Fogoly voltam, de már egy csapatban (10)

Míg Erik teljesítette, amire utasítottam, Ádámot hasra fordíttattam, a fenekét párnákkal kiemeltem és lábait - amennyire tudtam - széthúztam s úgy hasaltattam az ágyon. Mivel láttam, hogy kicsit fél az elkövetkezőktől, így megütögettem a popóit, meg is simogattam azokat, s nyugtatóan beszéltem hozzá, amíg Erik visszaérkezett.
Eriket odatérdeltettem Ádám elé, majd utasítottam Ádámot, hogy érzékien, lassan, szopja fel Eriket. Míg ők ezzel voltak elfoglalva, én egy kistörülközőbe tettem egy adag jeget, majd Ádám mögé, de Erik keze ügybe tettem a korábban már használt golyós pecket mutatva, ha végzett tegye fel Ádámnak. Én pedig - szintén Ádám mögött, hogy ne lásson - térdelve kezembe vettem az előbbi mogyorófa vesszőt és azt próbálgattam, hogy a vessző vége pont Ádám vágatába, ott is az anuszrózsájába csapódjon, ha ütök. Mikor sikerült bemérnem a helyemet, intettem Eriknek, aki felállt Ádám elől, feltette a meglepett Ádámnak a golyós pecket, majd megkerülte az ágyat. Mikor mellém ért, én már ütöttem is. Ádám teste megvonaglott, szinte felugrott az ágyról. Azonnal oda nyomtam a jeges törülközőt, ahova csaptam s a másik kezemmel lefogtam Ádám testét. Majd elrántottam a jeges törülközőt és hagytam, hogy Erik szinte rávetődjön Ádám hátára és már döfje is belé a merev farkát, tövig.
Ádám felnyögött, a teste megfeszült, s próbált felemelkedni, de Erikkel együtt ez nem ment. Erik kicsit még benne tartotta a farkát, majd kicsit megemelve a medencéjét feljebb emelkedett, körözött a farkával Ádámban, majd újra visszanyomta belé. Egy ideig eljátszottak ezzel, így. Bár Ádám kezdetben nagyon dühös volt, lassan már kezdte élvezni. Hátranyúlva a kezeivel megfogta Erik popóit és ütemet adott a mozgásának. Nem sokára azonban Erik felemelkedett Ádámról, kihúzta a farkát belőle s farka teljes tartalmát Erik hátára lőtte.
Én letöröltem Ádám hátáról Erik „anyagát”, majd Erik mögé léptem. Lassan visszanyomtam Ádám hátára Eriket és a másik, jobb kezemet, végig húztam a gerincén, be a vágatába, majd elérve az anuszrózsáját matattam annak környékén, Végül bele is nyomtam abba a jobb mutatóujjamat. Erik felsóhajtott, megmerevedett a teste is, amit Ádám is érzékelt. Kicsit hagytam, hogy benne maradjon, míg gyengült már a záróizma szorítása s megmozgattam, csavargattam, ki- behúzkodtam az ujjamat benne. Mikor már nem éreztem a záróizma szorítását Eriknek, akkor kihúztam az ujjamat és megfarkaltam helyette, tövig nyomva belé. Ezt a lökést Ádám is érezhette, mert Ő, de Erik pláne, felnyögött. Egy ideig játszottam Erikben, közben Eriken átnyúlva Ádámot is próbáltam izgatni, ahol elértem. Hol erősebben kúrtam, hol én is megpihentem Erik hátán. Már nem csak én, de a srácok is lihegtek.
Erik pedig ezt suttogta:
- Hű, de fincsi! Nagyon is. Még, még! – biztatott. Ádám meg megszólalt:
- Te is visszatehetnéd belém, hogy én is jobban érezzem! – könyörgött Eriknek.
Felemelkedtem kicsit Erik hátáról, hogy ő is meg tudja emelni magát, s ügyetlenkedett egy sort, de végül sikerült visszatennie a magáét Ádámba. Most már hárman mozogtunk együtt. Ádám is megkapta, amit végül is akart, Erik többet is, mert nem csak megfarkaltam, de szendvicsben volt közöttünk s így áttételesen, én is „benne voltam” Ádámban.
Jó ideig tartott, mire annyira elfáradtunk, hogy már nem élveztük, így sorban kijöttünk egymásból. Mindenki megtörölgette magát az ott talált törülközőkkel, majd elheveredtünk az ágyon, egymás mellett már, relaxálni.
Ádám szólalt meg:
- Ma is tanultam valamit. Nem mondom, hogy nem volt őrülten fájdalmas, de megérte.
