24 days 1.

Hogy mit érzek most, kettő héttel vízkereszt után?! Nem is tudom. Űrt, hiányt és rettentő késztetést, hogy csak egyszer, még egyszer, egyetlen egyszer...
...pedig akkor reszketve imádkoztam, hogy csak legyen vége már! Csak egyszer, még egyszer, egyetlen egyszer legyek újra szabad!
December elején kezdődött, amikor a vírushelyzet miatt haza kellett jönnöm Ausztriából. Több havi levelezés után öltött testet a vágy, a fiatal pár még kinn megígértette velem, hogy ha hazajövök, hozzájuk megyek egyből. Friss Covid tesztemmel nem volt probléma az út, a határon sem firtatta a rendőr, hogy hová megyek, az angol nyelvű tesztet úgy fogadta el a fiatal őrmester, hogy egy mukkot se értett belőle. Illetve a “NEGATIV” kifejezést igen, az elég is volt neki, jó utat kívánt és már itthon is voltam. Illetve volt még előttem kb.: 100 km út, míg a megadott címre értem. Már Vas megyében jártam, amikor megcsörrent a telefonom, a levelező partnerem hölgy tagja érdeklődött kedélyesen, hogy merre járok, érezhette a hangomon, hogy egyre közelebb, mert nem csak remegtek, de szinte dadogva akadoztak is a szavaim, kiszáradt torkom a bekapcsolt klímára fogtam, ezen aztán akkorát nevetett, hogy még a kihangosító hangszórója is berezonált.
-Na lépj a gázra köcsög! - vált egy szempillantás alatt rideggé az előbb még vidám kacaj. - A férjem már türelmetlen, egész délután engem basztat, hogy hol a picsába vagy?! - folytatta és meg sem várta a választ, bontotta a vonalat. Szinte azonnal újra tárcsáztam, de nem vette fel. Újra próbálkoztam, majd ismét, vagy 12 alkalommal, amikor felvette, mielőtt megszólaltam volna, ugyanazzal a félelmet keltő katonás hanglejtéssel megszólalt:
-Itt is vagy?!
-Nem. - válaszoltam, és mielőtt folytattam volna, hogy nem is tudom a pontos címet, csak a falu nevét, már jött is a kimért, de határozott válasz
-Nem, kicsoda?! - fogalmam sem volt, mit kell felelni, éreztem, hogy a Gabi nem megfelelő, a Gabriella hülyén hangzana, más meg egyszerűen nem jutott eszembe. - Talán nem Mistress, vagy nem úgy gondolod köcsög?!
-De úgy gondolom Mistress! - mondtam és vártam, hogy mondjon valamit, de nem szólt. Egyre kínosabb volt a csend, legalább másfél kilométert haladtam a 8-as főúton, mikor megtörte a hallgatást.
-Na akkor a falut tudod! A Kossuth utca 41-be kell becsengetned! Az autót ott kell hagynod, Pál majd idehoz! Siess!
-Igen Úrnőm...
-Kicsodád?! -nevette el magát ismét, de riasztó módon azonnal váltott, mintha ketten álltak volna a telefonvonal másik végén. - Mondtam, hogy az én megszólításom Mistress! - üvöltötte torka szakadtából. Ha még egyszer elbaszod, azt megemlegeted köcsög!
Annyira furcsa volt, hogy így beszélt, soha előtte nem tapasztaltam ilyet. Egy kedves “csupa csipke, csupa báj” lányt társítottam a levelezésünkhöz, akit sokszor nekem kellett bátorítani, hogy legyen már kicsit határozottabb.
-Itt vagy?! - kérdezte határozottan.
-Igen itt, illetve, még nem ott, csak itt...
-Faszt dadogsz buzi?! Nem tudsz normálisan felelni, te fasz?!
-De tudok Mistress!
-Akkor nyögés ki, hol a picsába vagy?!
-Most hagytam el Körmendet Mistress, a GPS szerint 14 perc múlva a megadott címen leszek!
-Csipkedd magad buzi! - enyhült kissé meg Gabriella hangja.
-Csipkedem magam Mistress!
-Na csak azért! - ezzel megszakította a hívást.
Visszhangoztak a fejemben az utasításként kapott szavai. Így utólag magam sem értem, hogy miért nem léptem a fékre és fordultam vissza? Mondjuk idő sem volt sok gondolkodni, annyira szuggesztív volt a beszélgetés, hogy mire meggondolhattam volna magam, már indexeltem is balra, a mellékútra bekanyarodva szinte azonnal a megadott címhez értem. Kikacsoltam a GPS-t, kiszálltam, de nyílott a kapu, egy 50 év körüli mokány parasztember intett, hogy járjak be, mutatva, hogy hol álljak meg az udvaron. Visszaültem, bejártam. Amikor kiszálltam, üdvözölt:
-Azt hittem soha nem ér ide! Gyűjjön be! -mutatott az utcára merőleges hosszú házának tornácos középső részén levő ajtó irányába, majd jellegzetes kacsázos járásával előre ment!
Se köszönni, se bemutatkozni nem volt időm, gondoltam majd bent. Kivettem egy üveg Chianti-t meg a kisebbik bőröndömet, lezártam és beriasztottam az autót és követtem.
