A tekintet

A feszült tekintete, a kecses mozdulatai, vékony alakja. Okos is volt, és a többiek - ha nem is feltétlenül szerették - elfogadták. Jó parti lehetett volna, de köszönöm, bunkóból van és volt is épp elég. Egyszerűen kivontam magam az interakcióinkból. Átnéztem rajta, elmentem mellette, muszájból köszöntem, ha beszélnünk volt szükséges, a legelutasítóbb arcomat vettem elő.
Így ment több mint fél évig. Aztán valami változott. Talán észrevette magát, talán csak vonzani kezdte az a hűvösség, amivel kezeltem őt. Ahhoz ugyan túl büszke volt, hogy szóvá tegye, megbeszélje, vagy egyértelműen kezdeményezze, hogy nyissunk tiszta lapot, de a maga büszke módján mégis próbált a karcos oldala helyett a sima felével érinteni. Pár indokolatlan megszólítás, néhány észrevehetetlenül burkolt bók, amit csak értő figyelemmel lehetett kibogozni. Mégiscsak nő. Ezek a reakcióért leskelődő mozzanatok azonban rendre lepattantak rólam. Hideg maradtam. Tulajdonképpen volt alkalma, hogy kedveljem, és meglehetősen tudatos reakcióval válaszolt.
A játék azonban kezdett megtetszeni. Nem volt egyértelmű, hogy a motivációjában csak bűntudat és a csatabárd elásása volt, vagy vonzalom is, ezért úgy döntöttem, kiugrasztom a nyulat a bokorból. Úgy, hogy hozzá is biztosan eljusson, finoman elterjesztettem, mi is vagyok én igazából. Ez persze áldozatokkal járt, de ennyit megért. Amikor már biztos voltam benne, hogy beszél rólam a hátam mögött, belekezdtem az invázióba. Távolról, számára kellemetlen helyzetben kezdtem szemezni vele, kifejezett nyomást gyakorolva rá. Szigor és szexuális zaklatás közt billegő pillantással figyeltem, amit akkor is rajta tartottam, mikor nem bírta tovább a tekintetem. Érezte, hogy a nyakára szorítok, megfeszítem a testét, és lélegezni is alig hagyom. A felé irányuló hangszínembe csendes erőszakot szőttem, akár ha egy köszönésről volt szó. Érezte, hogy prédát csináltam belőle, akit lassú lépésekkel kerülgetek. Félt tőlem. Leginkább attól, hogy mit reagáljon, ha egyszer olyan közel kerülök hozzá, hogy már a szuszogásomat is érzi. Ha egyszer lépek, és keringőre hívom.
Az egyik jelentéktelen péntek délután összefutottam vele a vízautomatánál. Érezte, hogy mögötte állok, a szeme sarkából lesett hátra. Nem merte felém fordítani a fejét. Fegyelmezett testtartással ügyködött. Aztán hirtelen felém fordult, mint aki bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy megvédje magát. Megfordult, és terelésképpen kérdezett valamit. Nem válaszoltam, csak elmosolyodtam, és az automatához léptem, felzaklatva az intim szféráját. Vizet nyomtam magamnak.
- Hallottam, időnként téma vagyok - fölényesen a vízbe kortyoltam, a nyilvánvaló blöfföm kibillenthetetlen megtartásával. Terelt. Megfordultam, és otthagytam a nyakába szakadt kérdőjelekkel.
A munkaidő vége előtt fél órával egy cetlit hagytam az asztalán a monogramommal.

HOLNAP ESTE 19:00, KERÜLET UTCA HÁZSZÁM
HA KÍVÁNCSI VAGY

Hirtelen az ujjai közé gyűrte a papírdarabot, és a semmibe meredt a tekintete: Mi ez?

