Ádám és a barátnője esete (4)

Még tavaly év végén fejeződött be Ádám és a barátnője esete (3) története. Ez évben együtt még nem, de Ádám többször is volt nálam, főleg nyáron, mikor az első szakaszon túl jutottunk. Egyszer elpanaszolta júliusban, hogy már nincs meg a barátnője, akivel volt nálam tavaly decemberben, mert a barátnő nem szerette s így nem is csinálta Ádámmal, amit nálam látott s tanult, pedig Ádám nagyon vágyott volna rá. Más barátnő sem lett helyette. 
Sok mindenről beszélgettünk, míg megkapta az aznapi ezret a popójára. Már túl volt rajta s éppen előttem hasalt a szőnyegen, mikor megkérdezte:
- Még itt lakik az a fiatal pár, akik tavaly megláttak, miközben a konyhádban mezítelenül készítettem a kávét Nektek?
- Arra a szőke, csinos, fiatal csajra gondolsz és a fiatal fiújára, szemben feljebb? Igen, még itt lakik. Miért? – kérdeztem vissza.
- Mert akkor szívesen lejöttek volna, besegíteni, s talán most sem lenne akadálya annak, még ha csak egyedül vagyok, barátnő nélkül. Ezt úgy is csak akkor tudnák meg már, ha lejöttek. – válaszolta nevetve Ádám.
- Oké, de tudd, hogy nem a srác, hanem a csaj a domina. S eléggé keménykezű.
- S ezt honnan tudod? – érdeklődött Ádám.
- Onnan, hogy egyszer együtt jöttünk hazafelé a sráccal az utcán, ő mesélte, de azt is, hogy szívesen venné a dominája, ha a kezei közé kerülnél. – tájékoztattam.
- Akkor király! Nem kérsz most is kávét? Hátha szerencsém lesz s meglátnak!
- De, csinálj csak! Menj! Próba, szerencse. – utasítottam.
Elég sokáig tartott a kávé elkészítse. Végre jött a tárcával, de mosolygó képpel:
- Bejött, szerencsém van. A srác látott meg, hívta a csaját, vagyis a domináját azonnal, aki jelezte, hogy még mindig tetszem s jönnének, ha lehet s ráérünk most fogadni őket. Érjünk rá, kérlek Uram! – kérlelt izgatottan Ádám.
- Jó, rendben, legyen. Hívd le-, át Őket! – egyeztem bele.
Ádám kiszaladt és hamarosan visszatért mondván, hogy akkor jönnek. Én meg kis rendrakásra szólítottam fel, a fenyítő eszközök jó részét elrakattam vele, de az eszközeimet tartó szerszámosládát viszont elővetettem. Hamarosan csengettek is, én kimentem beengedni a vendégeket, de előtte Ádámot az előszobába letérdeltettem.
Ahogy beléptek a vendégek, a domina szeme megvillant Ádámot meglátva, de a sráca viszont elkomorult. (Biztosan sejtette, hogy a dominája Ádámmal akar foglalkozni majd, így ő nekem marad, tőlem kapja majd a parancsokat, utasításokat.)
A domina engedélyt kért, hogy Ádámmal foglalkozhasson, s cserébe – sejtésem szerint – átengedte szolgáját nekem.
Ádám még szinte fel sem fogta, hogy teljesül vágya, de már kapta is az első pofonokat – nem kicsiket – a dominától, mert rá mert nézni, s azonnal nem köszöntötte lábcsókkal őt. A saját szolgája is kapott párat, mert az csak ott ácsorgott, de még rajta volt a ruhája. 
- Vetkőzz, szaporán, mezítelenre! – utasította a szolgáját, majd Ádámot a pórázánál fogva bevezette a szobába. Még visszaszólt az ajtóból nekem: - Keményen van kezelve a szolgám, ne kíméld!
- Akkor jó, mert én is úgy szeretem! – válaszoltam.
Ők a szobában már benne voltak a bdsm játékba, mert igencsak szorongatta Ádám farkát és golyóit a domina amarkában, mire mi is beértünk a szolgájával a szobába. Ádám kérlelőn nézett felém, mert ilyen kemény fogásokhoz nem volt szokva nálam, tőlem, de nem tehettem semmit az érdekében, ő akarta szolgálni a dominát.
