A lebukás 1.rész (előzmény)

Előszó:
Akit a „behatolás” leírásának az olvasása nyűgöz le, annak csalódást fogok okozni. Engem az izgalmi állapot kialakulás, a lelki háttér megértése nem hagy nyugodni. Hiszem, hogy a test stimulálása a gondolataink felizgatása nélkül „csupán” egy fizikai megerőszakolás.
Még is csak van különbség a között, ha egy kecske rúg tökön védekezésből, vagy ha ezt egy szexi szomszédnő teszi meg örömforrásból 😊


Nagyjából két éve éltünk már kapcsolatban. Mária egy igazi modern határozott nő. Egyikünk sem számolta fel a saját életét, de törekedtünk a közös minőségi együttlétekre. Jellemzően az én lakásom voltunk, neki volt kulcsa hozzá. Ez a fajta „olykor” együtt lét elsőre furcsa volt, de idővel láttam az előnyeit. Ő kifejezetten társasági lény volt, nem igazán akarta feladni a barátnőivel történő szoros kapcsolattartást, én pedig ezekben az időkben sportolhattam, vagy még többet tudtam a munkámmal foglalkozni.
Szerettem a lényét, izgatott a teste és végtelen feltöltött az ölelése, nagyon tudott hiányozni amikor külön voltunk. Szinte folyamatosan vágytam rá, persze ezt nem igazán hoztam szóba, igyekeztem megfelelni az általam vélelmezett elvárásnak… örömmel fogadtam amikor jött és csendben tűrtem amikor egyedül maradtam.. talán ez számára a vágyott szabadság… gondoltam… üdv mai világ.
Utólag visszagondolva talán nem is voltunk igazán őszinték egymáshoz. Voltak titkaim, vágyaim és eszemben sem volt kockáztatni, hogy megnyílva esetleg elveszítsem azt, ami már kialakult közöttünk Talán szégyelltem magam, vagy csak szimplán gyáva voltam beszélni róla. Így hát ezzel a vívódással éltem a kettős életem.
Éltem a hagyományosan vett kapcsolatom Máriával és a titkos vágyaimmal való fantáziálást amikor egyedül maradtam. Esténként vadásztam a videókat és leveleztem olyan nőkkel, akik abban éltek, ami rám rendkívüli izgalommal hatott. Mentettem minden olyan linket, amiben a vágyaim tudtam átélni… ezekben a filmekben a nők meztelenre vetkőztették a férfiakat és felsőbbrendűen viselkedtek velük, megalázták őket. Hatott rám egy tűsarkú cipő látványa, egy vékony boka, minden, ami a nőiesség szimbólumai… az apró fehérnemű, a formás fenék, a női mell, de még egy szép női pofika is, de kiváltképp izgatott a női dominanciá
A CFNM, Femdom linkek csak gyűltek és az elfojtott vágyak egyre fokozódtak, ….ez az én titkos életem része volt. Gyakran azon kaptam magam, hogy a nőket automatikusan kategóriákba sorolom… külön becsben tartottam azokat, akikről azt vélelmeztem, hogy nyitottat lennének egy ilyen típusú együttlétre. Figyeltem a hangsúlyt, a mozdulatokat… rabja lettem a cipőknek, a hosszú lábaknak...ez ellen nem sokat tehettem… belső leküzdhetetlen kényszer, amely egy idős az első merevedésemmel. A nők mindig is izgatták a férfiak fantáziáját. Ösztönösen viselkednek, öltöznek, úgy, hogy hergeljék a férfit. Az én Máriám élen járt ebben és talán nem meglepő módon a barátnőire is ez volt a jellemző. Egy jó alakú nő szerintem bármit csinál, bárhogyan öltözködik, óhatatlan a férfi fantáziájának a tárgya.
A barátnők közül volt egy, aki különösen hatott rám, szinte kerültem is a társaságát, mert olyan vibrálás, feszültség övezete a jelenlétét, amit nem igazán tudtam összeegyeztetni a Máriával meglévő kapcsolatommal. Hűséges, de nem érzéketlen típus vagyok. Amikor Ő jelen volt, akkor minden figyelmem birtokolta. Imádtam az illatát, a mozgását. Nem voltak nagy mellei, de talán rajzolni sem lehetne volna formásabbakat. Van az a női mell, amire vétek melltartót húzni… neki magától álltak büszkén ékként a felfelé hegyesedő mellbimbóival. Nyilván tisztában is lehetett ezzel, mert szerette az átlátszó blúzokat, a mély kivágást és eleve a falatnyi minit. A feszes testén minden jól állt. Nem lehetett nem észrevenni a szépségét, de ami ennél is nagyobb hatást gyakorolt rám az flegma stílusa volt. Úgy beszélt, hogy a száját alig nyitva elharapta a szavakat, mint akinek a botoxtól nem mozdulnak az idegek az arcában. Ettől egyszerre tűnt beképzelten és izgatóan szexinek. Ezt a hatást erősítette az is, amiket mondott. A férfit szükségtelennek gondolta és szerint jobb világ lenne, ha a döntéseket a nők hoznák meg. Kimondatlan alkalmatlannak gondoltuk egy párkapcsolatra. Ez a lány volt szerelmem legjobb lelki barátnője… a neve Barbara!


Egy vészjósló napon átjött hozzám Mária. Együtt voltunk, de még is külön. Én a számítógépemmel bajlódtam, mert valami vírus lassította a programjaimat. Alig tudtam használni a gépem, pedig másnap fontos prezentációm lett volna, eléggé feszült voltam és nem is figyeltem a másik szobában időnként segítségkérő barátnőmre. Ő a telefonját bújta, albérletet keresett a húgának. Szólt hozzám, kérte is a segítségem, de én önző módon csak magammal voltam elfoglalva.
Ebben a feszült helyzetben kaptam egy telefonhívást. Egy beszállító kért meg, hogy nyissam ki a céget. Közel van a munkahelyem és miután vezető beosztásban dolgozom, evidens volt hogy nekem szólnak. Kicsit még puffogtam, majd szóltam Máriának, hogy sietek vissza, de mindenképpen várjon meg. Kocsiba ültem és elviharoztam.

