Nem valentin (17. rész)

A vasláda újra kinyílt és Liza elé tárta kegyetlenkedésének sötét és varázslatos eszközeit. A nő szerette nézegetni készletét. Élvezte, hogy mindegyikről van valami igazán mélyreható emléke. Elégedettséggel töltötte el és erőt merített belőle.
Most éppen ahhoz, hogy mivel is büntesse Ákost a tiszteletlen és modortalan hangvételéért. Mérges volt rá, mert más tervei voltak a második alkalomra, de ezt a viselkedést nem hagyhatta annyiban. Egy dologban volt csak biztos, hogy Anna jutalmat érdemel engedelmességéért -, mert Liza is azt hitte, hogy a lány félelemből akar maradni -, úgyhogy elhatározta, hogy együtt büntetik meg Ákost. Hatalmat ad Anna kezébe.

A fürdőszoba ajtaja váratlanul hátba csapta Ákost.
- Zárt ajtón kopogni illik... - jegyezte meg a férfi flegmán.
- Az én lakásomban nem léteznek számomra zárt ajtók, Picinyem! - válaszolt Liza nyugodt hangvétellel és végigsimított a férfi arcán a tenyerével.
Ákos nagyot nyelt, úgy érezte, mintha megfagyott volna az ereiben a vér a nő érintésétől, aki már az állát szorította, majd szigorúra váltva a hangvételt parancsolta neki:
- Térdre, szolga!
A férfi szégyenkezve térdelt le, végig az járt a fejében, hogy Annáért teszi.
- Ma Anna és én parancsolunk neked, az Úrnőid vagyunk és szó nélkül azt teszed, amit mi mondunk.
Anna meglepetten állt, testét szégyenlősen takargatva és összenézett a férfivel, aki kerek, kérlelő szemeket meresztett rá.
- Anna, hálás vagyok az engedelmességedért! Uralmat adok neked cserébe egy napra a szolgám fölött. Parancsolj, dönts, és élvezd kislány! - mondta Liza és lágyan megcsókolta Anna mozdulatlan, szétnyílt ajkait.

Ákos térden, Liza és Anna a vállait kétoldalról fogva sétáltak együtt a bordó szobába. Ákosnak csak most jutott eszébe, hogy milyen egy baljós színválasztás ez. Liza a láda felett elsikló kézmozdulattal jelezte Úrnőpárjának, hogy a választás joga az övé. Anna egy rózsaszín pántot látott meg. Szerette ezt a színt, így hát kihúzta a mélyről. Egy gagot tartott a kezében. Nézte egy darabig, majd macskaléptekkel megközelítve áldozatát, a férfi szájába helyezte és rögzítette. Újra a ládához lépett. Észrevette a jól ismert pálcát és egy övet, amit alkalmasnak talált arra, hogy a pálcát magához rögzíthesse. Ám, ahogy az öv kiszabadításával bajlódott, valami mást is kirántott vele... Liza boldog volt.
folyt.köv.