Édes, kis subom vágyainak megvalósulása (1)

Ez legalább két évvel ezelőtti történet, akkor megírtam, de nem fejeztem be, így elmentette, én meg elfelejtettem. A mostani selejtezésnél került elő, így befejeztem s megjelentetem.
Az édes, kis Subomat Aglozsnak hívták. Itt ismerkedtünk meg, rám írt, hogy szívesen szolgálna, ha elfogadom, de tudjam, hogy még nincs harminc éves, alacsony 165 cm magasságú, kis (56 kg) súlyú, egyedülálló sub, de nem mazó és a jó Isten nem áldotta meg szőrzettel, így csupasz, mint egy csiga. (Azt is tudta a történeteimből, amiket olvasott, hogy én a szőröseket szeretem.  ) Még hozzátette, hogy izmos, arányos és sportos testű. Szolgálni szeretne, de szex nélkül.
Még a találkozó létrejötte előtt alaposan egyeztettük chaten és több levélben is elképzeléseinket, vágyainkat, így izgulva ugyan, de reménykedve érkezett meg Aglozs az első találkozóra hozzám. Igaz nem a megbeszélt időben, hanem késve, kerékpárral.
Közeledve már bejelentkezett mobilon. Én kaput nyitottam és intettem, hogy lépjen be. Aglozs betolta a kerékpárját. Kicsit zavarban volt előttem, mert tudta ugyan, hogy idős vagyok, de mégis fiatalosnak látszottam számára. Megvártam, míg magához tért. Felmentünk, a lakás előtti folyóson lelakatolta a kerékpárját, majd belépett a lakásba. Körülnézett. Megmutattam, hol vegye le a cipőit és merre jöjjön majd be a szobába, illetve hol találja a fürdőt és WC-t. Ez után bementem és leültem a fotelembe. Vártam őt.
Elvégezte dolgát, kezet mosott, majd elfogódottan belépett az ajtón. Ő állt és utasításra várt, mit tegyen. Végre megszólaltam, magamhoz intve őt, aki elém állt és úgy kezdte elmondani a kért szöveget, hogy mik a tabui és mit szeretne, ha történne itt és most. Ahogyan beszélt egyre meggyőzőbb lett és elmúlt az izgalma, remegése is. Mikor befejezte még kérdeztem pár dolgot, majd a másik fotelra mutattam, hogy ott vetkőzzék le. Odalépett, kibújt a rövidnadrágjából, fején át levette a pólóját, majd lehajolva a zoknijait is. Egész erotikusan mozgott eddig. Látszott lassan áll fel s tétovázott, hogy a rajta lévő gatyájával mi legyen, mit tegyen. Igen zavarban volt. Elmosolyodtam ezt látva.
Meg kell hagyni, szép, világos slip volt rajta, ami feszülve jól kiemelte domború fenekét, izmos combjait és elől mutatta „csomagját” is. Lassan mozdultam meg, magamhoz intettem, parancsolón a földre mutattam. Megértette, pár lépést tett felém, majd előttem letérdelt és kis vacillálás után a kezeit a tarkójára téve kihúzta magát. Végignéztem, és megszólaltam:
- Jó pont, hogy rájöttél, mit kell tenned. Az is, hogy szép, ízléses, jó színű slipet választottál s vettél magadra, ma. – hallotta és én folytattam:
- De azért ne telj el magadtól teljesen, mert ezt gyorsabban is tehetted volna, így bevezetésül kapsz tízet a fenekedre. Hasalj ide a térdemre! – szólítottam fel.
Aglozs azonban e helyett megszólalt:
- Ha dicséretet kaptam, miért a büntetésem? – kérdezte értetlenül.
- Csak. – jött gyorsan a válaszom. - Ha van rajtad sapka, azért, ha nincs, akkor azért. Büntetlek, ha úgy akarom. Megértetted? Különben is, elmaradt az Uram a végéről!
- Igen, Uram! – hangzott Aglozstól és látszott észrevette, hogy hibázott.
- Bizony hibáztál, mert engedély nélkül kérdeztél, szólaltál meg, így a tíz, húsz lesz. – szóltam, a ő már hajolt is a térdeimre, kezeivel a padlóra támaszkodva. Én meg alaposan kiszabtam a büntetését úgy, hogy a végét meghúztam, így jobban csípett. Kezdetben nem, de a végén már sziszegett ezért.
A fejemet csóváltam, de nem szóltam, hanem oldalra kinyúltam és felvettem egy pórázt. Ő, akaratlanul is oldalra nézett, meglátta ezt és elcsodálkozott, hiszen nyakörv nem volt rajta. Nem zavartattam magamat, fogtam a póráz végét, intettem, hogy térdeljen fel és a lábai között átdobva a póráz végét, a fogóját a farka köré igazítottam a slipen át, majd felpattanva mögé léptem és felkapva a pórázt, megrántottam azt.
