Fogoly voltam, de már egy csapatban (12)

A taposás után megszólalt Ádám:
- Megijesztettél az előbb! Miért nem szóltál? – kérdezte dühösen.
- Mert a szolga nyögjön s tűrjön, a Gazdái meg figyeljenek rá is, ne csak a saját élvezetükkel legyenek elfoglalva! – dorgáltam meg egy kicsit Őket.
- Nyert! 10 pont. – jelentette ki Ádám s Erikhez fordulva azt mondta neki: - Ideje intézni az egyéb tornát is!
Erik magához intette a barátját, utasította, hogy vetkőzzön le csupaszra, majd elővetette, amit hozatott vele. A srác két bokszkesztyű- szerű valamit vitt oda Eriknek, ami bőrből készült. Azt külön-külön felhúzta a kezeimre, majd erősen meghúzva a szíjakat a csuklóimnál, rám csatolta. A kiálló karikákba köteleket csomózott, majd utasított, hogy álljak a korlát és az ablak közé s a jobb kezemen lévőt a korláthoz, a bal kezemen lévőt a kinyitott felső ablak középső tartója köré rögzítette. Én már csak éppen a lábujjaimon álltam, erősen nyújtózkodva. Ez is terített plan helyzet volt. Erik és Ádám karba tett kezekkel nézte és nem szólt semmit.
A srác pedig leugrott, vett egy lovaglóostort a végén nagy, tömör bojttal, és távolabb lépve a mellkasommal kezdte, majd haladt lefelé a hasamon át a combjaimra, és le a vádlijaimig csapkodott meg, majd visszafelé is jött, de most nem hagyta ki a farkamat sem, ami már állt, mint a cövek. Úgy próbált ütni, hogy lehetőleg a bőrtelen makkomat találja el. A sikeres találatot egy-egy ordításom jelezte.
Ötig számolta a srác, majd átment mögém s ott is végig vert a bőr korbáccsal, majd azzal is, de a lovaglóostorral is célba csapott. Itt is az ordításom jelezte a sikeres, célba ért találatot. Az nem volt más, mint mikor eltalálta a golyóimat, vagy azon túl, már a merev farkamat, bárhol, nem csak a csupasz makkomon. 
Most Erik szólt a srácnak, hogy álljon le, majd magához intette s valamit a fülébe súgott és elküldte. Még észrevettem előtte, hogy a srác a hallottaktól elvigyorodott.
Ádám és Erik még kérdezősködött a másfél napról, hogy így képzeltem-e, kimaradt-e valami, s mi tetszett s mi nem. Én válaszolgattam ugyan, de nem értettem, hogy miért, itt és most kérdezgetik ezt.
Közben száguldottak a gondolataim s próbáltam kitalálni mit mondhatott Erik a srácának, mire utasíthatta őt.
Nem találtam el!
Jó idő múlva – lassan elindultunk hármasban – lefele a lépcsőkön, de mielőtt kiléptünk a Kilátó ajtaján, még Ádám utasított, pontosabban lehordott, hogy nincsenek rajtam a csukló- és bokabilincsek, valamint a nyakörvem a pórázzal.
Így, vissza kellett mennem, megkeresni azokat, majd feltenni magamra s úgy értem vissza már azokkal Ádám s Erik elé.
Azok valamiről beszélgettek, de elhallgattak, mikor megláttak közeledni hozzájuk. Mind a ketten végignéztek rajtam és Ádám megjegyezte:
- Ez, így már jó lesz. – mondta és bólintott mellé.
- Igen, jó. – erősítette meg Erik is, miközben vizslatva nézett, fürkészett engem.
(- Mi a fene következhet még? – morfondíroztam magamban), de hangosan csak ezt kérdeztem meg:
- Zsombor nem csatlakozik hozzánk?
- Ha engedelem nélkül szólalsz meg, szolga, többet is kaphatsz majd! – fenyegetett meg Erik, komolyan. – Majd csatlakozik, ha itt lesz az ideje! – jelentette ki.
- Nem szóltam Uram, bocs.  - visszakoztam hangosan, majd magam elé néztem a továbbiakban, szótlanul.
