Mi kell a dominának?

Cikkeket olvasgattam domok,férfiak tollából.Nőkről,subokról,igényekről,elvárásokról.Azt hiszem,örök kérdés,hogy "Mi kell a nőnek?"De feltenném másképp:"Mi kell egy domináns nőnek?"
Tudjuk,hogy mi ill. ki kell(ene) nekünk?
Számomra örök rejtély marad,hogy akarattalan,bólogató kiskutyákkal mire is menne az ember lánya hosszú távon?Mert valljuk be-1-2 játék erejéig minden nőnek imponál,ha a pasi a lábai előtt hever és csak az utasításra vár.Majd pedig alázatosan teljesíti minden óhajunkat.De!...hogyan működne ez a valóságban?
Minden percben így térdelne,csillogó szemekkel várva az aznapi feladatokat.Hogy aztán jó talpnyalóhoz méltón végrehajtsa azokat.
Húúú,ez baromira fárasztó lenne a számomra.Mármint ez a szájbarágós figura.
Nem!!Én nem ilyen társra vágyom.
És bár dominánsként működöm többnyire,eszem ágában sincs férfiakat férfidologra oktatni.Ha már a Jóisten farkat adott neked,tudd használni!És tudj élni az ehhez kapcsolódó összes ténnyel-teremtés koronája,ki hordja a nadrágot...stb.
A nő dominanciája nem egyenlő a szereptévesztéssel.És véleményem szerint nem azért leszel pasiként jó sub,mert nyafka női szerepet próbálsz magadra erőltetni vagy teljesen alárendeled magad egy nőnek.
(egyébként imádom a női cuccokba öltözött férfiakat-pláne,ha férfias az illető)
A submisszivitás-akár nő vagy férfi esetében-nem a passzívságból fakad,sokkal inkább az odaadásból.A dominanciánk pedig a másik ember felé való odafordulásból.
Figyelem-ahogy az egyik kedves subrina írta-ez az,ami minden körülmények között a kapcsolat alappillére.És azt hiszem,ez mindkét félre vonatkozik.Hiszen,hogyan tud nekem gyönyört adni,ha nem figyel rám,nem érzi a rezdüléseim.És én hogyan adhatom meg neki,amire vágyik,ha nem kísérem őt minden idegszálammal.
Sub...bizakodó,megelőlegezett bizalommal fordul felém,egész lényében az odaadás vágyával.Férfi mivoltának minden lehetőségével azon fáradozva,hogy Úrnőjének megfeleljen.Megtapasztalva önnön erejét,Úrnője gyönyöre fölötti hatalmát.
Mindezt kellő önuralommal és alázattal fogadva,végtelen hálával a szívében.
És jómagam,mint gyarló domina...játékszeremként használva őt,maximális odafigyeléssel,gyengédséggel a lelkemben.De könyörtelen szigorral minden tettemben.
Önző módon a saját élvezetemre és hiúságom csiszolásaként a végletekig fokozni a vágyakozását.Hogy remegve könyörögjön a beteljesülésért.
ÉS figyelni,megdöbbenni,csodálni,álmélkodni,felizgulni és átnedvesedni attól,amit látok.Amit teremtek belőle,általa...
Részesévé válni minden gyönyörének.Társa,másik fele,szívdobbanása,lélegzete lenni.De feloldódni bennem csak úgy tud,ha én is odaadom magam neki.
Ez sosem volt kérdés vagy dilemma számomra.Ahogyan az sem,hogy válaszra sem méltatom a szabadfogású birkózásra hívó leveleket."Mert nekem olyan nő kell,aki betör és lealáz,megmutatja,hogy ő aztán...."
Ugyan már!Miről beszélsz???
A subságot vagy érzed vagy nem.A vágy,hogy rendelkezzen veled egy másik ember nem feltétlenül hordozza magában a megalázkodás tényét,az alázatét annál inkább.
De nem a domináns feladata erre ráébreszteni téged.
Jómagam nem szeretek sem alázni,sem szadizni senkit.Ha igazi férfi vagy,büszkén hódolsz a nő előtt.Tisztelettel nyalod a lábát,csókolod minden porcikáját.Végtelen hálával,hogy ezt megteheted,mert megengedi.
Az Úrnő pedig eközben hatalmas női egóját fényesíti.Szíve hevesebben ver a tudattól,hogy királynőjeként imádja a vágyott férfi.
Játék...de mégis elhisszük.És egy picit szerelmesek is leszünk talán...aztán mindenki megy a maga útjára.Ha pedig szerencsés vagy és megkaptad,fogd meg jól és sose ereszd el!
Zárásként hozzátenném,hogy ez csupán a saját véleményem,nem szentírás.
Mindnyájan másképpen gondolunk a bdsm-re,van akinek munka,másnap szórakozás,sokaknak életforma.De azt hiszem,bátran kijelenthetem mindenki nevében,hogyha egyszer megkóstoltuk,sosem tudunk tőle szabadulni.