Fantázia- II. rész

Fantázia- II. rész



Felfekszem a mutatott helyre és próbálok elhelyezkedni, de te időt se hagysz rá. Kifeszítesz, úgy hogy mozdulni sem nagyon tudjak.

Hozol egy nem túl nagy análplugot kensz rá némi síkosítót és feltolod a fenekembe egy határozott mozdulattal, ezzel is kifejezve a hatalmad felettem. Ezt nem tudom megállni szó nélkül és fel áuzok.

Rögtön meg is kapom érte a jutalmam és a már így is érzékeny puncimra rá csapsz ez nagyot tenyérrel. Könny szökik a szemedbe.

Majd oda készíted magad mellé a kellékeket. Az első csipeszeket felhelyezed a nyelvemre.

– Ez majd megakadályoz, hogy megszólalj, ha lemered piszkálni, ostorral fogom végig verni a hátad. Garantálom, hogy nem lesz élvezetes. Megértetted??– csak bólogatni bírtam.

A következő lépés az, hogy felhelyezed a kis fogazott irodai csipeszeket a szeméremajkaimra, majd egy vékony madzag segítségével a combjaimhoz erősíted, hogy szét húzod vele.

Végig simítod a vágatot és elégedetten nyugtázod, hogy totál nedves vagyok. Hirtelen mozdulattal belém hatolsz két ujjal. Mennyben érzem magam. Keményen ujjazni kezdesz és erősen dörzsölöd a csiklómat, ami ettől nagyon fáj, de nem érdekel.

Valami földöntúli állapotba kerülök. Úgy érzem magam, mintha két világ között lebegnék. Erősen vissza kell magam tartanom, nehogy elélvezzek, hisz nem adtál rá engedélyt. Te próbálod elérni, hogy megszegjem a szabályt. Végül úgy döntesz megkegyelmezel.

Abba hagyod és gumikesztyűt húzol kezedre. Megmutatod a tűket. Pofás kis darabok gondolom- nem túl vastagok. Módszeresen minden csipesz mellett átszúrod a szemérem ajkaimat. Kicsit fáj, de mámorító érzés. Következő lépésként meg morzsolod a csiklómat és kezedben a tűvel ördögien rám vigyorogsz. Eddig a tűszúrások felértek egy- egy csepp ambróziával a fájdalommal vegyítve, de ettől megijedek.

Szép lassan csinálod, ami nem tudom, hogy növeli vagy csökkenti a fájdalmat.

Könnyeim patakokban folynak és nyöszörgők, mint egy kivert kutya, de mozdulni nem merek.

Azt hittem ezt nem fogom túl élni… Miután végzel vele, felállsz kezedben pár tűvel és a melleim mellett foglaltál helyet. Kezeddel megtörlöd nedves szemeimet, majd a maradék tűvel ki díszíted a melleimet is. Kellemes érzés.


Azt hittem vége a szenvedésnek, de tévedek. Mintha a fejemben olvasnál hangosan megszólalsz, hogy:


– Nem kicsi ribancom még nagyon nincs vége. Még nem kaptál meg minden büntetésedet.



Folytatás következik...