Fogoly voltam, de már egy csapatban (7)

Kellemes volt a víz az uszodában, kellően hideg is, de nem fáztunk, mert mozogtunk benne eleget, mikor úsztunk. Kijöttünk, megtörülköztünk s kezdtem volna visszavenni magamra a bilincseket, Ádám leállított s megkérdezte: - Hoztatok szabadidő ruhát is magatokkal?
- Természetesen, de kint van a kocsiban. – válaszoltam.
- Nem baj, menjetek ki érte, vegyétek fel, majd mindent visszaszereltek magatokra s úgy jöttök az udvarra, ott találkozunk, de hozzátok magatokkal a táskáitokat is, mert nem itt alszunk! – figyelmeztetett.
Iparkodtunk s hamarosan ott álltunk az udvaron már szabadidő ruhánkban, felszerszámozva, de a többiek is ott voltak már. Alkonyodott, s kezdett hűlni a levegő. Ádám végignézett rajtunk, majd indulást vezényelt. Ki- és lefutottunk a jurta táborhoz, majd mellette tovább a hegynyeregben s felfelé a Nagyvillámi kilátó mellett elértük a hegy tetejét, de nem álltunk meg, hanem tovább le a másik oldalon, be az erdőbe. Lassú trappban haladtunk, mikor ritkult már az erdő, s a kis tisztáson egy faház állt. Nem kicsi, de nem is hivalkodó. Rönkökből épült, emeletes, tornácos ház volt. Bent már égett a villany a nappaliban. Ádám megvárta, míg mindenki beér, leteszi a cuccát a nappaliban (mert a segédek is maguk hozták a sajátjukét, akárcsak ő) s megszólalt:
- Fent öt szoba van, meg egy fürdőszoba és két WC. Itt lent van egy konyha – ott a sarokban – szintén 2 WC és egy fürdőszoba, ezen nappalin kívül. Helyezkedjetek el egyesével fent, majd gongszó után gyertek le, mert vacsora lesz!
- Igenis, Mester! – hallatszott mindenkitől, majd mentünk fel a segédek után.
Az egyik szoba, a ház közepén, a folyosó végén már foglalt volt (Ádámé), ez nagyobb volt, mint a többi. Mi így jobbra-balra mentünk egy-egy szobába - az Ádám melletti szobákat kaptuk - s mellettünk lévő szomszédos szobákba Zsolt és Miki került. Amikor bementünk a sajátjainkba észrevettük, hogy a mi szobáinkból nem csak a folyósóra, de a mellettünk lévő összes szobákba is nyílik ajtó, ami most még zárva volt. (Kipróbáltam.)
Nem sokára hallottuk a gongszót, így lementünk, de meglepetésünkre a nappaliban nem volt megterítve vacsorához. Csak pár nyárs volt az asztalon, egy tálcán pedig előkészített szalonnadarabok, hagyma és kenyér, valamint 5 kis ásványvizes üveg, no meg poharak.
- Jó étvágyat mindenkinek! – kezdte Ádám. – Önkiszolgáló. - tette még hozzá.
- Kint parázs van már a ház mögött. – szólt a figyelmeztetése.
- Akkor rajta! – szólt Zsolt, aki vett, feltűzte a nyársára a szalonnáját, amit vett és vitt kenyeret, hagymát, de egy vizet is s ment ki azzal: - Igencsak éhes vagyok!
Mi is tettük ezt, majd mentünk utána ki. A tábortűz mellett lassan kialakult a beszélgetés, míg sütöttük a szalonnát s már - már haraptunk a zsíros kenyérből is közben. Mivel eléggé meleg volt a parázs, hamar megsült mindenki szalonnája, amit jó étvággyal el is fogyasztottunk. Ádám még felment a házba és hozott egy üveg bort, amit közösen megittunk a tűznél, majd mindenki részt vett a „tűzoltásban”.  Ekkor előkerültek még mások is, lentről a jurta táborban látott srácok és még valaki, akin megakadt a szemem. Bár már nem láttam jól, se azt még igencsak észrevettem, hogy jó, kisportolt alakja van, feszült rajta a szabadidő ruhája, s ami különösen a kedvencem, vörös, hátul lapockájáig, oldalt is a vállára hulló, göndör haja volt. Megakadt a szeme rajta, szívesen elnézegettem volna még, de közben már sötét lett, ahogy elhamvadt a tűz, a parázs, oltásunk eredményeképpen.
