Mellkötöző szaküzlet

Egy hete nem látta már a férfit.., a nő izgatottan toporgott a megbeszélt utcasarkon, idegesen húzkodva szoknyája alját mintegy pótcselekvésként. Néha körbenézett sandán ki jár arra, és próbált egy közeli kirakatablakot pásztázni, milyen lehet a visszatükröződő kép róla. Az üveg koszos volt, ez feltűnően bosszantotta, így pár méterrel arrébb sétált. Egy vitorlásbolt előtt állt meg, benézett az üvegen át, a mentőmellényen átsiklott a tekintete, a karabinereken azonban hosszasabban időzött. Még ez is, vágott hozzá kissé kényszeredett mosolyt, majd szemügyre vette a kötélfelhozatalt.
A bolt alkalmazottja az üzlet előtt cigarettázott mélán, reménykedve abban, hogy senki nem próbálja meg megzavarni végeláthatatlan idilljét a füst és a bűzölgő rúd között. A nő hirtelen felindulásból az üzletbe lépett.
A bejárattal szemben lévő falon rápillantott az órára, még 25 perce van, megint előbb érkezett a találkára. Az alkalmazott tétován, kénytelen-kelletlen utána csoszogott, és a pultot megtámasztva kérdőn nézett rá.
-Mivel szolgálhatok hölgyem?- kérdezte kissé gunyoros arccal, felmérve, hogy nem a vitorlázás fenegyereke lépett be az üzlethelyiségbe.
 -Kötelet szeretnék! -mondta a nő , majd hosszasan elmerengett a felhozatalon.
-Milyen célra? -kérdezte amaz tolakodóan, és tetőtől-talpig végig mérte a nőt.
-Feketét, ujjnyi vastagot, legalább 5 métert! A férfi sóhajtott egyet a pult mögött, és a falra mutatott: - Feketét? A köteleket nem szín szerint szokták vásárolni, mire használná?
A nőt elöntötte a düh, kell itt magyarázkodnia egy idegennek miközben csak vásárolni szeretne.
-A melleimet szeretném megkötözni vele! - préselte ki a fogai közül idegesen, és rámutatott a falon kiállított kötelek egyikére. A férfi tágra meredt szemmel nézte, levette a polcról a megfelelő kötélorsót és a méterrúddal lemérte a kért mennyiséget. A szájából hetykén és szemtelenül kilógó fogpiszkálót majdnem lenyelve,  a választól a pénztárgéphez lépett, beütötte  a kötél árát, és a nőre nézett.
-Most ugye viccel?- kérdezte furcsán, miközben feltűnően a nő melleit nézegette. -Sok lenne az oda! -motyogta vigyorogva, majd a blokkot a nő elé tolta. Az elővette pénztárcáját, kivette belőle a megfelelő összeget, majd a férfi szemébe nézve átfogta az ujjaival a melleit, és ezt mondta: -Ha biztos tartást akarok elég lesz!
A férfi meghökkenve állt kezében a pénzzel, miközben a nő elköszönt, a kötelet a táskájába gyűrte, és kiment az üzletből.
A boltból való távozás után a szomszédos koszos kirakathoz lépett, és az ujjaival felírta a következőt rá, "MELLKÖTÖZŐ SZAKÜZLET", majd egy nyíllal, hogy egyértelmű legyen, a vitorlásbolt felé mutatott.
Körbenézett az utcán, majd az órájára, és a közeli bevásárlóközpont felé indult. A mosdót megcélozta, a blúzát, melltartóját levette, és szorosan a melleire tekerte a megvásárolt kötelet. A szűk térben minduntalan beleütközött az illemhely falába, így hol a kötél szorításától nyögdécselt, hol a falon történő koppanásoktól, amit a könyöke beverésével okozott saját magának. Enyhén kipirulva lépett ki a művelet elvégeztével az előtérbe, ahol a mosdó feletti nagy tükörben elégedetten nézett végig magán. Csak ez hiányzott! -mosolyodott el az enyhén átlátszó blúz alatt a kötél látványától. Kisétált a plázából, és visszament az utcasarkon lévő bolt elé, hogy tovább várakozzon.
A vitorlásbolt alkalmazottja ismét ott lopta a napot, széles vigyorral reagálva a nő láttára.
A következő pillanatban egy nagy kék autó állt meg a kereszteződésben, a nő kéjes válaszmosollyal az alkalmazottra visszanézve az autóhoz tipegett, és eltűnt az ölében.
-Üdvözlöm Uram!-motyogta kissé félszegen, miközben képtelen volt leplezni hirtelen jött jókedvét. A szeme körül az apró ráncok táncot jártak, a szája sarkában letörölhetetlen vigyor maradványa próbált vmi szalonképesebb formát ölteni.
-Látom jól szórakozott, kedves! -nézett rá kíváncsi rosszallással a férfi, miközben a blúz alatt feszülő köteleket vizslatta.
A nő pajkos tekintettel a férfira nézett és visszatarthatatlanul elnevette magát. -Elnézést Uram, gondoltam segítek az előkészületekben! -Majd lehajtotta a napellenzőt, kinyitotta a benne lévő tükör fedelét, és a táskájában lévő papírzsebkendővel letörölte rúzsával együtt az idétlen mosolyát is a fejéről.