Szombat este hét órakor megszólalt a kaputelefon. Átjött. Kinyitottam az ajtót. Gyönyörűen megszépítette magát, és félszegen várta, hogy beengedjem. Kitártam az ajtót, és belépett.
- Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért hívtál? Miért vagyok itt?
- És itt vagy.
- Itt.
Beljebb engedtem. Körbenézett.
- Szóval itt laksz.
Megálltam mögötte, és a figyelme elvesztette az előszobát. Nem mert megfordulni. Megfordítottam. Lüktetett a szíve. A tenyerembe vettem az arcát, és megcsókoltam. Nem viszonozta, de érezhetően megnyugodott.
- Furcsa dolgokat hallottam rólad.
- Mind igaz - vágtam rá. - Nem tudom, mit, de ha furcsa, biztosan igaz.
- Ijesztő - egy méltató mosollyal félrefordította a fejét.
- Akkor ezek szerint félni akarsz.
- Azért ezt így nem mondanám - egy pillanatra felforrt benne a védekező indulat.
- És akarod?
- Nem tudom.
Közelebb léptem hozzá. Belenézett a szemembe, le akart látni a lelkemig. Megfogtam a kezét, bevezettem a szobába, és megállítottam a közepén. Elé álltam, és végignéztem az arcán. Megsimogattam, a szemét, az orrát, a száját.
- Szép vagy.
- Köszönöm.
Lefejtettem a felsőjét, és a kezét rögtön a melle elé tette. Elmosolyodtam. Megfordítottam, ő pedig összefogta a feje felett a haját. Kikapcsoltam a melltartóját, és levettem róla. Megint nem mert megfordulni. Hátulról átkaroltam. A nyakába tettem az állam, megsimogattam az arcát és végigsimítottam a mellét. Magam felé fordítottam. Sóhajtott egyet, mintha mondani szeretne valamit, de bent ragadt. Kigomboltam a nadrágját, és bugyival együtt a térdéig toltam. Kificánkolt belőle, és ledobta a zoknit is. Anyaszült meztelenül állt előttem. Vékony, szinte már csontos volt.
- Térdelj le! - szót fogadott. Arra számítottam, hogy jobban fog ellenkezni, de szemmel láthatóan át akarta élni. Hogy rám volt-e kíváncsi, vagy a dominancia okozta mámorra, nem tudtam eldönteni. Hátulról a szájába tettem a kis labdát, amire kissé csálé fogaival ráharapott, és a tarkóján összeszíjaztam. Felemeltem a tarkójához a kezét, és összekötöztem. Elé léptem. Felnézett rám, és várta, mi történik. Lefelé ívelő mozdulattal rácsaptam a mellére. Kissé fintorogva fogadta az ütést. Aztán megütöttem a másik mellét is.
- Au - szűrődött ki a golyó mögül. Először nekem mondta, de amikor rájött, hogy többet fog kapni, maga felé fordította az indulatszót, amit már csak egyszer engedett ki. Jó párat kapott a melle, amitől egészen kipirosodott, de csak annyira löktem ki a komfortzónából, ami még nem volt kellemetlen. Megsimogattam az arcát. A korbácsot úgy vettem a kezembe, hogy jól lássa. Mögé léptem, és megütöttem a hátát ötször-hatszor. Minden ütés után, amikor gyorsan kifutott belőle a csípős fájdalom, kéj cikázott át a testén. Kapott pár ütést az oldalára, majd előre hajtottam a fejét a földre, és szélesebbre húztam a terpeszét. Fölé álltam, és a korbáccsal erősödő durvasággal elfenekeltem. A fenekén zsibbadó erogén idegvégződések stimulus-fröccse megemelte az amúgy is magas fájdalomtűrő képességét. Sport-edzette teste nem sopánkodott az igénybevételre.
Feltérdeltettem, és levettem róla a szájpecket. Elővettem a farkam, és a szájába adtam. Magától kezdte keményre szopni, majd megmarkoltam a fejét, és dugni kezdtem a száját. A felajzó ütésektől segítőkészen forgatta a szájában a pumpáló faszomat. Lerántottam a fejét róla, és adtam neki két jókora pofont, amit szó nélkül tűrt. Visszacsúsztam a szájába, és tovább basztam. Leszorítottam a fejét, és mélyre dugtam a farkam, amitől öklendezni kezdett. Egyre rosszabbul viselte a tortúrát, de még bőven a tűréshatárán belül volt. Hátrahúztam a fejét, arcon köptem, és hirtelen visszadugtam a farkam. Egyre durvábban bántam vele. Mélyebbre és mélyebbre erőltettem a farkam. Bekönnyezett a szeme, és a nyálkás, habzó nyálat prüszkölte ki a száján. Hirtelen belöktem a torkába, amitől elfordította a fejét. Erre számítottam.
- Ilyet… - pofon vágtam a mondat közepén – nem akarok még egyszer látni. Megértetted? – megszorítottam az arcát, a könnyeitől lemosódott szemfestéke összefolyt az arcára tapadt, faszszagú nyálával.
- Sajnálom! – Mindig egy picivel több megalázást és bántalmazást csepegtettem rá. Éppen annyival többet, amire még meg tudja magát nyugtatni, hogy „ezt a picit még elviselem”.
Esélye sem volt. Tudtam, hogy addig fogom szopatni és mélytorkoztatni, amíg már nem fogja bírni. Így lett. Belemarkoltam a hajába, hátrarántottam a fejét, és több hatalmas pofont adtam neki. Kipirosodott az arca.
- Mi a faszt csinálsz? – szorítottam a torkát és mély hangon szinte suttogtam – Azért jöttél ide, hogy egy kurvát csináljak belőled. – pofon – szóval jó lenne, ha összekapnád magad! – válaszolni akart, de szemen köptem, és a faszommal toltam vissza a torkába a szót.
Felrángattam a földről, felkaptam a levegőbe, és mint a szöget, olyan egyenesen állítottam le.
- Akarod folytatni? – érezte, hogy költői a kérdés.
- Nem tudom – iszonyatosan bizonytalan volt. Akkora pofont adtam neki, hogy a felsőteste is belefordult.
- Akarod folytatni?
- Nem tudom – valószínűleg a kérdést sem fogta fel. A tarkójánál fogva lerángattam az ágyra, és belenyomtam a fejét a lepedőbe. Csuklójánál összekötött karját kinyújtotta előre, és felfelé meredt a segge. Mögé térdeltem, és végigsimogattam vékony, forró, vörös hátát. Talán 45 kiló sem volt a lány. Nyomtam az ujjamra egy kis síkosítót, és feltoltam a seggébe. Kicsit forgattam benne, majd fölé guggoltam. Nem volt már 20 éves. Sejtettem, hogy van már elég tapasztalata az ilyesmiben és nem én fogom őt átszakítani. De ebben a helyzetben talán még megalázóbb volt a seggét kúrni, mint egy bizalmibb helyzetben. Nem csak hogy gyakorlatilag megerőszakoltam, de a mocskosabbik lukát basztam meg. Be tudott fogadni, de nem esett jól neki, hogy seggbekúrom. Nekem viszont, nagyon kellemes volt. Imádtam. Felhúztam a felsőtestét, hátulról pofon ütöttem, és a szinte a számba vettem a fülét.
- Nagyon ügyes vagy. – Nyilvánvaló volt, hogy csak használva volt a teste, és nem ő volt ügyes, ezért a dicsérettől maximálisan egy használati tárgynak érezte magát. Nem akartam megsiratni. Féltem, hogy a sírás nem szép vonásokat fog az arcára csalni. De ahogy figyeltem az arcát, olyan csöndes fegyelmezettséggel sírta el magát, hogy elöntött a gyönyör. Ziháltam a fülébe, basztam a seggét, ő pedig az ágyon támaszkodott összekötözött csuklóval, és folytak a könnyei.
- Hagyd abba, kérlek! – egészen halkan szólalt meg, de a szavai bekúsztak a fülembe, átfolytak az agyamba, és az elcsukló könyörgéstől elélveztem.

