Poén

A nő vigyorogva támaszkodott az asztalra, miközben a férfi arcába nézett. Maga sem tudta miért, de valahogy oldani akarta az aznapi feszültséget, és egy mozdulattal lepöckölte a keze ügyébe eső papírzacskót a földre, majd helyet foglalt.
-Vedd fel, különben meg foglak büntetni. - A férfi kissé lehajtott fejjel, szigorúan fixírozta. Mi a fene? Vajon tud valamit? Belső remegést érzett, bár tudatosan legyintett magában, "nem számít".
Felgerjedt benne a dac.
-Nem veszem fel.- mondta, bár mintha abban a pillanatban meg is bánta volna, most már kénytelen volt kitartani.
-Hogy nem veszed fel? - kérdezte feszült légkört árasztva a férfi. Ujjait sátorszerűen egymáshoz érintve, kifelé fordulva ült a széken, nem nézve rá. Hirtelen felállt, megkerülte az asztalt és közvetlenül a nő előtt termett. Belemarkolt a hajába, hátrahúzta a fejét, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzen.
-Nem fogsz messzire jutni ezzel a viselkedéssel, kislány. - másik kezével egy kisebb pofont osztott ki neki.
Nuca helytelenítő nyögés kíséretében próbált menekülni a szituációból. A férfi erősen tartotta.
-Fölveszed. - mondta, ahogy abbahagyta a ficánkolást.
-Oké. - mondta a nő néhány másodpercnyi hallgatás után. Jobbnak látta visszavonulót fújni. Lehajolt a lepöckölt papírzacskóért és kidobta a szemetesbe. Sértetten nézett a férfira.
-Én nem akarok semeddig sem eljutni. Távol áll tőlem az ügyeskedés.
-Örökre EZ akarsz maradni? Na hajolj az asztalra.
-Hogy... mi!?
-MOST.
Nuca elvörösödött. Lassan fölállt. Lázadásra készült, de ahogy ment föl benne a pumpa, a férfi sűrű aurájától mintha megszédült volna. A férfi hirtelen megpördítette és lenyomta.
Előre nyúlva kigombolta a nadrágját, és egy mozdulattal lehúzta, a bugyijával együtt. Végigsimított a félgömbökön. Bal hüvelykujját egy nem annyira finom mozdulattal az ánuszába tolta. A nő felszisszent, a kíntól odébb próbálta rángatni magát... aztán becsukta a szemét. Egy könnycsepp gördült végig az arcán.
-Én csak poénból...
-Nem érdekel. - mondta a férfi, és ütésre emelte jobb kezét.