Niki jól megérdemelt büntetése 2

Valós!

- De, de...

- Csend! - teszem a szája elé a mutató ujjam, jelezve nincs itt az ideje, hogy beszéljen.

- Nincs semmi de, Niki! Nem elég, hogy el akarod takarni a tested előlem, de még vissza is beszélsz?

- Mi az első számú szabály, Niki?

- Az az első számú szabály Uram, hogy amíg nem kérdezel vagy nem engeded meg, hogy beszéljek addig nekem csendben kell maradnom. Egy szót nem szólok, egy árva hang nem hagyhatja el a torkom. - feleli.

Megfogom a bal mellbimbóját és határozottan csavarok rajta egyet, felnyög a hírtelen jött fájdalomtól.

- Bocsánat, Uram!

- Hajlandó vagy végre rám nézni?

Hosszú idő után először végre rám néz, egyenesen, mélyen bele a szemembe. Kézen fogom, oda kísérem az ágyhoz és óvatosan rá lököm. Nem ellenkezik, hagyja hogy hanyatt dőljön és finoman, lágyan landoljon a puha ágyon.

Kicsit még nézem, ahogy Niki meztelenül fekszik az ágyon, majd rá ülök, hogy ne tudjon úgy mocorogni, na nem mintha annyira szabadulni akarna, aztán az oda készített kötelekkel elkezdem kikötözni. Először a bal kezét kötözöm az ágyhoz, majd jön a jobb keze is, aztán a lábait rögzítem az ágy két végéhez kifeszítve. Már nedves a puncija, pedig még alig történt vele valami.


- Ugye tudod, hogy most mi következik?

- Igen, tudom! Rossz ribanca voltam Uramnak, aki emiatt meg fog büntetni. Most fogom megkapni azt a büntetést, amit Uram szerint megérdemlek. - jön a válasz.

- Pontosan. Most pedig kapsz 20 közepeset a puncidra a pina verő korbáccsal. Ennek a korbácsnak olyan az ütése, mintha megcsípné a csalán. A bűne mértékét figyelembe véve ide most ez a lightos kis korbács is elég lesz.

- Felkészültél?

- Igen Uram, felkészültem, kezdheted. Készen állok rá, hogy befogadjam a büntetésemmel járó fájdalmat.

- Tudod! Most is minden ütést hangosan kell számolnod! Ha rosszul számolsz vagy alig érthetően mondod ki a számot akkor az akár azzal is járhat, hogy az elejétől, a legelső csapástól újra lesz kezdve egész büntetés! - figyelmeztetés, majd lecsapok, amit azonnal hangos sikítás követ.

- Ezt még 19 ugyanilyen fog követni!

Minden további ütésnél egyre hangosabban és nehezebb nyögi a számokat. A 10-dik csapás után tartok egy kis szünetet, ami alatt oda ülök Niki mellé az ágyra és megpuszilgatom, megsimogatom.

- Büszke vagyok rád kicsim, hogy így viseled a büntetésed.

- Köszönöm Uram, de nincs miért büszkének lenni rám, én csak tűröm a megérdemelt büntetést. Túlságosan is jó vagy hozzám Uram. Bőven megérdemelném, hogy jóval nagyobb ütéseket kapjak arra a kibaszott pinámra, hogy minél jobban fájjon és szenvedjek. Mert úgy érzem, hogy újra és újra megtenném, ha nem kapok olyan büntetést, ami elég elrettentő erejű számomra, hogy vissza tartson attól, hogy engedély nélkül magamhoz nyúljak és kielégítsem magam.

- Ha úgy érzed, hogy nem elég visszatartó erejű számodra ez a 20 közepes ütés a puncidra akkor a fenn maradó 10-en felül még 20-at fogsz kapni pluszban.

- Folytasd, készen állok!

- Akkor folytatnom. - mondom, miközben felállok, majd jön is a 11-dik ütés, ami az előzőeknél hangosabban csattan, Niki fel is ordít a fájdalomtól.

- Ááá! Kérlek Uram, gyorsabb tempóban sújts le, mint az előző 10-nél. - Kérlek, Niki.

Minden csapásnál próbálja össze húzni a lábait, de a bokapántok, amik a lábait rögzítik terpesz állásban nem engedik. A következő 10 után újabb szünet.

- Uram, érzem, hogy már teljesen lucskos a pinám, és attól félek, ha nem lenne kikötözve a kezem akkor most oda nyúlnék.

A szünet utáni első néhány csapás után megjelennek, Niki szemében az első könnycseppek, de azt is látom rajta, élvezi, hogy büntetésből elverem a punciját. A második 20 ütésnél még nagyobbakat üvölt, mivel már nincs olyan része Niki puncijának, amit idáig 1 csapás sem ért, így minden alkalommal az eddigi ütések helyét találom el.

- Nos?

- Bocsánat Uram, többet nem csinálok ilyet, ígérem!

Eloldozom, majd oda fekszem mellé az ágyra és magamhoz húzom. Be takarózunk, ő hozzám bújik, én szorosan átkarolom, majd azt mondja:

- Köszönöm.


Vége