Édes, kis Subom vágyainak megvalósulása (2)

Kis pihenőt adtam, de közben hoztam valamit a kezemben. Kíváncsian nézett, leste, de nem látta mi az. Végül elnevettem magamat és kinyitottam az addig zárt öklömet.
Abban egy tűs kerék, egy hagymapucoló, olyan több hegyű eszköz és egy olyan körömtisztító kefe volt, melynek a másik oldala sarokcsiszolónak lett kiképezve.
Most odanyúltam és lehúztam volna róla a slipet, hogy sorra kipróbáljam rajta a hozott eszközöket, de megelőzött. Odébb lépett.
Hevesen tiltakozott és hangosan emlékeztetett a tabuira.
Dühösen legyintettem, majd intettem, hogy hagyja a slipjét és mutattam, hogy menjen.
El is fordultam tőle.
Egy darabig nem mozdult.
Majd lassan elindult felém és odatérdelt a lábamhoz. Átfogva azt és halkan megszólalt:
- Uram kérlek, ne haragudj rám. Ez túl gyors volt nekem az előbb.
Nem szóltam, hallgattam s vártam mond-e még valamit.
Egy ideig mind a ketten újra hallgattunk.
Végre ő szólalt meg hamarabb:
- Ha Uram büntetést is kapok azért, mert engedély nélkül szólalok meg, de megteszem.
- Mondd! – szólítottam fel.
- Ismered a tabuimat, hiszen előre leírtam és most is kezdetben elmondtam hangos szóval. Szívesen szolgálok, akár mezítelenül is, de semmi szex és főleg cbt sem! – hallottam tőle. Majd így folytatta:
- Szívesen lehúzom magam, és ki is lépek a slipemből, ha, ott, így mezítelenül nem ér hozzám Uram. Sem kézzel, sem más eszközzel. – jelentette ki.
- Most nem. Később, inkább legközelebb, már talán azt is megteheti. – ígérte meg.
- Jól van, rendben. – jelentettem ki halkan.
Ott állt előttem egy darabig, majd odanyúlt és lassan lehúzta a slipet és kilépett abból.
Ott feküdt a szőnyegen.
Egy ideig csak állt, még csak a farka elé sem tette a kezeit. Nem takargatta magát, sőt. Inkább kihúzta, mintha dicsekedne azzal.
Meg kell hagyni, élvezet volt nézni őt, így.
Végre lassan megmozdult. Körbe forgott, majd közelebb lépett hozzám. Egészen közel és megfogva a kezemet odavonta a farkához, hogy fogjam meg.
Én azonban nem tettem.
Elvontam a kezemet tőle, majd annyit mondtam:
- Lassan éledezik az „ékszered” is. Jó lenne, ha mg mielőtt ez megtörténne, felöltöznél és elmennél!
- Most? Miért? Az előbb még akarta, most már nem? – érdeklődött.
- Igen, így van. Most menj! S ha már Te is akarod, akkor hívj fel és gyere újra! – szóltam és sürgetően intettem neki újra.
Végre megértette. Lassan felöltözött, majd kiengedtem s elment.
Még a kapuból néztem utána, ahogyan kerékpárra pattant. Újra megcsodáltam kívánatos, feszes popóit a rövidnadrágjában, az abból kilógó izmos combjait, lábait és a feszes pólója alatti felsőtestét.
Nagyon kívánatos volt.
Volt.
(Én azt gondoltam, hogy sohasem látom többet.)
De tévedtem.
Még egy hét sem telt el s újra jelentkezett emailban, hogy mikor jó nekem, mikor alkalmas, mert szeretne újra jönni hozzám.
Nagyon meg sem lepődtem s azt válaszoltam – viccből – hogy akármikor jó, akár most is.
Nem telt bele háromnegyed óra, mikor csengett a mobilom s jelezte Aglozs, hogy mindjárt a kapuhoz ér, kérte engedjem be.
Megjött, bejött, felhozta a kerékpárját. Letette s belépett a lakásba. Nagyon meg sem lepődtem, hogy ugyanaz a ruha volt rajta, mint egy héttel ezelőtt. Megállt előttem, letérdelt és hangosan elsorolta vágyait és tabuit.
Vágyai már sokkal több volt, mint múltkor, de tabuja igen kevés.
Majd felállt, a fején át lehúzta a pólóját, kigombolta és elfordulva lehúzta a rövidnadrágját. Az alatt nem volt semmi rajta, tök csupasz s mezítelen volt.
Így, szinte peckesen bemasírozott előttem a szobába, majd odatérdelt a fotelom elé. Úgy várt.
Én is bementem,mosolyogva s mikor leültem, közelebb intettem őt, ráfektettem a térdeimre és váltott kezekkel tízet-tízet sóztam a feszes popóira, majd alaposan megsimogattam, nyomorgattam azokat, de lenyúlva a lábai közé, az ott találhatóakat is megszorongattam.
Aglozs szótlanul, nyikkanás nélkül tűrte.
Elmentem, több fajta, bőr pertlivel tértem vissza, amelyekkel elkötöttem a farok tövét, majd végig a már ágaskodó farkát is. Külön kötöztem a golyóit s végül feltettem pár facsipeszt is a golyói bőrére, és a farka végére, összecsippentve azt. Végezetül vettem a rövidebb korbácsot és megjártattam rajta. Ezt is nyikkantás nélkül tűrte.
Nem csak a hátán, mellén, hasán, de a belső combjain is, majd mögé lépve a hátát és a fenekét is megostoroztam az ostort forgatva. Kezdetben kicsit sziszegett, de abbahagyta.
Most újra elé léptem és kezembe fogva a bőr pertlik végeit szinte folyamatosan lehúztam azokat, így a farok kikerült annak szorításából s keményen, előre meredten állt. Ekkor csaptam le a farkára, többször is, de érzéssel. A meglepetéstől felkiáltott.
Szúrós nézésemre, azonban beharapta ajkait és csendben maradt, mert tényleg nem fájhatott. Ekkor ezt hallotta tőlem:
- Néha jobb nem nézni, mert a szem megcsal. Jobb érezni, csak érezni, az nem csal!
- Igen, Uram, megtanultam. – szólt és behunyta a szemét.
Most a csipeszek kerültek le róla, kellő morzsolások után, majd már az „ékszer” is meg lett kenegetve elölről és hátulról is, de tűrhető fájdalommal.
- Akkor most tornázni fogunk! – jelentettem ki.
Kinyitva a szemét látta, hogy leoldom, leveszem a csuklóbilincseket is és a szoba közepére parancsolva különböző törzsdöntéseket, hajlításokat, magas térdemeléssel helyben futást stb.-vezényelek. Így a mozgás kimozgatta belőle az eddigi görcsöket s felgyorsult a szívverése, a pulzusa.
- Most újra kenegetés jön, de másképpen. –hallotta és arra utasítottam, hogy álljon négykézlábra, de tegye minél szélesebbre a térdeit egymástól és a lábait is kifelé helyezze el a padlón.
Most átléptem rajta és már le is csaptam a szép, kidudorodó fenekére felváltva, majd a felső combjára, és előre hajolva a mezítelen talpaira is. Végül visszafelé haladva a feneke megdolgozása után párat kapott a vágatán át az „ékszere” is. Mire felszisszent, már vége is volt. Elpirult, hogy nem állta meg a sziszegést. Elnevettem magamat:
(folyt. köv.)