Fogoly voltam, de már egy csapatban (6)

Itt fejeztük be korábban:
- Bár mindenki előtt történt, de Miki és az a másik köcsög a büntetésedet nem fogja élvezni, mert Nekik külön dolguk van. Igaz, Miki? Vidd és tedd egy magáncellába, de kikötve ám! – szólt rá nyomatékosan Ádám Mikire.
Az, bár elhúzta a száját ezt hallva, mégis maga után ráncigálva tette sietősen a dolgát. A farkára kötött póráznál Zsombort kiráncigálta az ajtón, át a szomszédos teremben álló pár magáncellához s az egyiket kinyitva, betolta oda, de már állva, kis terpeszbe széttett lábakkal, a bokáinál fogva odabilincselte a cella oldalához. Majd a kezeit is Y alakban felnyújtva széttetette és azokat is rögzítette így a cella tetejéhez, majd rácsukta a cellaajtaját. Tök sötét azért nem volt benne, mert a feje magasságában volt egy téglalapalakú nyílás az ajtón, így még levegőt is kapott. Mikor végzett, Miki iparkodott vissza a kínzóterembe, remélve, hogy sok mindenről azért még nem maradt le. 
Közben ott Ádám utasítására Zsolt leoldozott minden bilincsek, nyakörvet rólam és előrehúzta, lehajtva az X alakú padot, amire hanyatt ráfektetett és rárögzített a csuklóimnál, bokáimnál és a derekamnál fogva. Kicsit fájt, mikor meghúzta alaposan a rögzítőket. Mikor ezzel végzett, addigra Miki is visszaérkezett s már mind a két segédnek szólt Ádám utasítása:
- Csak a gatya maradhat rajtatok és a cipők! Gyerünk!
- Igenis, Mester Úr! – válaszolták és nagyon nem is csodálkoztak az utasításán, hanem kapkodtak le mindent magukról a segédek. Csak mikor végeztek s egyenesedtek ki látták, szintén meglepetten, hogy közben Ádámon is csak egy szál boxer maradt. Nem értek rá sokáig csodálkozni, mert jött a következő utasítás, amitől megdöbbentek:
- Oda álljatok a két oldalára, elő velük és sugarazzátok, de csak a mellkasáig, fölül, lefelé pedig végig! Gyerünk! – hangzott, s közben még azt látták, hogy Ádám a rab fejéhez áll s jó nagyokat köp az előtte hanyatt fekvő testére, főleg a mellkasára.
(Mind a ketten, míg végezték, amit tenniük kellett, azon morfondíroztak magukban, hogy ez mintha korábban tabu lett volna, s mégis a rab fogoly – én - egy szóval sem tiltakoztam.  )
Mikor már nem tudtak tovább eleget tenni a kapott parancsnak, mert mindent kipréseltek magukból, ránéztek Ádámra, aki intett nekik, hogy álljanak távolabb s az irányítógombbal az X alakú padot, a velem együtt, lefelé mozgatta, túl a 45 fokos helyzetnél, úgy kb. 60 fokig. Ott „lógtam” fejjel lefelé. Most Ádám előrébb lépett, közelebb hozzám s rám üvöltött:
- Ha az előbb tudtál velem ordítani, akkor most fogad, amit érte „kapsz”! – szólt és odanyúlva összenyomta a számat, így az kinyílt, amibe beletuszkolta a farkát. – Szopd fel, de a fogaidat meg ne érezzem! – utasította határozottan.
Erőlködtem, hogy ne kelljen szopnom, majd mivel láttam nem boldogulok, így nekiláttam szopni Ádám egyre duzzadó és merevedő farkát. Ádám pedig egyre beljebb s beljebb tolta azt, míg nem már kezdtem öklendezni. Akkor megállt, de rám mordult:- Ki engedte meg, hogy lazsálj? Szopj tovább! Közben pedig egyet-egyet ütött tenyérrel a szőrös mellkasomra.
- Gyerünk, tovább! – sürgetett s a kezével megfogta a fejemet s adta az ütemet is.
Nem sokára azonban Ádám teste összerándult s a segédek legnagyobb csodálkozására meg sem próbálta kihúzni azt, hanem még neki is feszült s már el is ment – többször – a számba.
- Most Ti jöttök! Csere, gyerünk! – utasította őket Ádám.
Így Zsolt és majd Miki is felszopatta magát, s belelövellt a számba.
S mivel én mindig kiköptem a számba kapottakat a földre, a harmadik után Ádám állt vissza a fejem mögé s háromszor, jó nagy adagot köpött a mellkasomra egymás után.
- Állítsátok talpra, slagozzátok le s hozzátok vissza! – jött Ádám újabb utasítása.