A tervhez képest tovább maradtam, több mint egy órán át távol voltam. A parkolóhoz érve nem láttam az autóját… rossz érzés fogott el, szinte szaladtam fel az ajtóig. Benyitottam.... az illatát még érzetem, de Ő már sehol nem volt. Mérges lettem magamra, hiszen tudtam hogy fontos neki a húga én pedig nem segítettem neki pedig kérlelt. Valamit panaszkodott a telefonjára is, de nem figyeltem rá. Már majdnem felhívtam, de valami ismeretlen erő visszatartott. Bevillant a kép, hogy a számítógépem bekapcsolva hagytam és a víruskeresés miatt még az automatikus kikapcsolást is blokkoltam. Idegesen átviharoztam a dolgozó szobámba… már messziről észrevettem, hogy egy cetli került a monitoromra. Forróság öntött el… egy pillanat alatt összeállt a kép. Nem boldogult a telefonjával és leült a gépemhez, hiszen szüksége volt egy böngészőre.

A cetlin a rövid üzenet egyértelmű volt… „LÁTTAM” mindent értek! Átmentem a Barbihoz, neki volt igaza! NE KERESS!!!”

A földre rogytam a lebukás fájó gyötrelmével. Kavargott bennem minden.. egyszerre erősödött a szerelmem elvesztésének a fojtogató gondolata és a titkom feltárásának a felszabadító izgalma, de ami ennél is jobban belém hasított az a Barbis hivatkozás jelentősége
Annál jobban semmit nem szerettem volna elkerülni, mintsem hogy a Barbi a titkom tudója legyen és hogy a két nő a videóimról, rólam egyeztessen…és mit jelenthez az, hogy „Neki volt igaza”????. Megpróbáltam felhíni, de az első csörrenésre kinyomott… ezzel is tovább fokozva a rossz érzésem. Írni kezdtem, szánalmasan magyarázkodni, kérlelni… de igazából ezzel csak a saját gödröm mélyítettem.

A hirtelen csendet nyomasztó napok követték.. nem keresett, nem válaszolt, mintha megszűnt volna a létezés. A legkisebb foszlánynak is örültem volna, de semmi nem jutott belőle. Az életösztönöm azt mondatta és erősített bennem, hogy talán így jobb is. Egy igazi kapcsolatban nincs ilyen őszintétlenség! Tudnunk kel beszélnünk egymással a szexuális fantáziákról, minden olyan fontos tényezőről, ami ellen nem tehetünk ….pláne ha ez meghatározó része az életünknek. Egyszerre láttam magam előtt a gyönyörű nőt, akire vágyom és éppen elveszítek és közben láttam egy magam által kreált „gonoszt” akivel nem tudtam őszinte lenni és aki nélkül jobb, teljesebb lehetne a jövőm. A képzavar a saját viaskodásom tükre és a ráhatásom hiánya…. egyben a szánalmas önmagam felmentésére tett kísérletem.

Miközben építettem magamban a „jobb így érzést” egyszer csak megcsörrent a telefonom. Napok óta bezárkóztam, már mindenkit elmartam magam körül és csak egyetlen személy hívását vártam, de másképpen csörgött, kicsit olyan erőszakosan… Barbi volt az. Egy tengerparton készült fotó volt hozzá társítva… ott nézett rám a telefonomon keresztül a falatnyi fürdőruhájában a kibuggyanó tökéletes melleivel a szokásos érinthetetlen nézésével… mozdulni sem tudtam. Tudtam, hogy ez a beszélgetés elkerülhetetlen és ez az egyetlen út a szerelmemhez.
Sokáig csengetett, ezért összeszedve magam, reszketve de felvettem végre.
• Szia Barbi… szóltam bele rémesen halkan remegő hangon.
• Na helló nagyfiú… viszonozta a szokásos magabiztossággal
Én megkukultam, tehát ismét Ő folytatta:
• Na mi a helyzet szerinted?
erre sem igazán volt jó válaszom és a „szerinted” inkább csak a szorongást fokozta bennem. Cikáztak a gondolataim, nem tudtam másra gondolni, csupán arra, hogy a videók tudatában kifogja élvezni ezt a helyzetet
• Nincs valami bevallani valód? (folytatta a fölényes és a bántóan racionális vallatást)
• Neeem niincs („vágtam rá” hatalmas önuralommal, mintha tartható lenne a titkolózásom védtelen bástyája)
• Na figyu… új helyzet van és ezt te is tudod! Ha valaha akarsz még beszélni a barátnőmmel (birtokos jelszót használt), akkor holnap pontosan 17:00 kor legyél a lakásomon… Ő is itt lesz…beszélhetsz vele… de amikor az utolsó mondatot mondta, akkor már valami furcsa gúnyt éreztem a hangjában.
Tovább elemezni nem tudtam, mert rám vágta a telefont. Egész este a hangja csengett a fülemben. Jobb pillanatomban esélyt láttam a helyzet rendezésére, rosszabban a Barbi hangsúlyába borzadtam bele. Ezt azzal hessegettem el, hogy hisz Ő ilyen. Nekem nem vele van dolgom, bár tudtam azt is, hogy megkerülhetetlen tagja a spontán alakult hármasunknak. Mi hárman tudunk az árulkodó videóimról, a titkos vágyaimról.

(folyt köv)