Ideje sem volt megérteni a történteket csak azt érezte, hogy a póráz a farkára szorul, így ennek hatására megemelkedett és előre görnyedt. A hajába markoltam, annál fogva felhúztam térdeléséből is, majd mikor már állt, mutattam, hogy négykézlábra álljon, és úgy sétáljon körbe a szobában. Meghúztam a nyakörvén a pórázt s sétáltam utána.
Közben felvettem egy lovaglóostort is, amivel rá-, rácsaptam a Subom kívánkozóan domborodó popójára, néha a talpára is. Az sziszegett, néha felkiáltott. Ekkor megállítottam, egy spéci kötélvéget tettem a szájába, a fogai közé, majd azt a gumis végével a tarkójánál megkötöttem s úgy folytattam a kutyasétáltatást és a lovaglóostorral a bíztatását.
Végre rájött, hogy bizonyos tárgyaknál a lábát felemelve azt kell mímelnie, hogy „megjelöli” a helyet, mint a kutyák. Ekkor megsimogattam a fejét. Ő felágaskodott és „pitiző” állást vett fel, kezeivel kalimpálva utánozta a kutyát. Újabb simogatás volt a dicséret, de mikor a szép, antik szekrényemet is „lepisilte”, akkor többet kapott egyszerre a lovaglóostorral és dörmögés, szidás is kifejezte nemtetszésemet. Visszaérve beültem a fotelembe, a kutyám elém ült. Ekkor lábammal a „kutyus” farkát birizgáltam, nyomorgattam, tapostam, amit a kutya is nagyon élvezett. Egy mozdulatom azonban félresikerült, talán az egyik golyóra léptem erősebben, a Sub, azaz a kutya, feljajdult.
- Bocs. – csúszott ki a számon, de már el is komorultam. (Mester sohasem kér bocsánatot szolgától, Subtól!)
Ő is meglepődött, de nem mozdult. Felálltam, kimentem, majd hallatszott, ahogy megsuhintottam magamat többször is. Utána visszajöttem és újra leültem a fotelba, mint ha mi sem történt volna. Ő is próbált így tenni, mintha nem hallott volna semmit. Én meg somolyogtam. Újra kezdtem a játékot, de „véletlenül” újra rossz helyre léptem és feljajdult. Most elmaradt a bocsánatkérés, de megrántottam a pórázát és így ő hasra esett előttem. Ekkor óvatosan, de alaposan megtapostam a földön őt. Nyöszörgött, vonaglott, próbált kitérni a lábaim alól, de nem sok sikerrel. Mikor végeztem, feltérdelt és megszólalt:
- Köszönöm Uram, megérdemeltem.
Ezt hallva gyorsan felálltam, kiléptem a látóköréből, s mivel hátra akart nézni, így végigvágtam a hátán az ostorral, ami nagyot csattant. Megértette, hogy nincs nézelődés. Kimentem a szobából. Valami súrlódás hallatszott, majd a hangom:
- Gyere át ide, de négykézláb! Megindult, majd csak mikor a lábamat meglátta az orra előtt, akkor nézett fel.
- Állj fel! – hangzott és már tettem is fel a csuklóbilincseket neki és azzal fel akartam akasztani kezeit az ajtófélfára felszerelt kampókhoz, de ehhez alacsony volt. Nem ért fel odáig. Így a bilincsek és a karika közé kötél, illetve két póráz is kellett még.
Végre ott állt előttem X alakban kifeszítve, megfeszítve. Pontosabban lógott a kezein, csuklóin, mert arra vigyáztam, hogy a lábainak éppen csak a lábujjai érjenek le a földre.
Most többágú, de rövid korbácsot vettem a kezembe és azzal vertem el a melleit, hasát, combjait, kapott a hónaljaiba is, no meg a belső combjára a farka mindkét oldalán. A korbács nem csak egy irányba, de mindkét irányba forgatva, felváltva csapott le. Közben meg-megsimogattam, lesimítottam a bőrét, ahol megcsaptam. Meg is csikiztem, körmömmel meghúzkodtam a bőrét. Sziszegett, de egy idő után rájött, kellemes az, amit érez.
- Ha élvezed, akkor váltunk. – hallotta kaján hangomat.
Hamarosan a mellbimbóin már egy-egy fa csipesz volt. Ez még szokatlanabb volt, de jól tűrte. Ezért kapott a hónaljaiba is, sőt végig az oldalán megcsipeszeltem. Majd megfogtam az oldalainál és előre-hátra ingattam, így már jobban érezte a csipeszek szorítását is, ezért óvatosan, de sziszegett. Egy idő múlva levettem a csipeszeket és alaposan megfacsartam, megcsavargattam a helyeit. Most vonaglott, sziszegett csak igazán.
Kis pihenőt adtam, de közben hoztam valamit a kezemben. Kíváncsian nézett, leste, de nem látta mi az. Végül elnevettem magamat és kinyitottam az addig zárt öklömet.
(folyt. köv.)