True story

A rabszolgám fizet, szólt a pincérnek az Úrnő, majd az autójába ültetett, majd kivitt egy erdős részre, kb.: 5-6 percnyi autóútra a város szélétől. Ott hirtelen minden megváltozott, az addig játékos (mondhatni huncut mód pajkos) Úrnő rám parancsolt, de még a sz@r is meghűlt bennem. Szállj ki és vetkőzz! Kiszálltam és először a pólót, majd a cipőt, zoknit, nadrágot vettem le az autó mellett, a műút szélén, majd ott álltam egy szál alsónadrágban. Azt is, vagy én tépjem le?! - kérdezte, ellentmondást nem tűrő hangon. Ekkor egy autó húzott el mellettünk, de szerencsére nem lassított, talán fel sem tűnt neki a performance...
Amikor levetkőztem, vissza akartam lépni a cipőmbe, de azt mondta az Úrnő, hogy nem lesz rá szükség, tegyem az összes holmim a csomagtartóba. Betettem, ő meg lecsukta a csomagtartó ajtaját és bezárta az autót. A kezeimre, ott az autó háta mögött bőr bilincseket tett, a nyakamba pedig egy bőr nyakörvet, rajta egy pórázt. Miközben csatolta be a nyakörvet, egy másik autó érkezett, lassított, csak a sofőr ült benne, de nem az utat figyelte, a meglepett tekintete most is itt van előttem...
A Úrnő átvezetett az út túloldalára, szinte biztosan tudta, hová tart, mentünk egy darabig, miután a kellemes nyármeleg aszfalt elfogyott, az erdei földút nyirkos hidege váltotta fel az érzést, miközben bokáztam mellette.
Megjöttünk mondta kisvártatva, egy kis tisztáson, az műúttól úgy 2-300, a földúttól úgy 30 méterre. Térdre, parancsolt rám, én letérdeltem az avarba, majd rám parancsolt, hogy tegyem tarkóra a kezem, a térdeimet pedig tegyem minél jobban szét (terpeszbe). Az alsó lábszáraimnak párhuzamosan kellett állni, ezt a lovaglópálca csapkodásával igazította be. Ez volt a “szolgapóz” majd különböző feladatokat csináltatott, négyütemű fekvőtámasz, karhajlítás, felülés, mindegyiket számolta, ha elrontottam, elölről kellett kezdenem, végül a megkívánt szolga pózba vártam.
Feladatok közben méregetett, fogdosott, mint a régi rab-, vagy állatvásárokon szokták a portékát, a számba nyúlkált, ahogy tudta, kihúzta a számból, a körmeivel összecsípett nyelvemet, majd többször arcon és szájbaköpött.
A számhoz (nyelvemhez) hasonló módon csavargatta a mellbimbóm, a farkam, a golyóim és a legnagyobb természetességgel nyúlt belém alul (szárazon) a középső ujjával, amit jól megmozgatott és amikor kihúzta, le kellett nyalnom, mintha faszt szopnék.
Ezután egy másik játékot talált ki nekem, hogy elindította a stopperét, nekem meg időre kellett olyan ágat (botot, vesszőt) vinnem, amivel kipróbálhatja, hogy mennyire bírom a verést. Minden eszközt időre mért (mennyi idő alatt találtam meg és értem vissza vele és szolga pózban, térden, lehajtott fejjel, fej fölé emelt kezekkel nem nyújtottam át az Úrnő részére) - az első ággal percekig elvoltam, mert egy szót sem szólt, csak a tekintetéből láttam, hogy nem jó, amit csinálok, magam kerestem a megfelelő pozíciót, amíg nem szólt, látod így kell ezt! Kb.: 8 perc volt, ami 10 mp-ként egy ütést jelentett az eszközzel. Kimérte, majd közölte, meg kell ismételni, mert sok az idő és rossz az eszköz...
5-6 különböző eszköztől (a fenyőágtól, a különböző faágak ön-hajtásokon át a csalánig vittem mindent, a csalánnal magamat kellett vernem, illetve a fitymám alá kellett betennem, meg a fenekembe felgyűrnöm, amiket csak otthon szedhettem ki...) volt csíkos a testem, amikor rámutatott a szederbokros részre, hogy gyalogoljak bele és ott végezzek guggolást és karhajlítást...
Eközben végig fényképezett, majd immár négykézláb pórázon visszavitt az autóhoz, ahol felöltözhettem, eközben csak egy traktor járt arra és visszavitt a kávézóhoz, ahol kitett az autójából...