Fogoly voltam, de már egy csapatban (3)

A kínai típusú jurtában a két ismeretlen kínai srác alaposan megismerkedett velünk s testünk minden porcikájával, majd az órára mutattak s mandarinul mondtak valamit, amit a sátron kívül egy srác fordított:
- Lassúak voltatok, a szintidőt 59 másodperccel léptétek túl, így az 59 csapás büntetést jelent mind a kettőtöknek. Ebből itt most az ötödét, azaz 12-12 csapást fogtok megkapni tőlünk.
- Igenis, Uraim! – vágtuk rá egyszerre mind a ketten s vártuk a büntetést.
A két srác levetette a magukon lévő kínai köpenyt s ott álltak maguk is olyan fém-bőr mellényben, mint ami rajtunk volt, csak ők sokkal vékonyabbak s alacsonyabbak voltak nálunk, mereven állt a kis farkincájuk a hosszúszálú, sűrű, fekete bokraikban, a farok tövükben pedig egy gyűrű fogta össze a fém-bőrszíj mellényeiket.
Most mindegyikük a jobb oldalainkra álltak, kezükben egy-egy hosszúszíjakból álló bőr korbácsot tartottak, majd szinte egyszerre csaptak le ránt, testünkre azokkal, hatszor. Utána cseréltek s megkaptuk a másik kínaitól is a maradék 6 csapásunkat.
Az első kínai srác a csapásokat a mellkasunkra irányította, míg a második a farkunkat, belső combjainkat célozta meg. A büntetés kimérése után meghajoltak s kivonulva ott hagytak minket az oszlophoz kötözve a pórázaink által.
Nem sok idő múlva jött újabb két srác, de azok nem kínaiak, hanem valamilyen sztyeppei nép fiai voltak, mert kicsit magasabbak, mint a kínaiak, erősebb testalkatúak és sötétebb bőrűek voltak. Leoldoztak az oszlopról, kivezettek a kínai jurtából és átvezettek egy másikba. Ott újra odakötöztek, de most nem az oszlophoz, hanem a sátortartó rúdhoz, egymással szemben, de most láttuk egymást.
Meghajoltak, és valami csuporból bekenték a testünket valami erősen szagos kenőccsel s vártak. Lassan kezdtek csak előtünedezni a földön a hangyák, s odaérve felmásztak a lábainkon, majd már a meredező farkaink környéki „bozótosban” éreztük a tevékenységüket. Hogy izgassák azokat, meg minket is, rövidszíjú bőr korbácsokkal csépelték a fanszőrzetünket ütemre s ki hitte volna, mind a ketten, összesen 12 csapást osztottak ki nekünk.
Majd hoztak valami műanyag lavórt, abban ecetes víz lehetett, mert a hangyák csoportosan menekültek ki a fanszőrzetű bokrainkból, amit egy ronggyal szedtek össze, majd fésűvel még ki is fésülték. A fésű sűrű volt, így eléggé húzott a kifésülés közben, de ez őket nem zavarta, csak minket. Viszont óvakodtunk sziszegni még közben. 
A végén alaposan megtörölgettek, mindenhol, s nem óvatoskodva, hanem erőszakosan, így kivörösödtünk, ott, középtájon.
Ők ekkor ott hagytak, majd hamarosan újabb két srác jött, akik mongoloid tulajdonságokkal rendelkeztek s a pórázainknál fogva átvezettek a mongol jurtába. De ott nem az oszlophoz, sem a sátorrúdhoz, hanem egy-egy középre helyezett padra löktek hasra, majd odakötözték a kezeinket, lábainkat, annak lábaihoz.
Ez után vastag bőr csapókkal ütlegelték a csupasz fenekünket, persze éppen 12-12 csapást elhelyezve azokon. Ezt követően megspricceltek ecetes vízzel, hogy csípjen. Majd kis tanakodás után, Zsomborhoz lépett az egyik, s megujjazta egy, majd több ujjal is. Zsombor élvezettel hagyta, de tekergett is közben. Ekkor elém lépett s mutatta szopjam fel, majd mikor sikerrel jártam odament Zsombor mögé és gumit húzva, de szárazon megkúrta. Ezt Zsombor nem élvezte, próbált elhúzódni, de nem tudott, így sziszegéssel jelezte nem tetszését.
A mongol srác azonban abbahagyta a kúrását, kihúzta a méretes farkát s az előbbi vastag marhaszíjjal végighúzott Zsombor fenekén, csak úgy csattant. S mivel Zsombor sziszegése nem halkult, újra s újra ráhúzott még. Végre Zsombor is kapcsolt s abbahagyta a sziszegését. Ekkor a mongol srác már nem ütött rá többet a szíjjal, de kézzel még igen, majd újra megdugta, de most végig is csinálta, de nem benne ment el, hanem kirántva a hátára.