Belépve egy hasonló korú, nálam talán 15 évvel idősebb hölgy is volt a szobában, tipikus falusi “néni” otthonkában, térdig érő nylon harisnyában. Látszott rajta, hogy a -talán férjével?- együtt nem igazán adnak magukra, abban sem voltam biztos, hogy fürödtek-e a héten. A cserépkályhával fűtött szobában kimondottan hűvös volt.
-A ruháját adja ide! - mondta az úr, aki fogadott. Miközben kibújtam a kabátból, üdvözöltem őket!
-Tiszteletem, én Andor Szabolcs vagyok, - közben nyújtottam a kezem, benne az üveg itallal, de bár ne tettem volna! Megláttam a férfi kérges és koszos kezét, már megbántam, elvette az italt, elütötte a kezem és közelről sem barátságosan megszólalt ismét.
-Sok a duma pajti! A ruhádat add! - odaadtam a kabátom. -A többit is! - utasított, de elsőre le sem esett mit szeretne! Szinte automatikusan léptem ki a cipőmből és néztem körül, van-e valahol egy papucs kikészítve?
-Na milesz?! Én vetkeztesselek le?! - kérdezte a hölgy, aki ekkor szólt először hozzám. Értetlenül néztem, hogy mit kéne még levetnem, de ismét megszólalt!
-Pucérra, csirke! - nem igazán értettem a helyzetet, soha életemben nem látott emberek előtt hogy vetkőzzek le és mit veszek majd fel, de a házigazda megelégelte a helyzetet. Kifűzte a vastag bőr nadrágszíját és a jobb öklére tekerve meglóbálta.
-Tán segíccség kő gyerek?! - kérdezte.
-Nem, csak... - és ekkor olyat odacsapott a combomra, hogy a szíj visszacsapó vége pontosan a sliccemet találta el és ez még a nadrágon keresztül is fájt.
-No megy, vagy nem?! - csapott újat, szinte pontosan ugyanoda.
-Szaporán, szaporán - nógatott a hölgy, hittem én. De nem nekem szólt, hanem a férfinak, aki olyan ütemben kezdett verni a szíjjal, mindenhol, ahol ért (!), hogy önkéntelenül magzatalakzatban védtem magam, összekuporodva. Az egyik, fentről lefelé sújtó ütés a fülemnél érte az arcom, a szíj vége a tarkómon csattant, ekkor már sírtam és artikulátlan hangon kértem, hogy “álljanak le”!
Abbahagyta a verést a férfi, az asszony odalépett és a papucsa orrával a fejem alá nyúlva a papucsával megemelte a fejem. Szinte abban a pillanatban arcon köpött a férfi.
-Kö még, vagy most má’ levetkezel? -kérdezte az asszony.
-Vet, ve, vetk, - küzdöttem a könnyeimmel - vetkőzöm! - nyögtem ki végre és a földön fekve elkezdtem kigombolni az ingem. Amikor kibújtam a nadrágból, rám szóltak, szinte egyszerre.
-Állj fel gyerek! - feltápászkodtam, nem ment könnyen, vagy 30-40 ütést kaptam, a ruha alatt is tiszta vörös volt a bőröm, a vastag bőrszíj lenyomatának szélei már kékes-lilás véraláfutásokban pompáztak a lábaimon, a fenekemen és a hátamon, illetve a karjaimon, ahogy védtem magam. Fogalmam sem volt, rémült tekintetem a hölgy pillantását kereste, kezeimmel szinte automatikusan takartam testem. Amikor meglett a szemkontaktus, odaszólt az asszony:
-A zoknit is! - engedelmeskedtem, szinte azonnal kilépve a zoknikból, kissé ki is húztam (szinte büszkén) magam, hogy milyen flottul megtettem, amit kért. El is felejtettem egy pillanatra, hogy szinte teljesen meztelen vagyok, egy vadidegen helyen, két vadidegen ember előtt.
-A gatyádat is! - utasított ismét a hölgy. Elkerekedtek a szemeim.
-A gatyámat?! - kérdeztem vissza, szinte önkéntelenül.
-Azt! - mondta szinte földön túli nyugalommal, kedvesen. Mintha nem is vert volna az előbb szinte félholtra a párja.
-Kell még?! - kérdezte a férfi meglóbálva a szíját, azonnal elsírtam magam ismét.
-Nehehem! -mondtam zokogva. -Veszem már! -folytattam, de ekkor a hölgy a szavamba vágott!
-Lássam! - lassan kezdtem kibújni a nadrágomból, ekkor a férfi megint lecsapott!
-Gyorsabban! - kiáltott rám közben, de az alsónadrágom ekkor már lenn volt a lábfejeimen, félig a földön.
-Add ide! - utasított a hölgy, lehajoltam, kiléptem és felvettem, hogy odaadjam.
-Térden! - utasított és csapott rám ismét a férfi. Térdre rogytam, amikor felnéztem a hölgyre, hogy odaadjam az alsómat, egy hatalmas, szilvalekvár-keverő fakanál volt a hölgy kezében. Elvette az alsómat és a saját számba tömte bele. A férfi egy leukoplaszt szalaggal körberagasztotta, hogy ne tudjam kiköpni. Szinte azonnal “elszívta” az összes nedvességet, nyálat a számból a boxeralsóm.

Folyt köv.