Lassan ballagtunk lefele a hegyről, majd a lenti parkolón át, újra be az erdőbe és az ottani erdei úton a Silvanus Szálló felé. Már elég közel lehettünk, mikor egy erdei tisztástárult elénk, ahol ismerős és pár ismeretlen srác is állt, szabályosan két sorban, egymástól jó kb. két méter távolságra, de ugyanennyi távolság volt közöttük is. Mindenki kezében volt valami: hosszú bot, korbács, lovaglóostor, lovaglópálca vagy legalább egy kötéldarab.
Közelebb érve jobban szemügyre vehettem a srácokat: ott voltak mind, akikkel tegnap és ma találkoztam! Igen, találkoztam, mert az ismeretlen srácokban is felismertem a korábban látott egyetemista srácokat. Az utolsó pár az az egyetemista srácvolt, akit ott, lent, át akartak a lányok küldeni hozzánk, míg a párja Erik barátja, szolgája volt.
Egy srác állt csak egyedül a kettős sor előtt. Őt mg nem láttam eddig.
Mikor odaértünk, ő előrébb lépett felénk, felém, meghajolt és halkan ennyit mondott:
- Bocsánat Uram, bemutatkoznék, mivel mi még nem találkoztunk. A masszírozó vagyok a szálloda wellness-részlegéből és a kezeim alákerül majd, ha itt végeztünk. Én fogom kimasszírozni Önből az itteniek nyomát. De én is fogom végig vezetni a sor előtt oda- és vissza.
- Köszönjem meg, hogy ezt megteszi? – kérdeztem meg pikírten tőle, de a srác lehajtotta a fejét s nem válaszolt, csak vállat vont.
Ádám megszólalt, miközben Erikkel beállt utolsó párként a sor végére:
- Ne csevegjetek, essünk túl rajta! – utasította a srácot, aki hozzám lépett, megfogta a pórázamat, s lassan lépdelt a sor között, középen, maga után vezetve engem.
Ahogy az első pár között elhaladtunk, két ütés is ért egymás után a hátamon, majd újabb pár előtt elhaladva újra kettő s így tovább a sor végén álló Ádámtól és Eriktől is. Mindig csak a hátamra kaptam, néha egy-egy elcsúszott s így a fenekemet érte.
Ahogy kiértünk a sorból, a masszírozó srác még távolodott, majd gyorsan megfordult, el”szaladt” mellettem s visszafordított így engemet is. De most ügyesen áthúzta a pórázt a lábaim között, majd egy kötéldarabból „készített” hámot, gyeplőt és annak végeit fogva mögém került.
Szorosan mögém állt, majd a fülembe súgta:
- Haladj olyan gyorsan, ahogyan bírsz! Majd „próbállak” visszafogni, de Te csak haladj tovább! Húzz! Úgy kevesebbet kapsz. – instruált.
Így is lett, jó volt a tanácsa.
Most elölről kaptam az ütéseket, bárhova a testemre, akár a farkamra is, de ha iparkodtam, s húztam magam után előre hajolva a masszírozó srácot, akkor kisebb felületet mutattam a pároknak, így nehezebben is találtak el ott, az „ékszeremnél” 
Kiérve a sorból a srác nem állt meg, hanem – Gyí te, iparkodj tovább”! – utasított s kettesben beszaladtunk a szálloda kertjébe, majd hamarosan egy ajtón át a wellness-részlegbe értünk, ahol leparancsolta rólam- maga is segített leszedni – a bilincseket s betaszított a vízbe. Hagyott úszni egy ideig, majd kihívott és bementünk a masszírozóba, ahol az ágyra fektetett hasra, majd szakértően, jó kezekkel és módszerrel megmasszírozott. Közben tett rám meleg, de nem forró lávaköveket is, ami jól esett.
Majd megfordított a hátamra s úgy is végig ment rajtam. De nem csak kézzel, hanem a vége felé már szájjal is „dolgozott” rajtam, sikerrel. 
Ekkor értek oda Ádám s Erik is, akik nevettek ezt látva, közölték, hogy itt a két nap vége s remélik, élveztem minden részét.
Megnyugtattam Őket, hogy igen, bár éhes és szomjas vagyok.
Mondták kint a ruhám az öltözőben s az étteremben várnak a többiek miránk.
Így ért végett a fogságom másodjára.
(vége)