mester6van (75)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Fogoly voltam, de már egy csapatban (6)

2020. 11. 27. 08:17 | Megjelent: 726x
Itt fejeztük be korábban:
- Bár mindenki előtt történt, de Miki és az a másik köcsög a büntetésedet nem fogja élvezni, mert Nekik külön dolguk van. Igaz, Miki? Vidd és tedd egy magáncellába, de kikötve ám! – szólt rá nyomatékosan Ádám Mikire.
Az, bár elhúzta a száját ezt hallva, mégis maga után ráncigálva tette sietősen a dolgát. A farkára kötött póráznál Zsombort kiráncigálta az ajtón, át a szomszédos teremben álló pár magáncellához s az egyiket kinyitva, betolta oda, de már állva, kis terpeszbe széttett lábakkal, a bokáinál fogva odabilincselte a cella oldalához. Majd a kezeit is Y alakban felnyújtva széttetette és azokat is rögzítette így a cella tetejéhez, majd rácsukta a cellaajtaját. Tök sötét azért nem volt benne, mert a feje magasságában volt egy téglalapalakú nyílás az ajtón, így még levegőt is kapott. Mikor végzett, Miki iparkodott vissza a kínzóterembe, remélve, hogy sok mindenről azért még nem maradt le. 
Közben ott Ádám utasítására Zsolt leoldozott minden bilincsek, nyakörvet rólam és előrehúzta, lehajtva az X alakú padot, amire hanyatt ráfektetett és rárögzített a csuklóimnál, bokáimnál és a derekamnál fogva. Kicsit fájt, mikor meghúzta alaposan a rögzítőket. Mikor ezzel végzett, addigra Miki is visszaérkezett s már mind a két segédnek szólt Ádám utasítása:
- Csak a gatya maradhat rajtatok és a cipők! Gyerünk!
- Igenis, Mester Úr! – válaszolták és nagyon nem is csodálkoztak az utasításán, hanem kapkodtak le mindent magukról a segédek. Csak mikor végeztek s egyenesedtek ki látták, szintén meglepetten, hogy közben Ádámon is csak egy szál boxer maradt. Nem értek rá sokáig csodálkozni, mert jött a következő utasítás, amitől megdöbbentek:
- Oda álljatok a két oldalára, elő velük és sugarazzátok, de csak a mellkasáig, fölül, lefelé pedig végig! Gyerünk! – hangzott, s közben még azt látták, hogy Ádám a rab fejéhez áll s jó nagyokat köp az előtte hanyatt fekvő testére, főleg a mellkasára.
(Mind a ketten, míg végezték, amit tenniük kellett, azon morfondíroztak magukban, hogy ez mintha korábban tabu lett volna, s mégis a rab fogoly – én - egy szóval sem tiltakoztam.  )
Mikor már nem tudtak tovább eleget tenni a kapott parancsnak, mert mindent kipréseltek magukból, ránéztek Ádámra, aki intett nekik, hogy álljanak távolabb s az irányítógombbal az X alakú padot, a velem együtt, lefelé mozgatta, túl a 45 fokos helyzetnél, úgy kb. 60 fokig. Ott „lógtam” fejjel lefelé. Most Ádám előrébb lépett, közelebb hozzám s rám üvöltött:
- Ha az előbb tudtál velem ordítani, akkor most fogad, amit érte „kapsz”! – szólt és odanyúlva összenyomta a számat, így az kinyílt, amibe beletuszkolta a farkát. – Szopd fel, de a fogaidat meg ne érezzem! – utasította határozottan.
Erőlködtem, hogy ne kelljen szopnom, majd mivel láttam nem boldogulok, így nekiláttam szopni Ádám egyre duzzadó és merevedő farkát. Ádám pedig egyre beljebb s beljebb tolta azt, míg nem már kezdtem öklendezni. Akkor megállt, de rám mordult:- Ki engedte meg, hogy lazsálj? Szopj tovább! Közben pedig egyet-egyet ütött tenyérrel a szőrös mellkasomra.
- Gyerünk, tovább! – sürgetett s a kezével megfogta a fejemet s adta az ütemet is.
Nem sokára azonban Ádám teste összerándult s a segédek legnagyobb csodálkozására meg sem próbálta kihúzni azt, hanem még neki is feszült s már el is ment – többször – a számba.
- Most Ti jöttök! Csere, gyerünk! – utasította őket Ádám.
Így Zsolt és majd Miki is felszopatta magát, s belelövellt a számba.
S mivel én mindig kiköptem a számba kapottakat a földre, a harmadik után Ádám állt vissza a fejem mögé s háromszor, jó nagy adagot köpött a mellkasomra egymás után.
