Welnes IV.

Csukódik az ajtó,lassan minta lelassult volna az idő míg bezáródik.
-Kérlek engedj el,nem akarok tovább itt lenni!
-Már az enyém vagy,itt hagytak nekem!Hozzám tartozol!-Közben az idegen elindult felé...
Minél közelebb lépett az idegen ,annál jobban próbált szabadulni a rémült lány.Testén urrá lett rettegés,szíve egyre hevesebben vert...próbált szabadulni de béklyói nem engedtek.Az idegen egyre közelebb ért,léptei egyre nagyobb félelmet okoztak a lányban.
-Segítség!-kiabálta a lány...-Segítsen valaki!
Erre a férfi erősen pofon vágta és belemarkolt a hajába.
-Kár kiabálni,senki nem segít,senki nem hall meg!
Zokogni kezdett a lány,el elcsukló hangon még próbált segítségért kiáltani,de lesújtott még egyszer a férfi keze az arcára. Becsukott szemmel tűrte az ütéseket,égett az arca a csapásoktól....
Hirtelen néma csend lett...
Félve kinyitja a szemét és sötétség leple borult rá és a csend birtokolta szobát.
-Rosszat álmodtál kincsem?-szólt egy ismerős kedves hang,biztonságot sugározva.
Nem szólt csak szorosan hozzábújt,magához ölelte és megcsókolta.
Nem maradt viszonzatlan kedvessége és már is egybeforrt ajkuk,és feledésbe merült a rémálom.
Kézzel tapinthatóvá vált egymás iránti szeretetük,vágyuk.Kezeik felfedezőútra indulva miközben lelökték magukról a takarót egymás szemérmét kutatva fokozták az izgalmukat.
-Érezni akarom mennyire szeretsz,kívánsz és akarsz!-súgta a lány kedvese fülébe.
Ezt követően felegyenesedett és az arca fölé térdelt,az ágy támlájába kapaszkodva.
Kedvese belefúrta arcát a nedvesen illatozó finom puncijába,mélyen belenyalva ahogy ő szerette.Két tenyerével belemarva a popsijába húzta,nyomta a saját arcába mintha az lenne az utolsó alkalom hogy ízlelhetné annak finom nektárját.Nyelve kéjes táncot járt a csiklóján fokozva a lány légzését,nyalta,falta,magába szívta finoman harapta.
A lány remegő testtel borult rá a háttámlára ujjai fehéredni kezdtek ahogy megmarkolta,érezte ahogy kedvese keze végig siklik a gerincén és finoman becsusszan a popsijába az ujja.
Lüktetni kezdett a teste érezte hogy pillanatok vannak hátra hogy rongyként essen össze.
A kéj hangjai feltörtek ajkai közül,és gejzírként robban ki puncija....testét elhagyta az erő és az ágyra rogyott szerető férfija mellé...
Aki átölelte,magához szorította finoman puszilta.Ujjaival cirógatta a testét becéző szavakat súgott a fülébe....
-Azt álmodtam hogy elhagytál.-súgta halkan a fülébe.
-Ne butáskodj kincsem,történjen bármi én mindig veled vagyok!
folyt.köv.