrabilincselt kézzel-, majd nyelvével szolgálta rabtartóját, miközben hátán rövid korbács csattogott, nyelve fürge mozgásait megkorbácsolt teste vonaglása tette élvezetesebbé.
Domina az egyre szoruló hurokkal maga felé húzza a fogoly arcát. Face to face. A fogoly szemeit elönti a fuldoklással járó kínok könnye, nem látja, csak érzi, hogy kínzónője ajkai az övétől hajszálnyira vannak, a fogoly szája feldagadt a vallatáskori pofonoktól, könnyein át, az ájulás határán látja - vagy sejti?- a szürkészöld szemekben lobogó kegyetlen kéjt, száján érzi Domina leheletét.
Épp elfogy a levegő, amikor rebbenő csókot érez duzzadt, sebes ajkain.
Alig van eszméletén, amikor eloldoztatik és földre zuhan, maradék erejével trónusán pihenő úrnője elé vonszolja magát, átkarolja lábait, meggyötört testét rázza a zokogás: minden kínzásnál jobban fáj a lelkébe maró szerelem.

Íródott fogságom harmadik hetében, T.városkában.