Bőven heves és „heves” volt a bortól a társaság, így Ádám kis, esti szórakozást rendezett még:
Azt találta ki, hogy versenyt kellett futnunk a ház körül, de nehezítésként lábon távtartóval és hátrabilincselt kezekkel. Mind a négyen futottunk s csak Ő „vigyázott” ránk. A két utolsó befutó nyerte el a jogot, hogy élvezhesse a két első befutótól kapott, azaz „bekapottakat”. Szerencsémre mindig is jó futó s főleg jó taktikus voltam, így sikerült másodiknak befutni Miki után, majd Zsolt és utolsónak Zsombor végzett. A győztes választhatott, így Miki – meglepetésünkre - Zsombort választotta, nekem Zsolt jutott. A megfarkalás azonban már fent, bent a ház emeletén, melegben történt. A szobákban, nem nyilvánosan.
Miki Zsomborral ment be a házba a teraszról, mi Zsolttal még ottmaradtunk, mikor Ádám Zsoltot is felküldte Mikihez – segíts Neki! – felszólítással. Így kettesben maradtunk a teraszon. Ádám lassan rám nézett elgondolkozva, majd intett, üljek le és megszólalt:
- Azt gondolom, most lenne idő és mód, hogy gyakorolt a domságodat rajtam. Ők hármasban úgy is el lesznek egymással. – mondta vidáman. Én azonban megráztam a fejemet és így válaszoltam Neki:
- Kérlek, ne tedd ezt velem! Én sub, szolga akarok lenni Veletek szemben e másfél napban! – jelentettem ki határozottan, de halkan. Ádám rám nézett, hallgatott egy sort s megszólalt:
- Rendben, de csak velünk, nálunk akarsz szolga lenni, mással sem akarnál domináns lenni? – hallottam, de volt valami furcsa a hangjában, valami incselkedő.
- De, ha már megkérdezted, akkor igen, szeretnék valakivel domináns lenni, de nem tudom lehetek-e? Itt van-e még? – válaszoltam.
Ádám rám nézett, alaposan s majd elmosolyodott és ezt mondta:
- Sejtettem, akkor jól láttam. Igen, lehet. – válaszolta.
- Biztos? Ő is akarja vajon? Vagy ez nem tőle függ? – firtattam izgatottan s az előbb, a tűzoltáskor látott srácra gondoltam vágyakozva.
- Igen, biztos, itt az történik, amit én akarok, amire bárkit utasítok. – jelentette ki határozottan Ádám. – Kilegyen az?- nézett rám.
- No, nem, így nem ér! Azt mondtad az előbb észrevetted, sejtetted, jól láttad, hogy kire gondoltam. Akkor mond ki! Ha találsz, akkor hivathatod is Őt, de ha nem, akkor tovább kell tippelned, találgatnod, de az újabb 5 fekete pontodba kerül már.
- Mibe, fekete pontba? És azt kinél kell beváltanom? – cöcögött Ádám.
- Majd időben azt is megtudod. – jelentettem ki komolyan. – Ér így a játék? – unszoltam őt.
- Igen, persze. Az első tippem, ami tuti biztos, hogy a jurta táborból az idősebb mongolsrác a kinézetted. Ugyan nem teljesen a vágyaid szerinti, de az itteniek közül a leginkább kedvedre, vagy inkább „fogadra” való. Nyertem? – kérdezte meg nevetve Ádám s már állt is volna fel, hogy menjen, idehívni őt, de megállítottam:
- Ne olyan hevesen! Nem talált! 5 fekete pont eddig. Tippelj tovább! – lohasztottam le a jó kedvét Ádámnak. Elkámpicsorodott, gondolkozott, majd felderült a képe s már mondta is:
- Na, jól van, tévedtem. De ez már tuti: - Akkor a kínai srác, akinek igen sűrű, fekete, hosszú szálú a fanszőrzete. Az nagyon tetszett neked, láttam, megnézted.
- Igen, így van, megnéztem délelőtt, de csak ennyi! Bár Őt is szívesen dominálnám máskor, de nem most! Most másra vágyom! 10 fekete pontod van már! – szögeztem le.
- Ő sem? Sajna, akkor tovább kell gondolkoznom rajta. – hallottam Ádámtól s látszott töri is nagyon a fejét. Közben hangosan morogta: - Ha a mongolok, kínaiak, és az ázsiaiak is kiestek, az ősi magyarok mi hárman voltunk, akkor ki lehet? – töprengett hangosan. – Megvan! – kiáltott fel: - Csak a gondnok srác lehet a lenti épületből, de azt nem tudom, hol, mikor láthattad? Az magas, izmos, hosszabb hajú…. – sorolta hangosan, majd rám nézett és választ várt:
- Ez eddig már 15 fekete pont összesen. – állapítottam meg pikírten.
- Ez sem talált? – szontyolodott el Ádám. – Ki lehet? – töprengett félhangosan.
(folyt. köv.)


A