mester6van (72)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP

Cikkek idő szerint
2020. 12. (5)
2020. 11. (83)
2020. 10. (66)
2020. 09. (51)
2020. 08. (62)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (72)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Fogoly voltam, de már egy csapatban (5)

11. 21. 21:42 | Megjelent: 94x
Ádám várt, én is, állva. Végre rám szólt:
- Ülj már le végre, velem szembe az asztalhoz!
- Igenis, Uram! – válaszoltam s letepeledtem magam is.
- Jó étvágyat, egyél! Alaposan lakmározz be, mert estig más nem lesz! – figyelmeztetett még s hozzátette: - S hagyd most ezt az Uramozást el, míg itt vagyunk, kettesben! Ha már az előbb nem adtál kellő tiszteletet nekem a többiek előtt – igaz, azért még megkapod a magadét – ígérte, most legyen Benned tisztelet irántam! Azért akartam Veled kettesben enni, mert több dolgot meg kell vitatnunk.
- Igenis…- kezdtem, majd abbahagytam intésére.
- Egyél, s közben figyelj, ha kérdezek, válaszolj! – tette még hozzá. – Mit akarsz megtapasztalni itt, ma és holnap? Te dom vagy, s az is maradsz, bárhogyan is akarsz szolgabőrbe bújni. Az Neked nem fog menni. – jelentette ki Ádám, majd rám nézett, választ várva.
- Azt szeretném, meg- azaz átélni, hogy milyen a másik oldalon, mikor nem én döntök, hanem felettem, rólam döntenek s nincs abba beleszólásom, meg kell tenni, bármi is az, a kiszabott keretek között. – szóltam.
- Ezt értem, de akkor azt nem, hogy az előbb mitől pipultál be? – kérdezte Ádám.
- Attól, hogy meg akartál pofozni. Azt nem engedem, az nem fér bele a szolgaságba nálam! – válaszoltam határozottan és Ádámra néztem. Az értetlenkedett:
- Mi történt volna akkor? Leesett volna a koronád a fejedről? Nem bírtad volna ki, mikor már sokkal többet is megtettél: - leszoptál jó pár srácot, hagytad, hogy kikössenek, elverjenek stb. – sorolta.
- Tudja, bocs tudod azok mások. A pofon, és a leköpés a személyes aurámba való durva beavatkozás, mint ahogyan az analitás is az lenne. Ilyent még sohasem éltem át s nem is szeretnék! – szóltam határozottan.
- Biztos? Tényleg nem akarod, nem engeded, vagy bizonyos keretek között, például nekem, igen? – firtatta Ádám.
Elgondolkoztam, kicsit hosszabban s mérlegeltem: - Tényleg mi történne, ha megtörténne?
Arra jutottam, amit ki is mondtam Ádámra nézve: - Igen, megteheted, de! - kezdtem.
- Mi a de? Mik a feltételeid ahhoz, hogy megtehessem? - kérdezte előre hajolva, izgatottan. Még az evést is abbahagyta.
- Az, hogy csak akkor, mikor Zsombor nincs ott, vagyis ő nem láthatja, de nem is hallhatja! Továbbá, már ha itt tartunk, azt is kérhetem, hogy Ti, hárman megtehetitek, amit akartok, de Zsombor nem, ő nem nyúlhat hozzám, nem ütlegelhet, még csak nem is csikizhet stb. Erre nem is utasíthatjátok őt! Ő a szolgám! – feleltem.
- Ez rendben, érthető. Bár meg kell, hogy mondjam, nem is terveztem ezt, még akkor sem, mikor nem ismertelek. – válaszolta azonnal, majd tovább faggatott: - S mik még a feltételeid, a megtétel előtt?
- Van még, de azt inkább nem mondom ki. Rád bízom. Megbízom annyira már Benned, hogy tudd, mikor, mit és hogyan tehetsz meg velem. – válaszoltam még őszintén.
- Köszönöm, ez jól esett! – felelte Ádám és újra evett tovább.
Egy ideig mind a ketten ettünk, lassan, komótosan.
Mikor már szinte mindent megettünk az asztalról, Ádám lassan kifele fordult az asztaltól, kitette a lábait is a mellé, sőt kicsit még szét is tette. Elégedetten nézett és várt.
Egy darabig én is, majd megmozdultam. Lehuppantam elé térdelésben, kicsit közelebb másztam hozzá, a lábai közé és nyalogatni kezdtem előbb a bokáit, majd lassan felfelé a nadrágján haladtam a térdei és az öle felé. Nem is kellett felnéznem, de már láttam, hogy nagy, de még növekszik a „csomagja” a lábai között.
