A Korbács története - 1-

Advent volt,s én lázasan készültem a karácsonyra, hogy valami különlegeset adjak Neki, hiszen Ő maga is egy csoda. Feltettem egy blogot, majd az egyik, már korábbról ismert férfi segített kiválasztani a Mestert. A Mestert aki elkészíti nekem a tökéletes korbácsot. S hogy milyet álmodtam meg? Legyen piros és fekete, bőr legyen és velúr. A saját súlya is okozzon egy kicsi bizsergető fájdalmat. Az emailok jöttek-mentek, nagyon egymásra találtak az elképzelések...
Elérkezett a karácsony, de Ő nem jött, mert korona gyanús volt. Eszméletlenül hiányzott. Vágytam, akartam, kívántam.
A korbács pedig becsomagolva várta a szebb napokat.
Eljött a szilveszter, Ő nem jött. A korbács pedig becsomagolva várta a szebb napokat.
Eljött január első hétvégéje és Ő végre megérkezett. Amikor megcsörgetett már nedvesen siettem le, hogy beengedjem. Feljött, leültünk a karácsonyfa mellé és elkezdte kibontani az Ajándékát. Meg sem lepődött, csak mosolygott. Akkor már tudtuk, hogy meghatározó szerepet játszik majd az életünkben ez a gyönyörűség.
Eltelt újabb két hét és Ő megint hívott. Csini outfitben, sminkelve, magassarkúban vártam. Feljöttünk a szobámba és elővette a zsebéből négy kampót és ugyanennyi karabínert. A bőröndből egy fúró és egy kombinált fogó került elő. Kicsit átalakította a francia ágyat, hogy alkalmas legyen a Játékhoz. Mégsem itt kezdtünk. A másik szobában baldachinos ágy van. Oda került a negyedik csavar, a méreteimre igazítva. Majd hozta a nyakörvet és a kézpántokat.
- Készen állsz?
- Igen Uram - feleltem
A nyakpántot finoman rámadta, és felcsatolta a kampóra. Következett a kezem. Kötelék végén a karabíner és az is a tarkómnál landolt. Patt helyzet, gondtam boldogan.
Elővett két rövidebb kötelet és megkötözte vele a melleimet. Majd díszként kaptam rá egy-egy fekete íratos csipeszt. Itt már azért rendesen felszisszentem...
És a kezébe vette a korbácsot. Elkezdte verni a kebleimet. Először finoman, majd egyre erősebben sújtott le rám. Ezt addig csinálta, míg a fájdalomtól elsírtam magam............. folytatás Advent volt,s én lázasan készültem a karácsonyra, hogy valami különlegeset adjak Neki, hiszen Ő maga is egy csoda. Felettem egy blogot, majd az egyik, már korábbról ismert férfi segített kiválasztani a Mestert. A Mestert aki elkészíti nekem a tökéletes korbácsot. S hogy milyet álmodtam meg? Legyen piros és fekete, bőr legyen és velúr. A saját súlya is okozzon egy kicsi bizsergető fájdalmat. Az emailok jöttek-mentek, nagyon egymásra találtak az elképzelések...
Elérkezett a karácsony, de Ő nem jött, mert korona gyanús volt. Eszméletlenül hiányzott. Vágytam, akartam, kívántam.
A korbács pedig becsomagolva várta a szebb napokat.
Eljött a szilveszter, Ő nem jött. A korbács pedig becsomagolva várta a szebb napokat.
Eljött január első hétvégéje és Ő végre megérkezett. Amikor megcsörgetett már nedvesen siettem le, hogy beengedjem. Feljött, leültünk a karácsonyfa mellé és elkezdte kibontani az Ajándékát. Meg sem lepődött, csak mosolygott. Akkor már tudtuk, hogy meghatározó szerepet játszik majd az életünkben ez a gyönyörűség.
Eltelt újabb két hét és Ő megint hívott. Csini outfitben, sminkelve, magassarkúban vártam. Feljöttünk a szobámba és elővette a zsebéből négy kampót és ugyanennyi karabínert. A bőröndből egy fúró és egy kombinált fogó került elő. Kicsit átalakította a francia ágyat, hogy alkalmas legyen a Játékhoz. Mégsem itt kezdtünk. A másik szobában baldachinos ágy van. Oda került a negyedik csavar, a méreteimre igazítva. Majd hozta a nyakörvet és a kézpántokat.
- Készen állsz?
- Igen Uram - feleltem
A nyakpántot finoman rámadta, és felcsatolta a kampóra. Következett a kezem. Kötelék végén a karabíner és az is a tarkómnál landolt. Patt helyzet, gondtam boldogan.
Elővett két rövidebb kötelet és megkötözte vele a melleimet. Majd díszként kaptam rá egy-egy fekete íratos csipeszt. Itt már azért rendesen felszisszentem...
És a kezébe vette a korbácsot. Elkezdte verni a kebleimet. Először finoman, majd egyre erősebben sújtott le rám. Ezt addig csinálta, míg a fájdalomtól elsírtam magam............. folytatás következik...