Úgy látszik a domina is észrevehette ezt, mert még párszor alaposan megszorongatta Ádámot, aki felszisszent ezért. Ekkor újra felcsattant a hangja:
- Ne sziszegj, hanem tűrj, szolga! – ordított rá, majd hátrataszította a térdeléséből, így Ádám hanyatt esett. Ekkor gyorsan mellé lépett és a magas sarkú cipőjével rátaposott, pontosan a farkára, ami már mereven állt ekkorra. Ádám feljajdult.
- Kuss, már mondtam. Tűrj! – parancsolta a domina.
- Igenis, Úrnőm, de ez fájt. – panaszkodott Ádám.
- S kit érdekel? – replikázott a domina.
- Igenis, Úrnőm! – alázkodott meg Ádám.
Összeszorított szájjal, fogakkal tűrte a továbbiakat, amiben része volt, mert volt része újabb, hasonlóan kemény fogásokban a farkán s golyóin, majd alaposan el is kötözte a golyóit a domina. Nem csak el, de szét is, s így csattogtatta azon a lovaglópálcát. Majd a hátára fektette s végig sétált rajta a tűsarkú cipőjével, nem kihagyva a farkán és a golyóin való sétálást sem.
Mikor ezt megunta, s észrevette a csuklóin a bőrbilincseket s az ajtófélfában a kampókat, a pórázánál fogva odavonszolta Ádámot, majd felállítva Y alakban akarta rögzíteni, de nem érte fel. Így odarendelte a szolgáját, hogy Ádámot rögzítse. Majd válogatott a szerszámosládában s végre megtalálta a tűs kereket s azt húzkodta végig Ádám feszes testén, a végére hagyva a tűs kerék megjáratását a kellően megfeszült, szétkötözött golyói bőrén s végül a merevvé vált farkán, a hátrahúzódott, bőrtelen, csupasz makkján.
Ezt már nem bírta ki Ádám szó, hang nélkül, s nem csak próbálta testét tekergetni, de szitkozódott is hangosan, míg csaknem kapott egy golyós pecket a szájába, hogy elhalkuljon.
Még hosszú ideig játszadozott a tűs kerékkel Ádámon a domina, így el kellett terelni erről a figyelmét, mert láttam Ádám már nem sokáig bírja ezt. Így a domina figyelmébe ajánlottam az elektro eszközömet. Kapva kapott azon. Letette a tűs kereket s helyette a tappancsokat tette Ádámra, annak is a belső combjaira.
Bekapcsolta a készüléket s a „manók a bányában krampácsolnak” változatot választotta s fokozatosan tekerte fel annak erősségét, intenzitását. Ádám teste összerándult, folyamatosan vonaglott ugyan, de ez jobban tűrhető volt, mint a tűs kerekes kínzás.
Hagytam a dominát élvezkedni Ádámon, Ádámmal, míg én a domina szolgáját magamhoz intettem s megforgattam magam előtt, hogy minden oldalról jól szemügyre vehessem. Fiatal, jó alakú és feszes, szép seggű srác volt, kellő szőrzettel mindenhol. A szemrevételezés után a kezemet is szabadon engedtem s végig tapogattam a srácot mindenhol, nem kihagyva az „ékszerét” s a környékét sem.
Azt is éreztem közben, hogy a srác csiklandós, különösen a hónaljaiban, s az oldalán, de gondolom a talpain is. Ezért az ágyra parancsoltam, hanyatt fekvésben, majd ráültem a mellkasára s úgy csiklandoztam az oldalait, hónaljait. A srác próbálta volna dobálni a testét, de a súlyomat már nem bírta felemelni, így „fickándozott” alattam. Ez elég volt nekem is, hogy felálljon a farkam, mereven előre s mikor ezt a srác észrevette, próbálkozott felemelni a fejét, hogy elérje s bekaphassa.
Hagytam egy ideig próbálkozni, majd kiszabadítottam a már nagyon feszült, visszafogott helyzetéből, s hagytam a srácot cumizni azon.
Jól csinálta, nagyon is jól. Kellő érzékkel szorította közben, jó ütemben szopott, s kellőidőben állt meg, pihent, majd újra kezdte.
Jól el voltunk mi is így.
(folyt. köv.)