Eloldoztam a csuklóját, és összekuporodott mellettem az ágyon. Az ölembe vettem a fejét, és simogatni kezdtem. Komótosan barangolt a lelkében a sokk és a megnyugvás. A karomba vettem, felemeltem, kivittem a fürdőszobába, és a kádba tettem. Átölelte a térdeit. Meleg vizet engedtem. Tusfürdőt nyomtam egy puha mosdószivacsra, és megmosdattam elernyedt testét. Megmostam az arcát, a haját. Kitörölgettem a sminket a szeméből. Megfogtam a kezét, és kisegítettem a kádból.
- Köszönöm – mondta gyengén. Köré tekertem egy törölközőt, bekísértem a szobába, és az ágyra ültettem.
- Húzd ki magad! Ülj szépen! – mondtam neki gyengéd hangon, picit megtolva lapockáját, gondoskodva a neki kijáró szépségről. Megszárítottam és kifésültem a haját. Első érintésre hideg testápolóval végigsimítottam a hátát, bekentem a mellét, a hasát, vádliját. Semmibe meredő tekintete az önátadás biztonságérzetével telt meg. Semmit nem kellett tennie. Csak szabadon létezni. Néha számára is elkaphatatlan, pergő gondolatokkal rámpillantott. Megmasszíroztam a vállait, nyakát. Kókusz illatú kézkrém. Masszázs. Csuklóját, az ujjbegyeit külön-külön. Hűs arckém. Belelágyult a tenyerembe. Előkerestem a táskájából a parfümét, fújtam egyet-egyet a nyakára. Kihámoztam a törölközőből, kezembe vettem lábfejét, és felcsúsztattam rajta fehérneműjét. Belebújtattam a melltartóba, és hátul bekapcsoltam, amíg ő összefogta a haját. Feladtam rá a felsőjét, és megigazgattam összekócolódott haját. Leültem elé, kezembe vettem az arcát, megcsókoltam és rámosolyogtam. Még nem igazán tudta, hogy mi is történt most vele, de visszamosolygott.