- Nagyon fájt? – érdeklődött Erik Ádámtól.
- Mintha egyenesen, közvetlenül az agyamat találta volna el az a pálcavég. – válaszolta összeborzongva Ádám. – Hogy csináltad? – érdeklődött tőlem.
- Nagyon pontosan kell bemérni, hogy a pálca vége pont az anuszrózsát érje el, de közben a pálca másutt ne érintsen semmilyen testrészt. – hangsúlyoztam ki.
- Erik látta, ahogyan próbálgattam a pálca helyzetét a kezemben, míg Te arra figyeltél, hogy szopd Eriket.
- Másrészt pedig a delikvensnek nagyon mozdulatlanul kell feküdnie, nem mozdulhat el! – tettem még hozzá.
Ádám s Erik is elgondolkozva bólogatott azon, amit hallott. Egyszer csak Erik szeme felcsillant. Ránéztem. Ő már mondta is:
- Lehetne, Uram, hogy én is kipróbálhassam? Megkaphassam úgy, hogy Ádám adja most nekem? – hallottuk tőle. Ádám meglepődött s felkiáltott:
- Nagyon fáj Erik! Kurvára! S én még sohasem tettem. Jól meggondoltad? – értetlenkedett.
- Igen, meg. Itt van a Mester, segít Neked. Most kell megpróbálnod Neked is, meg nekem is! Ne vacillálj, csináld! – szólt rá.
Ketten rám néztek. Igen, tényleg most alkalmas az idő erre. – gondoltam s cselekedtem:
- Erik hasalj vissza az ágyra, de lazán, széttett lábakkal, amennyire csak tudod! – utasítottam őt, majd mögé térdelve – mellettem Ádámmal – mutattam neki, hogy mérje be pontosan a távolságot, a megérkezés, csapás helyét. Még Ádámnak kicsit lejjebb is kellett kushadnia a térdelésben, hogy ne olyan meredek szögben érkezzen meg a vessző vége Erikhez.
- Tedd fel a golyós pecket magadnak, hogy fel ne sikíts! – szóltam még Erikre.
- Áhh, nem kell, összeszorítom a számat majd. – válaszolta.
De én készenlétben voltam egy törülközővel és mikor Ádám sújtott, azt Erik szájára szorítottam. Ettől kicsit elmozdult, de így is elég erős volt a csapás. Erik teste szinte felugrott a levegőbe az ágyról.
- Aúhhhh! Ez tényleg durva! – hallottuk utána Eriktől.
- Mondtam…- kezdte Ádám, de leintettem.
- Nincs erre idő! Mars aludni mindenkinek! Te maradsz, vagy mész haza? – néztem Erikre. Az szomorúan válaszolta:
- Bár maradhatnék, de mennem kell. Engedj ki, kérlek!
Így is lett. Mire visszatértem már Ádám is aludt. A többiek is, mert mindenhova bekukkantottam s behallgatóztam.
Reggel kicsit későn volt a reggeli ébresztő, de akkor harsány . Az idősebb kínai srác járt végig egy lovaglópálcával s ébresztőül nagyokat csapott az alvók kidudorodó popójára. Lett is méltatlankodó, vagy fájdalmas kiabálás erre mindenhol. Közölte még, hogy mezítelen reggeli torna lesz azonnal a szobák előtt s le is rántotta mindenkiről a takarót kifelé menet.
Kint már a mongol várt minket és alaposan megdolgoztatott mindenkit, nem nézve, hogy Mester, segéd, vagy szolga az illető. Kaptunk is egyet-egyet serkentőül, de már lovaglóostorral, ha nem mozogtunk eléggé, vagy nem úgy, ahogy elképzelte. Meglepetésemre még Ádámot is megugratta egyszer.
A reggeli torna jót tett elsatnyult izmainknak, s mindenki mehetett zuhanyozni, de csak hideg vízzel, majd legalább egy szál gatyóban reggelizni a földszinti nappaliba. Ott már várt minket minden jóval, finomságokkal terített asztal. Aki kért, még egy kupica pálinkát is kaphatott.
A bőséges reggeli után azonban így, ahogy voltunk, lettünk kizavarva a teraszra, majd le a tisztásra és körbe ügettünk a fák mellett több kört is. Újra zuhanyozás következett, majd már felszerelkezve kellett lent lennünk.
Zsombort a kínai és mongol srác vette kezelésbe, én pedig Zsolt és Miki utasításait hajtottam végre a továbbiakban.
(folyt. köv.)