Elrabolva

Fantázia

Már hosszú hónapok óta szolgáltam Uramat, amikor egy e-mailt kaptam tőle. Korábban említette, hogy egy meglepetése lesz számomra. Napokon át gondolkodtam, mi lehet az. Így kíváncsian kezdtem olvasni levelét. Ez állt benne: " A következő hónap egyik napján el foglak raboltatni. Jövő héten lehetőséged lesz velem megosztani ezzel kapcsolatos gondolataidat, esetleg félelmeidet. A konkrét napot, hogyant nem fogod tudni. A legváratlanabb pillanatban fog történi. A történések végig a felügyeletem alatt lesznek. Ennek tudatában, beleegyezel? Holnap estig várom válaszod!"



A levelet olvasva összeszorult a gyomrom. De mégis érthetetlen izgalom lett urrá rajtam. Egész nap ezen kattogott az agyam. Este készítettem egy forró fürdőt. Élveztem, ahogy meztelen bőrömet simogatja a víz. Közben a fejemben kavarogtak a gondolatok. Kivel fog elraboltatni? Mi a célja ezzel? Ott lesz Uram is? Hova vitet? Mi fog ott történni?

Közben éreztem, ahogy izgalom lesz úrrá testemen. Simogatni kezdtem magam. Ahogy kezem a puncimhoz csúszott, eszembe jutott, nem kaptam engedélyt masztizni. Ujjam néhány kört tett a csiklómon, aztán gyorsan abba is hagytam. Büntetést kapok, ha nem tartom be a szabályokat.



Az elkövetkező napok izgalomban teltek, folyamatosan figyeltem magam köré. Az utcán szembejövő járókelők nagy részéről elképzeltem, hogy elkap, és belök egy elsötétített furgonba. Esténként nem éreztem magam biztonságban, minden neszre felkaptam a fejemet és némán hallgatóztam, hogy hallom-e, hogy megismétlődik vagy közeledik.

Három nap telt el izgalommal teli rettegéssel, feszült figyelemmel. Ahányszor eszembe jutott ez a helyzet, éreztem, hogy nedves leszek. Vártam, figyeltem.

A következő este ugyan olyan volt, mint a többi. Végeztem a munkahelyemen, elmentem bevásárolni. Sokszor olyan érzésem volt, mintha figyelne valaki. Persze szétnézve senkit nem láttam. Beültem az autómba s hazaindultam. Útközben gondolataimban Uram járt. A garázsba beálltam az autóval. Éppen zártam volna be a garázs ajtaját. Ebben a pillanatban valaki befogta a számat és a falhoz nyomott. Valaki a kezeimet hátra húzta s bilincset tett rá. Nagyon féltem. Ez a férfi magasabb, erősebb alkatú, mint Uram. Próbáltam sikítani, de hiába. Igyekeztem szabadulni, erre még határozottabban nyomott a falhoz.

-Maradj nyugton, ha jót akarsz magadnak! Ne ficánkolj! Most velünk jössz!- mondta kemény, határozott hangon. Közben valamit a számba tömött. Próbáltam szabadulni, de esélyem sem volt. A következő pillanatban megállt egy autó mögöttünk s egy mozdulattal belökött az autóba. Tehetetlen voltam. Nagyon féltem. Egyik férfi sem Uram, ez nyilvánvaló volt. De akkor kik ők?

-Most elviszünk valahova. Kicsit eljátszadozunk veled. Elővett egy kendőt s a szemem bekötötte. Próbáltam ellenkezni, erre egy hatalmas pofont kaptam. Égett az arcom. -Megmondtam, maradj nyugton. Nem esik bántódásod, ha szót fogadsz.

Sírni kezdtem. Nincs itt Uram, nem ő rabolt el. Mi lesz? Hova visznek? Úgy tűnt órákig utaztunk. Megálltunk. Hallottam, ahogy két ajtó nyílik és egyedül maradtam az autóban. Remegtem. Nyílt az ajtó. - Gyere! -utasított az elrablóm. Nem tudtam, hol vagyunk. Egy épületbe mentünk. – Állj! -szólt rám a férfi. A bilincset kezdte babrálni a hátam mögött. Ahogy levette a kezemről, ismét menekülni próbáltam. Csapkodtam a kezemmel. Hiba volt. Ismét a falhoz szorítva álltam, hátra csavart kézzel. Mozdulni sem tudtam. Valaki ismét bilincset tett a kezemre, közben a férfi megfordított. A bokámra is bilincset tettek, miközben terpeszbe húzta a lábam. Ahogy elengedett, igyekeztem mozdulni, de a bilincsekkel a falhoz feszítettek.

-Mondtam, hogy maradj nyugton! A szádból kiveszem a ruhát. Nyugodtan sikíthatsz, senki nem fog hallani