Ádám karba tett kezekkel várt. Végig mért s szinte utálkozva köpte ki:
- Még nem végeztünk! Még kapsz valami büntetést t ő l e m. – hallottam.
- Ti, nézzetek utána a másik fogolynak, ha már kellően elzsibbadt, akkor futtassátok meg az udvaron, úgy hozzátok vissza az uszodába. Ott bevártok! – mondta.
Amikor kimentek, odalépett elém, sokáig, mereven a szemembe nézett, szinte farkasszemet néztünk. Jó hosszú ideig. Végre megszólalt:
- Kettesben leszünk, de meg kell tennem, mert ezt kívánja az egóm, a dom-i egom. Szólt halkan, de határozottan. – Van kívánságod, előtte? – kérdezte meg.
- Előtte nincs, de tudd Uram, hogy Te leszel az első, bennem! – válaszoltam igen halkan.
- Ne hülyéskedj! Tényleg? – döbbent meg Ádám. Várt egy ideig, míg gondolkozott, majd döntött. – Nehéz lesz akkor neked, de meg kell tennem. Most! – majd hozzátette: - A végén lesz módod viszonozni. –ígérte meg halkan. – Az elégtétel?
Én vállat vontam, de nem szóltam semmit. Flegmán vártam mi történik velem. 
Ádám lenyomott maga elé térdelésbe, megfogta a fejemet, s amikor kinyitottam a számat, lassan belenyomta a farkát s felszopatta magát, de gyorsan. Majd gumit húzott, be síkosítózott s megujjazott egy, majd már két ujjal, s végül a fejemnél fogva odafordított, majd rányomott a már újra vízszintesen álló padra, kicsit szétrugdalta a lábaimat s rátámaszkodott a derekamra. Lassan, igen óvatosan érintette a merev farkát, makkját az ánuszrózsámhoz, majd egy ideig ott nyomogatta, próbálgatta az ellenállásomat, míg végre egy határozott mozdulattal benyomta. Megmerevedtem, bár próbáltam ellazulni, de nem sok sikerrel.
Ádám megszólalt:
- Tudom, mert én is átéltem az elsőnél, jobb, ha határozottan történik, s bár fáj, de hamar megszokod majd. A feszülés csökken, gyorsan.
- Igen, elméletben én is tudom, de a gyakorlat más.  . nyögtem ki, fájdalmasan.
Ádám megsimogatta a fejemet, végigsimított a hátamon s lenyúlva a farkamat és golyóimat is megsimogatta, majd érezve s hallva lélegzésem normalizálódását, lassan mozogni, kőrözni kezdett bennem, egyre szélesebb s nagyobb mozgásokkal s kihúzta – nem teljesen, majd újra belém bökte a farkát. Kezdett gyorsulni, de nem csak a mozgása, de a lélegzése is. Már kapkodta a levegőt s végre megrándult, rám hasalt a hátamra, derekamra s belém lőtte, amit tudott. Pontosabban a gumiba.
- Ez jólesett! Ugye, nem is volt olyan vészes? – kérdezte meg.
Reméltem, hogy választ nem vár, mert nem válaszoltam. Még testbeszéddel sem!
Ádám gyorsan lekapta a boxerét s nem is takargatva magát odalépett, lezuhanyozott, majd megtörülközött. Intett, hogy kövessem. Megtettem, majd visszacsatolt mindent rám.
Így mentünk át az uszodába. Ott már várt minket a három srác. Zsombor ott állt a medence partján, Miki kezében egy kötéldarab volt, amit a vízbe lógatott, majd a vizes kötéllel végigvágott Zsomboron, aki megingott s belezuhant a vízbe, a hirtelen ütéstől.
- Ugorjatok utána, nem tud úszni! – kiáltottam fel.
A segédek ugrottak s kihúzták zsombort, majd hanyatt fektették a medence partján. Kicsit megnyomkodták a mellkasát, de nem jött belőle semmi, így abbahagyták.
- Akkor a vízi-tortúrát megtettük.  - szellemeskedett Ádám: - Ugorjunk! – vezényelte, majd mivel mindenki értetlenkedve nézett rá, így hozzátette: - Aki akar, az a vízbe, úszhat, lubickolhat, mert utána kimegyünk innen, de az épületből is. – tette még hozzá s példát mutatva, gatya le és már fejest is ugrott a vízbe.
Kellemes volt a víz, kellően hideg is, de nem fáztunk, mert mozogtunk benne eleget. Mikor kijöttünk, megtörülköztünk s kezdtem volna visszavenni magamra a bilincseket, Ádám leállított s megkérdezte: - Hoztatok szabadidő ruhát is magatokkal?
(folyt. köv.)