Az itteni tor-túra után kicsit pihenni hagytak minket, majd hoztak egy-egy pohár kumiszt (erjesztett lótejet) s azt miután megittuk, mentek el s hagytak ott a jurtában bennünket.
Negyedszerre ismét két srác jött, de ezek arab fajhoz tartoztak. Bő burnusban voltak. A jurtájukban két nyereg volt a földre téve s azokra kellett ráfeküdnünk, de nem hason, hanem háton. Az egyik arab fiú ráült Zsombor lábaira, majd a kezével kezdte felfelé simogatni, ingerelni, míg csak el nem ért a farkáig, a fanszőrzetéig. Akkor megállt s egy fidibuszt meggyújtva oda- odatartotta a fanszőrzetéhez, míg csak lángra nem kapott, de akkor rácsapott a tenyerével, amivel elérte, hogy azonnal elaludjon. Igaz elaludt, de egy furcsa szag, bűz kezdett terjengeni. Az égett szőr szaga, ami nem volt kellemes.
Ezért s büntetésül Zsombor kapott tenyérrel 12-t a belső combjaira, a hasára, és a mellkasára is. Az utolsó, tizenkettediket pedig a már meredező farkára. Volt ám sziszegés, s szerencsére a másik kezével, tenyerével az arab srác befogta Zsombor száját, így üvölteni nem tudott.
Ezt látva kicsit megijedtem, ha énrám is ez vár, de szerencsémre hamar kiderült, hogy nekem mást szántak: Ugyan nekem is hanyatt kellett feküdnöm a magas kávás nyeregbe, de nekem nem a lábaimat fogták le, hanem a fejemre ült az előbbi arab srác. A farkát a számba dugva szopatta magát, míg a másik felemelte a lábaimat s mutatta a térdeimnél fogva kulcsoljam át, majd úgy tartsam, míg a magas káva a derekamat tartotta.
Először kézzel, majd rövidebb bőrszíjjal kaptam felváltva a popóimra 6-6-ot, büntetésül. Közben sikerült felszopnom újra az előbbi arab gyereket, de az nem a farkával, hanem áthajolva rajtam az ujjával körözött az ánuszrózsám körül. Nem hatolt be az ujjaival sem, de mikor abbahagyta az engem ostorozó arab srác is körülcirógatott ott.
S ekkor jött a meglepetés, mert először az utóbbi hajolt előre s körözött a szájával, nyelvével az ánuszrózsám körül, majd már a heréimen s végül be is kapta a már merevvé vált farkamat és alaposan leszopogatta, majd kiszívta annak tartalmát. Így a másik már csak nyalakodhatott, mert újabb ejakulációra – ilyen rövid idő alatt – nem tudott rá”venni”. 
A két arab srác hamar eltűnt a dolguk végeztével, majd a sátorba már három srác jött értünk: Ádám, Zsolt és Miki, akik a magyar ősjurtába vittek át minket, ugyan pórázon vezettek, de nem úgy, mint eddig, mert nem a nyakörvünkön volt a póráz vége, hanem onnan lecsatolták és átcsatolták a fém-bőr mellényünk farok tövén lévő karikába. Ez a mód nem volt fájdalmas, de igen megalázó volt számunkra, főleg, hogy nem a legrövidebb távon mentünk át az arab jurtából az ősmagyar jurtába, hanem szinte a sövénykerítés mellett vezettek/vonszoltak minket, jó kis távolságra egymástól is. Ádám ment elől, majd én következtem Zsolttal s végül Miki Zsomborral.
Közben még volt egy kis probléma is, mert Mikiék lemaradtak, mire rájuk szólt elölről Ádám, hogy iparkodjanak. Ezért Miki megrántotta a pórázánál fogva Zsombort, aki éppen lépett akkor, így bizonytalan helyzetben volt, a rántástól előre esett s mivel a kezünk hátra volt bilincselve a csuklóinknál fogva, nem tudott megtámaszkodni a kezével a földet érve, csak annyit tudott segíteni magán, hogy a vállát fordította előre és arra, no meg az oldalára esett. Szerencsére Miki észlelte a galibát, így nem vonszolta a földön, az oldalán. De azért csúnyán megütötte magát Zsombor, s fájlalta a tagjait.
Ádám hátrajött, megnézni a helyzetet és Zsombort, de „katonadolog” szólt, legyintett s ment vissza az elejére. Zsolt, nem állt meg azonnal, hanem kicsit tovább vezetett, így mi éppen egy jurta sátor mögé értünk, némi takarásban voltunk a mögött.
Az aszfaltúton éppen ekkor ment el egy személyautó a benne lévő sofőrrel, de az nem nézett felénk, de nem is látott volna éppen – szerencsénkre – semmit, belőlünk, de Miki-Zsomborból sem, mert éppen a földön voltak.
Ádám semmivel sem törődve, tovább vezette a menetet a sövénykerítés mellett, a tábor végében lévő, ősmagyar jurtához.
(folyt. köv.)