Nem valentin (16. rész)

- Ákos! - pofozta meg Liza kiáltva a férfit, hogy magához térjen és aztán azonnal a lába közé markolt.
Ákos összerándult a váratlan ingertől, ellökte a nőt és dühösen válaszolt:
- Elég! Nem értem ezt a beteg játékot, Liza! Kár volt randira hívnom téged, hogy megismerjelek. Már azt sem tudom én ki vagyok, de az biztos, hogy nem téged kerestelek! És egyáltalán mit képzelsz magadról?! Ki vagy te, hogy egy ártatlan lánnyal így bánj? Te nem látod, hogy ez már nem az élvezetről szól? Itt egyedül csak te érzed jól magad! Kegyetlen vagy!

Anna mindent hallott a fürdőszobából és nem mert visszamenni a szobába. A csempén heverő ruháit fürkészte és próbálta meggyőzni magát arról, hogy ez a megfelelő alkalom lelépni. Közben minden sorban eszébe jutott, ami az éjjel történt: A kád mellett állva úgy érezte, mintha újra hullámozna Liza testével. Aztán mintha nem hinné el, hogy a valóságban van fogdosni kezdte magát, a füleit, amiben mintha ismét csengett volna a pálca hangja, az ajkait a csókoktól és Ákos férfiasságának ízétől és a punciját, amin Liza az ujjaival és nyelvével is időzött.
- Úristen! - suttogta a lány rémülten, mert az emlékek felidézésétől hihetetlen vágyat érzett arra, hogy újra átélhessen valami hasonlót.

Ákos ebben a pillanatban kopogott be hozzá:
- Minden rendben Anna, nyugodj meg! Elmegyünk! - mondta a lánynak határozottan az ajtón keresztül.
A lány lassan kinyitotta az ajtót, kikukucskált a férfire és megszeppenve válaszolt:
- Én... azt hiszem... maradok.
Liza a hálószoba ajtajából figyelt és elégedetten dőlt karba tett kézzel, mosolyogva az ajtófélfának a válasz hallatán. A férfi összezavarodott:
- Bemehetek?
Anna szótlanul engedte be. Ákos gyorsan becsukta az ajtót, majd suttogva magyarázni kezdett a lánynak:
- Figyelj rám, kérlek! Nem kell itt maradnod! Senki nem tarthat itt! Gyere velem, segítek neked, hogy biztonságban légy és soha többé ne hallj erről a nőről!
- Köszönöm, de maradok! - mondta a lány, tenyerét a férfi mellkasára téve és a szemébe nézve, most már határozottan.
- De miért? Én ezt nem értem! Hiszen itt hagyott kikötözve, láttam a félelmet a szemedben.
- Magam sem értem, de úgy érzem, hogy ... akarom ... Lizát - szólalt meg Anna lesütött szemmel, mintha szégyenlené, hogy így érez, majd feltekintett a férfi szemébe újra és folytatta - És téged is.
Ákos elképedve állt a helyzet előtt. A szeme önkéntelenül cikázott az áradó, zavaros gondolataitól. Azt hitte, hogy Annából csak a félelem beszél, de nem merte felzaklatni, örült, hogy megnyugodott.
- Rendben. Akkor itt maradok. De csakis miattad, mert így akarod!
Ákos ölelésre tárta a karját. Anna kicsi, de békés mosollyal lépett közelebb meztelen testével és elmerült a férfi kabáttól meleg karjaiban. Örült, hogy nem marad egyedül. Bizalmat még nem érzett Liza irányába, de a vágyai ezt is felüluralták.

Liza mindeközben már magabiztosan készülődött a következő kalandjukra.