Már azt céloztam, elértem s ott nyalakodtam, bár kicsiket haraptam is a „csomagba”, óvatosan. Ádám szaporábban szedte a levegőt. Én pedig lassan odanyúltam a kezeimmel, kibontottam a derékszíját, kinyitottam a gombot a nadrágján, kinyitottam a nadrág „szárnyait” és bekukkantottam ott. Láttam az alsóként hordott, mintás boxerét s alatta a mereven álló farkát. Kiszabadítottam, s mivel kicsit megemelte magát a székről, így kihúztam a nadrágját alóla. A boxer eleje felpattant, ahogy a szorításból kiszabadult. Most oldalról, a combjai felől kezdtem nyalogatni, lassan be- behatolva a tág boxer szélei alá is. Elértem nyelvemmel a golyóit, ekkor újra kéjesen felsóhajtott. Megnyalogattam jobbról és balról is az elért golyóit, majd már be is kaptam s úgy szopogattam azokat. Végre odanyúltam s lehúztam a boxer gumiját is, s kiszabadult a farka, melynek végéről félig lejött a bőr s kilátszott a makkja, melynek végén már egy csepp előnedv is látszott. Leszoptam, majd óvatosan szopogattam, nyalogattam s egyre jobban bevettem a számba. Lassan már mélytorkos szopásra tértem rá, mikor Ádám még nagyobbat sóhajtott, és odanyúlva megfogta a fejemet hátul s lassan ütemet kezdett diktálni nekem a szopásra.
Hol gyorsítottam, hol lassítottam, volt mikor csak cuppogtam rajta, majd végül is felgyorsítva hamar eljutottam oda, hogy érezzem Ádám megmerevedését, a kilövellés előtti pillanatokat.
Ekkor Ádám el akarta tolni a fejemet, de nem engedtem, hanem csak fogva tartottam a farkát, így bele kellett lőnie adagját a számba. Ekkor azonnal elengedett.
Én pedig kiköptem magam mellé a földre, ami a számban volt.
Ádám lélegzése lassult, majd megszólalt:
- Ez igen, ez nagyon fincsi volt! Hiába egy dom tudja, hogy kell ezt.  - dicsért meg.
- Akkor igen, ha már nem csak neki, de ő is másnak, megtette! – jegyeztem meg.
- Már megint vitatkozol!  - szólt rám Ádám rosszallóan.
- Bocsánat, Uram. – kezdtem, de nem fejeztem be, mert kopogtak az ajtón.
Egy idő múlva újra. Akkor már Ádám kiszólt:
- Gyere be, ha fontos!
- Bocsánat, Uram. – lépett be Zsolt, aki csak azt látta, hogy én pakolom vissza a kosárba az ebéd maradványait és eszközeit, így folytatta: - Mi a parancsa a továbbiakra? Mi is megebédeltünk már.
- Mindjárt megyünk mi is. Várjatok! – utasította őt Ádám.
Megvárta, míg Zsolt kiment, majd ezt mondta:
- Tedd vissza a nyakörvedet, vállra a pórázt, vissza a csuklóbilincseket is s hozd utánam a kosarat! – utasított, majd leállított.
- A kosárban van konyak, barack s Vilmoskörte is. Melyiket szereted? – kérdezte meg tőlem.
- A Vilmoskörtét, ha választhatok. De miért kapom? – érdeklődött.
- Mert ügyes voltál, öntevékeny az előbb s nem szeretném, ha rossz szád ízed lenne! 
- Köszönöm Uram, mindig számíthatsz rám! – nyugtáztam, majd megittam a magamét, míg Ő a barackot bontotta fel s itta meg.
Elindult s én mentem utána, be a kínzószobába is. Ott vártak minket a többiek.
Ádám végig nézett rajtuk, majd visszanézett rám, de már dühös pillantással s megszólalt:
- Remélem mindenki jól evett, egészségetekre, de most folytatjuk a megkezdetteket. Te meg ne vihogj, mert letörlöm a képedről! – szólt rám. Értetlenül néztem rá, mi ez a hangulatváltás, de hamar megértettem.
- Ott hagytuk abba, az ebéd előtt, hogy még nem számoltam veled, te köcsög, a szemtelenkedésedért, amit itt, mindenki előtt, megengedtél magadnak velem, V e l e m szemben! – harsogta.
- Bár mindenki előtt történt, de Miki és az a másik köcsög a büntetésedet nem fogja élvezni, mert Nekik külön dolguk van. Igaz, Miki? Vidd és tedd egy magáncellába, de kikötve! – szólt rá nyomatékosan.
(folyt. köv.)

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.