- Állítsátok talpra, slagozzátok le s hozzátok vissza! – jött Ádám újabb utasítása.
Ádám karba tett kezekkel várt. Végig mért s szinte utálkozva köpte ki:
- Még nem végeztünk! Még kapsz valami büntetést t ő l e m. – hallottam.
- Ti, nézzetek utána a másik fogolynak, ha már kellően elzsibbadt, akkor futtassátok meg az udvaron, úgy hozzátok vissza az uszodába. Ott bevártok! – mondta.
Amikor kimentek, odalépett elém, sokáig, mereven a szemembe nézett, szinte farkasszemet néztünk. Jó hosszú ideig. Végre megszólalt:
- Kettesben leszünk, de meg kell tennem, mert ezt kívánja az egóm, a dom-i egom. Szólt halkan, de határozottan. – Van kívánságod, előtte? – kérdezte meg.
- Előtte nincs, de tudd Uram, hogy Te leszel az első, bennem! – válaszoltam igen halkan.
- Ne hülyéskedj! Tényleg? – döbbent meg Ádám. Várt egy ideig, míg gondolkozott, majd döntött. – Nehéz lesz akkor neked, de meg kell tennem. Most! – majd hozzátette: - A végén lesz módod viszonozni. –ígérte meg halkan. – Az elégtétel?
Én vállat vontam, de nem szóltam semmit. Flegmán vártam mi történik velem. 
Ádám lenyomott maga elé térdelésbe, megfogta a fejemet, s amikor kinyitottam a számat, lassan belenyomta a farkát s felszopatta magát, de gyorsan. Majd gumit húzott, be síkosítózott s megujjazott egy, majd már két ujjal, s végül a fejemnél fogva odafordított, majd rányomott a már újra vízszintesen álló padra, kicsit szétrugdalta a lábaimat s rátámaszkodott a derekamra. Lassan, igen óvatosan érintette a merev farkát, makkját az ánuszrózsámhoz, majd egy ideig ott nyomogatta, próbálgatta az ellenállásomat, míg végre egy határozott mozdulattal benyomta. Megmerevedtem, bár próbáltam ellazulni, de nem sok sikerrel.
Ádám megszólalt:
- Tudom, mert én is átéltem az elsőnél, jobb, ha határozottan történik, s bár fáj, de hamar megszokod majd. A feszülés csökken, gyorsan.
- Igen, elméletben én is tudom, de a gyakorlat más.  . nyögtem ki, fájdalmasan.
Ádám megsimogatta a fejemet, végigsimított a hátamon s lenyúlva a farkamat és golyóimat is megsimogatta, majd érezve s hallva lélegzésem normalizálódását, lassan mozogni, kőrözni kezdett bennem, egyre szélesebb s nagyobb mozgásokkal s kihúzta – nem teljesen, majd újra belém bökte a farkát. Kezdett gyorsulni, de nem csak a mozgása, de a lélegzése is. Már kapkodta a levegőt s végre megrándult, rám hasalt a hátamra, derekamra s belém lőtte, amit tudott. Pontosabban a gumiba.
- Ez jólesett! Ugye, nem is volt olyan vészes? – kérdezte meg.
Reméltem, hogy választ nem vár, mert nem válaszoltam. Még testbeszéddel sem!
Ádám gyorsan lekapta a boxerét s nem is takargatva magát odalépett, lezuhanyozott, majd megtörülközött. Intett, hogy kövessem. Megtettem, majd visszacsatolt mindent rám.
Így mentünk át az uszodába. Ott már várt minket a három srác. Zsombor ott állt a medence partján, Miki kezében egy kötéldarab volt, amit a vízbe lógatott, majd a vizes kötéllel végigvágott Zsomboron, aki megingott s belezuhant a vízbe, a hirtelen ütéstől.
- Ugorjatok utána, nem tud úszni! – kiáltottam fel.
A segédek ugrottak s kihúzták zsombort, majd hanyatt fektették a medence partján. Kicsit megnyomkodták a mellkasát, de nem jött belőle semmi, így abbahagyták.
- Akkor a vízi-tortúrát megtettük.  - szellemeskedett Ádám: - Ugorjunk! – vezényelte, majd mivel mindenki értetlenkedve nézett rá, így hozzátette: - Aki akar, az a vízbe, úszhat, lubickolhat, mert utána kimegyünk innen, de az épületből is. – tette még hozzá s példát mutatva, gatya le és már fejest is ugrott a vízbe.
Kellemes volt a víz, kellően hideg is, de nem fáztunk, mert mozogtunk benne eleget. Mikor kijöttünk, megtörülköztünk s kezdtem volna visszavenni magamra a bilincseket, Ádám leállított s megkérdezte: - Hoztatok szabadidő ruhát is magatokkal?
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.