Móres I.

Ellenáll a ribanc, pedig tudja, hogy ő hibázott. Nem először és nem is utoljára.
Egy szál bugyiban áll előttem, háttal felém. Gyönyörű teste van, vonzó minden porcikája. Feneke szép kerek, épp egy hangyányit nagyobb a kelleténél. Feszes popó. Küzd, hogy kezeit kiszabadítsa szorításomból.

- Csitulj már, szajha! - mondom ellentmondást nem tűrően.

Valamennyire csökken az ellenállása, kevésbé zihál, miközben a háta mögött összeszorítom a két csuklóját. Bőrbilincset csatolok rá, először az egyik, majd a másik kezére. Utána elengedem. Háttal áll, vállánál fogva lenyomom a földre, kis ellenállás után térdre rogy.

- Packáztál velem, újra... Ezért megbüntetlek, piszok ribanc!

Lassan megkerülöm, az arca előtt 20 centivel elkezdem szétcsatolni az övemet. Akarom, hogy lássa, tudja mi következik. Lassan kihúzom az övet a farmeremből, jobb kezembe veszem. Bal kezemmel a tarkójánál fogva a bal combomra húzom a nyakát, így kicsit előre hajol, szabaddá válik az út, hogy az övemmel a seggére sújtsak. Meg is teszem, egyszer, kétszer, háromszor, négyszer.
Az ötödik alkalommal fájdalmas nyögés hagyja el a száját, és kezeivel igyekszik védeni az eddigi ütések helyét.
Elengedem a tarkóját és a két csuklóját a háta közepéig húzom fel és odaszorítom. Újabb csapások az övvel, most már vergődik, mire szünetet tartok.

- Ne, kérlek! - kérlel, mire a földre dobom az övet.
- Jól van. - mondom, és puszta kézzel jókorát csapok a jobb és bal farpofájára.

Elkezd pirosodni a segge, ez felizgat. Kiszabadítom a farkamat a farmeremből és az arcát a hajánál fogva közvetlenül elé tartom. Tudja, mi jön.

- Ne! - Csak ennyit ismételget, de tiltakozása elhal, ahogy a hajánál fogva a farkamra húzom a fejét. Tövig nyomom a farkamat a torkába, nem kap levegőt és hamarosan vergődni kezd. Ekkor engedek picit, néhány másodpercre levegőhöz juttatom, majd újra kezdem. Amíg levegőhöz jut, a farkammal paskolom az arcát. Már nem tiltakozik, próbál minél több levegőhöz jutni, amíg lehet.

Néha a farkamat a szája oldalához tolom belülről, kívülről pedig pofonokat osztok. Némán tűri, de közben a levegőhiány miatt fárad is. Alig bír térden maradni. Egy utolsó, hosszú mélytorok után a földre lököm a testét, szó nélkül elterül, az oldalán fekszik és sűrűn veszi a levegőt.

- Most enyém lesz a segged. - Mondom és halk nyöszörgése, apró, vonagló mozdulatai tudatják velem, hogy retteg ettől, de nincs ereje jobban tiltakozni.



Folytatása következik. :)